Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1890

részben azon nemtelenekből, melyek vele töltötték a telet. Miután egy ideig repdesett a raj, mely a királynő minden mozdulatát követi, letelepedik azon helyre, melyet ez nyugvó helyül választott; ezen egyedek egymásba kapaszkodnak és igy képeznek egy függő, némely­kor aránytalanul hosszú fürtöt. Mindenütt a­hol az ember ezen rova­rokat házi állatokká szelidítette, ezen időponttól hasznot húz, hogy tömegesen beszállásolják a már előre elkészített kaptárba; de ha a raj vad, néhány nemtelen elválik a többitől alkalmatos helyet keresni, rendesen valami üreg, vagy egy vén fatörzsben, vagy kőszikla repe­désben. Ha megtalálták, azonnal elfoglalja a királynő által vezetett raj és a nemtelenek munkája késedelem nélkül azonnal elkezdődik. Mindenek előtt a munka abból áll, hogy az új lakás minden nyílását, repedését tökéletesen bedugják, nem hagyva rajtuk csak egy kis nyílást a ki­s bejárásra. Erre használnak tapasz viaszt, gyantás anyagot, melyet bizonyos fák, kivált fűz, nyárfa fakadó rügyeiről szednek s minden előkészítés nélkül használnak. Ennek végeztével hozzá lógnak a viasz szedéshez és a sejtek készítéséhez, melyeknek anyaga egyedül viasz. E sejtek függélyesen és alapjuk által egymás­hoz tapadva állanak gyenge hatszögű sejtekből úgy berendezve, hogy alapjuk majdnem egyenlő nagyságú három dülényded darabból áll. A berendezés legalkalmasabb a tér meggazdálkodására. Nagyságukra nézve e sejtek nem mind egyenlők és e tekintetben változnak rendel­tetésük szerint. A legnagyobb számmal levők, melyek az élelem, u. m. a virághimpor és méz befogadására, valamint a nemtelenek felneve­lésére szánvák, legkisebbek, mások, épen ugyanazon alaknak, de körülbelül 2/s vonallal hosszabb átmérővel a hími álczák befogadására szánják. Végre ha ezeket elkészítették, a nemtelenek még négy vagy öt sejtet készítenek a nőstényt álczák számára, de állásuk nincs meg­határozva. Ez utóbbiaknak gyűszű alakjuk van és elkészítésökhöz majdnem 150-szer annyi viasz kívántatik, mint a közönségesekhez, még az által is külömböznek ezektől, hogy nyílásuk nem vízszintes, hanem függélyes, lefelé fordítva; szűkebb mint az alja és a nemtele­nek azt kinagyítják, valamint az egész sejtet azon mérvben , mint a benne tartózkodó álcra teste növekszik. A sejtek száma függ a lakás nagyságától; azok egyenkezűek és egymástól körülbelül félhüvelyknyi területtel vannak elválasztva, úgy, hogy a méhek köztük szabadon járkálhatnak. A mint a közönséges sejtek bizonyos száma elkészült néhány nemtelen meghordja azokat mézzel, míg a többiek folytatják az újab­bak építését. Azok, melyek e czélra viaszt hordanak, nem gyűjtenek mézet és viszont. Minden sejt, miután megtöltetett mézzel, légmente­sen záratik el egy vékony viasz­fedővel. Ezt a méhek a háznak tartogatják és nem nyúlnak hozzá, míg vannak virágok. A nemtelenek szintén, mint álcráik eledele a virághimpor, melyből szintén néhány sejtbe készletet csinálnak, némelykor egy kevés mézet kevervén közéje. A királyné nem vesz semmi részt e külömbféle munkákban és nem hagyja el soha a méhkast, melyet a nemtelenek szorgalmasan gondoznak; nagy számmal követik a hová megy azt táplálják szipjaik

Next