Állami gimnázium, Gyöngyös, 1913
I. Ünnepi beszéd. Tartotta: Németh Illés igazgató, április 18-án. A magyar országgyűlés 1848. április 11 -ét nemzeti ünneppé nyilvánította. A nap fontossága abban áll, hogy akkor nyert legtisztábban, legvilágosabban kifejezést, Habsburg királytól szentesített törvényben — a független magyar államiság. Független államiságunk már ezer éves. A magyar államiságot a honalapitó Árpád alkotta meg. A magyar államiság ott ragyog szent István koronáján, mely századok során fejlődve, erősbülve, az egész világnak tiszteletet parancsoló hatalommá emelkedett. A magyar állameszme a mohácsi vész folytán elhomályosult. * * * Ekkor a meggyöngült nemzet egy része, hogy a világhódító török birodalommal szemben megállhasson, a szomszédos Habsburgdinasztia uralkodójának fejére tette szent István koronáját. A nemzet nagyobb része azonban nemzeti király alatt sorakozott függetlenségének fenmaradása reményében, így lett a nemzetnek két királya. Ezzel hazánkban két párt alakult, az egyiket nemzeti pártnak, a másikat németnek mondották, később az egyiket töröknek, a másikat németnek gúnyolták, s ez a politika két századon keresztül tartott. E pártokat méginkább szembeállítja a reformáció és ellenreformáció. Mindezek dacára e pártállás volt megakadályozója annak, hogy a mohácsi vész után teljesen elgyengült és széttagolt Magyarország nem jutott egy örökös tartomány szomorú sorsára. Bármennyit is szenvedett az ország a török hódoltság által, de a legtőbbet, életének fenmaradását a törökök megvédő világhatalmának köszönheti. A török hódítás eredményezte Erdélynek, mint külön államegységnek kialakulását, Erdélynek azt a fontos szerepét, mely a magyar 1*