Állami gimnázium, Gyöngyös, 1905
ság a kérdést, hanem mivel azokban, nagy arányai miatt, nem vehetett részt minden egyes arra felhívott egyén, a pontokba foglalt, nem minden célzatosság nélkül felállított kérdéseket megküldötte ezenkívül még többeknek, kik azután írásbeli észrevételekben adták meg a feleletet. E feleletekből, valamint a vita folyamán tartott előadásokból egy jókora kötet kerekedett ki, melyet a Társaság utóbb kiadott.2) Olvasva e könyvet, el kell ismernem, hogy igen becses ismereti anyagot tartalmaz, és pedig nemcsak azok számára, akiket csak általánosságban érdekelhet, de azok számára is, akikre meg már kötelességszerűleg is tartozik a nemzeti művelődés egyik legjelentősebb szervének, a középiskolának ügye. Van ugyanis az itt fölvetett eszmék közt sok új és megszívlelésre méltó, sok olyan, amelynek esetleg része lehet a létező bajok orvoslásában; de van másrészt sok szertelen is, mint jellemző tünete annak, hogy mily megtévelyedésbe eshetnek egyesek, valahányszor — nem vonom kétségbe a jóhiszeműséget — a régi alap teljes lerontásával akarnak egészen újat építeni. És van végül sok régi, amit már gyakran hallhattunk, olyan közhelyi ítéletek, melyekből más téren is rendszerint kialakul az ú. n. közvélemény. Szóval sok olyan valósítható és elfogadható javaslat, valamint másfelől célszerűnek kevésbé tartható terv is, melyek együttvéve érdemesek arra, hogy felettük elmélkedjünk, hogy velük jelentőségük súlya szerint foglalkozzunk. S jelen soraimnak ez is az egyik célja. A lefolyt viták vezéreszméit kívánom az alábbiakban röviden összegezni, hozzá fűzve itt-ott szerény észrevételeimet, melyeket azok mintegy kiváltottak belőlem. Eredetit ezekkel a megjegyzésekkel, beismerem, alig mondok, és a vitába se hozok valami új szempontot. Szolgáljon azonban mentségemül, hogy oly kérdésben, mint épen a mai középiskola ügye, amely a szó igaz értelmében alaposan tárgyalt kérdések közé tartozik, meddő és szinte lehetetlen is valami eddig még nem hallott dolgot mondani. Úgy, hogy a nézetek kialakulásának jelenlegi állapotában legfennebb csak valamelyik irányban való állásfoglalásról lehet szó. S én nem is késem kijelenteni, hogy közleményem megírására is másodsorban ez vezetett. Vallom, hogy mélyreható közművelődési átalakulások minden irányban kielégítő megoldása s épen a középiskola olyan szervezése, mely — mint sokan kívánják — „a mindenkori ismeretekéhez minden tekintetben alkalmazkodnék, vagyis a mai középiskolának — a gimnáziumnak és reáliskolának — oly gyökeres átalakítása, mely a régit alapjában megváltoztathatná, a messze és beláthatatlan jövő munkája, vagy talán mindenkorra egyszerűen kivihetetlen. Mivel pedig ily nagy határidő áll rendelkezésre, az eszmék és gondolatok, a vélemények és tervek élcelődésének e korlátok közé nem rekesztett idejében létjoga van minden nézet megnyilvánulásának, mely a magyar középiskola ügyével közelebbi vagy távolabbi vonatkozásban áll. ) A középiskola reformja. Bpest, 1906.