Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1880
**» 9 (Igazgatói beszéd (A törvények felolvasása alkalmával az 188*11 tanév II. felében.) Mikor a szegény fiú a komolyabb tanulmányok megkezdése végett kikerül a szülői szárnyak alól, akkér van, mint a madárfi, melyet kitúrnak fészkéből. Már most kisértse meg a maga szárnyáit röpülni! S meg is kell kisértenie, habár megszakad bele. Vagy akkép van, mint a csónak, mely a parttól ellöketve beljebb és beljebb evez a tengerbe. Tudja isten még merre, hova hajtja a szél!! Szegény fiú! Jövőd most még a tiszta ég színében tűnik föl, még nem sejted a vihart, mely talán feléd készül. Egész rózsaliget tetszik fel előtted, s nem látod tőle a kisértetek sötét erdejét, melyen még keresztül kellend hatolnod. Ereidben háborog a vér s minden kedves tárgy a villany sebességével s hatásával fut el érzékeiden. Oly gyermekded és ártatlan vagy, s mégis oly könnyen romló! És.......oly sok rajtad a rontani való! Kedves fiú! ha a kisértetek tömkelegében ingadozó, remegő szivérzekneid tusájánál elődbe állhatnék s kezedet az enyimbe fektethetném és szemeimet a tiedbe sülyeszthetném és szavamat melegen és maradandón lehelhetném szivedbe: oly barátilag, oly bensőleg, oly anyailag kérnélek, maradj hü! maradj hü Istenedhez s azon elvekhez, melyeket édes szüleid, első lelkészed és tanáraid ajkairól szittál gyermekedélyedbe ! De térjünk vissza czálunkhoz__ Bármennyire hangzatos és szabadságtágitó legyen is azon elv, hogy az ifjúság nevelés-oktatásának rendszerében a fő gond arra fordítandó, miszerint a tanulók saját önnálló elhatározásukkal teremtessenek mindazon követelmények megfigyelésére, melyeket tanulói minőségük s a magasabb műveltség- s erkölcsi nemesedésre irányuló törekvés megkíván, mindazonáltal a középtanodák feladatának legdicsőbbike akár társadalmi, akár hazafias szempontból az ifjak erkölcsi nevelése lévén, a magas kormány helyeslésével találkozott s helyi viszonyokhoz mért részletes fegyelmi szabályok felolvasása végett kívántam a tanuló ifjúságot ismét egybegyűjteni, hogy tanévünk kedvezőbb s a természet kecsegtetőbb vonásaival megáldott második folyamában azok tartalmával, szellemével behatóbban megismerkedvén, a tanév végére nemcsak saját érdekét és jövőjét érvényesíteni, a drága szülők és haza reményeit biztosítani, hanem a tanintézet czéljainak elérését is könnyíteni iparkodjék. Figyeljen tehát mindenki és vésse lelkébe ismételten azon törvényeket, melyeknek megtartása tiszteletet, becsülést, megvetése pedig saját jövőjének kockáztatását vonja maga után. A felolvasott rendszabályok nemcsak tüzetesen mutatják föl a tanulók által teljesítendő kötelmek egész lánczolatát, hanem, miként a bevezetésből tudjuk , különösen szívükre kötik az ifjaknak jövendő életpályájukra olyannyira szükséges erkölcsi és értelmi képzettség megszerzését. * '