Állami gimnázium, Gyöngyös, 1908
Hornyák Géza a magyar-latin nyelv és irodalom okleveles h. tanára 1880—1908. Intézetünket ebben a tanévben nagy csapás érte: a kíméletlen halál kebelünkről egy kedves társat ragadott el. Fiatalon került közénk; már akkor láttuk, hogy sem a tudomány, sem övéinek gyöngéd figyelme nem lesz képes megmenteni az életnek, nem lesz hosszú életű. Mégis lesújtott a hír bennünket, hogy ifjú kartársunk, pár nappal előbb még munkatársunk, egy jobb hazába költözött. Nagy volt szomorúságunk, mert elvesztettük benne azt az egyént, ki alig pár évvel ezelőtt, mint tanítványunk örömünk, büszkeségünk, most pedig minden szépért, jóért lelkesülő, sok reményekre jogosító kartársunk volt. Kell-e dicsőbb halál katonának, mint elvérzeni a csatatéren! Lehet-e magasztosabb gondolat, mint ha a magyar tanárnak munkáját a halál szakítja félbe. Alig kezdtük meg a tanévet, a munka alatt összeroskadt s pár nap alatt megszűnt dobogni nemes szive. *