Gyógyszerészi Közlöny, 1933 (49. évfolyam, 1/1-45. szám)

1933-01-01 / 1. (egyesített 1.) szám

GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY­ ben eddig az ügyvéd minden lehetett, miért ne lehetne tehát gyógyszerészi szaklap vagy csil­lagászati vagy numizmatikai szaklap szerkesztője is. Ismétlem, rajtuk nem csodálkozom, de csodálkozom ezen az irigyelt, de valójában vergődő pályán, amely ezt tűri és nem látja be ennek a különben jelentéktelen lapnak a pályán való kártékony hatását. Ennek a lapnak a célja engem az elnöki székből kibuktatni és az eddig az ismeretlenség homályában levő ellenzéket uralomra juttatni, minden való­színűség szerint azt remélvén, hogy ez esetben ő lesz majd az a nagyon irigyelt hivatalos lap. Ez eddig nem volna baj. Elvégre én nem vagyok odanőve az elnöki székhez. De nézzük, hogyan lesz ez a különben alig számbavehetőnek látszó kis eset közüggyé? Én már 25 éve szerepelek a gyógyszerészi közélet reflektorának központjában. Ha ellenségeim el tudtak volna gáncsolni, ezt már rég m­egcselekedték volna. Én bírtam, bí­rom és bírni fogom a támadásokat. Mert nézzük, mivel támadnak. Mind olyan dolgokkal, amelyeket az igazgatótanács, választmány és közgyűlés egyhangúlag elfogadott és jóvá­hagyott. Ha valami eredménynek látszik az ő szemükben, akkor kész az ítélet, hogy azért az elnök nem érdemel elismerést, mert ezt a pálya áldozatkészsége teremtette meg. Ha azonban bele akarnak valamibe kötni, akkor a közgyűlések egyhangú határozatáért mág­lyára küldik az elnököt, úgy tüntetvén fel őt mindenütt, mint egyedüli bűnbakot. Ennél nagyobb lekicsinylése a közgyűlés szuverenitásának nem lehet. Amit a pálya nevében és érdekében a közgyűlés elhatároz, abba kívülállónak beleszólása nem lehet, pláne hogyha azok a határozatok egyhangúak. Eltekintve attól, hogy én mindenért, amit elnökségem alatt a közgyűlés megszava­zott és nekem utasításba adott, büszkén vállalom a felelősséget, kérdem, mi lesz ennek a következménye? Én bírom a támadásokat, mert 25 év óta azoknak a pergőtüzében élek. De ki fog vállalkozni ezen a pályán vezető szerepre, ha holnap jöhet esetleg egy gróf, meg egy fut­ballista, akik üzleti érdekből „szaklapot”” indítanak és hétről-hétre a sajtótörvény paragra­fusai között tojástáncot járva, a pálya vezetőjének egyéni becsületét is sárral dobálják meg és úgy tüntetik fel őt h­étről-hétre, mint minden bajnak és nyomorúságnak az okozóját. Ha a gyógyszerészi kar nem találja meg a módját, hogy belefojtsa ilyen keccelődő lapokba a szót, akkor ki fog vállalkozni arra, hogy önzetlenül szolgálván pályánk ügyét, céltáblája legyen hetenként pályánkon teljesen kívül álló ügyvédeknek és hoz­zá nem értő politikai újságíróknak. Egy régi közmondás: „Verd meg a pásztort és szét­züllik a nyáj.44 Azt sem lehet érvül elfogadni, hogy a hátuk mögött vannak titkos gyógyszerészi munkatársak. Nem bántom meg pályám egyik tagját sem azzal, hogy olyan pipogyának tartsam őket, hogy ne merjék nyíltan kimondani azt, ha valamivel nincsenek megelégedve. Adja Isten, hogy rossz próféta legyek! De ha a pálya vasököllel nem vág itt bele a dolgokba, akkor az én véleményem sze­rint a pálya jobbjai, kiválóbbjai és legértékesebb tagjai kedvü­k vesztetten fogják átengedni a vezetést olyanoknak, akik mindenre alkalmasak lehetnek, csak arra nem, hogy ebben a gazdasági válságban a gyógyszerészi kar élére álljanak. Ez pedig ennek a szerencsétlen pá­lyának a katasztrófáját jelentené. Ha majd ez bekövetkezik, akkor az ügyvéd úr és társai szépen bevonják a vitorlát, mondván, hogy „tévedtünk””. A gyógyszerészi pálya pedig itt fog állni a legnagyobb dekandenciában vezetők és irányítók nélkül. Ezeket kívántam kartársaimnak az újév elején elmondani. Tessék rajta gondolkozni! Egyebekben kívánok minden kartársamnak boldog újesztendőt! A Ph. Hg. III. követelményeinek az eredeti Schichl-féle „ADORA“ glycerin chem. pur. felel meg. Telefon: 29-2­86. KRAHOLETZ ÉS GOSZTONYI, BUDAPEST VT. Jókai tér 7. sz. 5

Next