Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Gyoma, 1922

REV 98 Az iskolai év története. Intézetünk ezzel az iskolai évvel fennállásának harmadik eszten­dejét fejezi be. Az első félév tanítási menetét nemcsak a tanárhiány, ha­nem egy kortársnő hosszabb ideig tartó betegsége is nehezítette. A hiányzó tanárok óráit a legnagyobb nehézségek mellett igazgató és a tanártestület tagjai látták el. A gyakorlati életre előkészítő iskolánk küzdve­ küzd, hogy fontos hivatását betölthesse s annyira, amennyire betölthette azt, igazán egyedül a tanári kar lelkiismeretes, fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhető. Szinte hihetetlen, hogy két intézet három évi működése után se jusson úgyszólván semmi felszereléshez, tanítási eszközhöz. Pedig sajnos ez így van. Mit jelent ez a tanításban és az oktatás eredményében, tudjuk. A fiú- és leányiskola közös épületben van elhelyezve úgy, hogy a leányiskola délelőtt, a fiúiskola pedig délután végezte a tanítást. A dél­előtti oktatás óráit állandóan meg kellett rövidíteni, hogy a tantermek a másik iskola oktatásának megkezdése előtt szellőztethetők legyenek. Eltekintve attól, hogy a délutáni és délelőtti oktatás össze sem hasonlít­ható, a téli időszakban kénytelenek voltunk egyes tantárgyak óraszámait redukálni, hogy növendékeink a teljes sötétség beállta előtt érhessenek haza. Az iskolai év elején reményünk volt, hogy a megürült báró Wodianer­­féle Árvaházat megkapja iskolánk, e tekintetben úgy a gondnokság, mint Gyoma község képviselőtestülete minden tőle telhetőt megtett. A tör­vényhatóság megengedte a községnek, hogy a nevezett épületet a két iskola elhelyezésére bérbe vegye, amihez a népjóléti minisztérium is hoz­zájárult. Nagy volt az öröm. Most az épület átadására került volna a sor, de ez bizonyos akadályok miatt meg nem történhetett, így iskolánk el­helyezésének ügyét is — sajnos — egy lépéssel sem sikerült előbbre vinni, dacára a gondnokság lelkes elnökének, Répás Pál ref. lelkész és Pétermann József közs. főjegyző fáradtságot nem ismerő munkájának. Kár volt a korai öröm, de azért nem csüggedünk, a község közönségének ez égetően sürgős kérdését nem hagyhatják annak lelkes vezetői. Az ügyet a község képviselőtestülete újra kezébe vette, a szükséges anyagi áldozatokat is meg fogja adni, mert belátja, hogy a község közönségének nagyobb érdeke s kultúrérdek, hogy a megürült Wodianer-féle árvaház­ban a két iskola nyerjen elhelyezést és ne szolgáljon lakásul, mint ahogy az jelenleg bérbe van adva. Be kell lássa mindenki, hogy nem magunkért I. 2

Next