Gyógyszerészi Közlöny, 1935 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-05 / 1. szám
U V 60 . SZÉKES/1 Kö/.LON V 260.570—1934. szám. Belügyminiszteri rendelet. A nyilvános gyógyszertárak árusítási körének szabályozása tárgyában. A közegészségügy rendezéséről szóló, 1876: XIV. t.-c. 6., 124. és 167. §-ában kapott felhatalmazás alapján, a nyilvános gyógyszertárak árusítási körét a következőképen szabályozom: 1. §• Nyilvános gyógyszertárakban (reáljogú, személyjogú és fiók gyógyszertárak) az 1. számú mellékletben felsorolt cikkek, üzleti eladás céljából nem tarthatók, mert azok árusítását csak iparengedély (iparigazolvány) alapján erre feljogosított iparüzletek gyakorolhatják. 2. §. Nyilvános gyógyszertárak a 2. számú mellékletben felsorolt készítményeket és tárgyakat a nyílt árusítási üzletek zárórája, illetőleg azok kötelező munkaszünete alatt nem árusíthatják. 3. §. Nem vonatkozik a 2. §-ban foglalt korlátozás oly gyógyszertárakra, amelyek oly községben vannak, ahol gyógyárukereskedés (drogéria) nincs. 4. §. E rendelet betartásáért a gyógyszertár tulajdonosa (felelős vezetője) felelős. 5. §. Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az a gyógyszertártulajdonos (felelős vezető), aki a 2. §-ban foglalt rendelkezéseket megszegi. A pénzbüntetés tekintetében az 1928: X. t.-c. rendelkezéseit kell alkalmazni. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a m. kir. belügyminiszter bíráskodik. Miután az 1. §-ban foglalt cikkek árusítása a gyógyszertári üzleti jogosítvány alapján nem gyakorolható, az jogtalan ipari tevékenységnek tekintendő és annak elbírálása az iparhatóságok jogkörébe tartozik. 6. 8. Ez a rendelet 1935. évi február hó 1-én lép hatályba. Budapest, 1934. évi december hó 24-én. A miniszter helyett: Dr. Scholtz Kornél, államtitkár. 1. számú melléklet a 260.570/1931. B. M. számú rendelethez. Azoknak a cikkeknek a jegyzéke, amelyek a gyógyszertárakban egyáltalán nem árusíthatók. Autosziforrok, bajuszkötők, fixáló kefék, bokavédők, bokaszűkítők, gumiharisnyák, borotválkozógépek, eszközök, ecsetek, cipőkrémek, antilopkő, stb. (kockában, porban, pasztában és folyadékban), cukorkák, csokoládé és cacao, amennyiben gyógycélt nem szolgálnak (gyógycélt szolgálnak: eibis, szalmiák, malátacukor és egyéb gyógycukorkák), egészségügyi (toilette) papírok, papírszalvetták, arctolló papírok (púderezve is), ételízesítők, leveskockák, krém és sütőpor, fémtisztító paszták, bőr, bútor, padlóbeeresztő és fényesítő anyagok, fényképészeti anyagok és vegyszerek (a fogyasztó közönség céljára gyárilag kiszerelt állapotban levők), fényképészeti eszközök, fésűk, hajcsattok, hajkefék, ondulálócikkek és készülékek, sütővasak, hajsütőlámpák, fogkefetartó, folttisztító szerek és anyagok (a fogyasztó közönség céljára gyárilag kiszemelt állapotban levők), fürdő-, toilette és mosdófelszerelési cikkek, fürdősapkák, fürdőcipők, frottirkettyűk és törülközők, görögtüzek, bengáli fények, az ezekhez való anyagok, tűzijátékok (raketták, csillagszórók), gyertya (mécses), húsvéti locsoló készülékek, illatszórók, illatpermetezők, füstölőkészülékek, illatosítópárnák, kékítők, tinták, tojás- és ruhafestékek, mindenféle vegyi és földfestékek, légypapír, likőr- és rumeszenciák, punktroller-készülékek, villamos massagekészülékek, villanyozógépek, ragasztószerek, kalap vagy másféle lakkok és színezők, szappantartók, szeszkocka, szénsavas patronok, szivacsok, tojáskonzerválószerek, tükrök, utikészletek. Végül mindennemű díszműáru és iparcikkek, amelyek a gyógyászat körén kívül esnek. 3