Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1897
r. Dr. Murajda Nándor, 1870—1898. rÉrtesítőnk első lapján szólaljon meg a fájdalom és az őszinte részvét bánatos hangja, mely szeretett kartársunk emlékénél átrezgi keblünket. Millió és millió ember sírjánál alig mondhatnánk egyebet, mint, hogy született, élt, meghalt. Ha boldogult kortársunk élettörténete szintén csak ily rövid keretbe volna is összefoglalható, még akkor is módosítanunk kellene e rövid epitaphiumon, mert ő született, szenvedett és meghalt ; rövid ideig tartó életének mindenik napján úgyszólván magában hordozta a szenvedés, a korai halál csiráját. De e szenvedéssel teljes rövid életpályát a nemes küzdés ragyogja körül, s azzal a boldog megnyugvással adhatta át fenkölt lelkét Teremtőjének, hogy akik működésének tanúi voltak, tanártársai s tanítványai és akikkel a társadalmi élet terén érintkezett, a fájdalom érzetével állják körül ravatalát, s űzt hagy hátra, melyet csak a minden sebet behevesztő idő fog kitölteni. Ha fájó szívvel veszszük körül egy elaggott, nagy időt ért kedves halottunknak sirhalmát, mennyivel inkább kell, hogy fájdalmas érzés hassa át keblünket, midőn látjuk, hogy a kérlelhetlen halál fagyos csontkeze a viruló, nagy reményekre jogositó ifjúnak is letört élte virágát! Ha a múlandóság zord képe keserű érzést kelt bennünk oly egyén ravatalánál is, kihez a kebel bensőbb kötelékei nem fűztek bennünket, meny-1*