Állami polgári leányiskola, Gyöngyös, 1934
l/H. Kmoschek Elekné Csoboth Gizella polgári iskolai tanárságának 31. évéről. A jelen tanévünk első tanári értekezletén, mikor a nagyszünidő elteltével komoly munkánk megnyitójára összegyűltünk, a teljes létszám öröme nem hiányzott. Az évtizedes munkában egybeforrt lelkűlét összhangja csendült fel az üdvözlésekben, melyeket a szünidei távollét után először váltottunk. A lelkesült, bizakodó hangulatra csakhamar hangfogó került. Kartársunk, Kmoschek Elekné, megrendült egészségi állapotára hivatkozva, hosszabb betegszabadságot kért. Az új tanév munkájából már hiányzott az Ő szakavatott keze, az ő derűs kedélye. Látszólag komoly aggodalomra nem volt ok és mi bíztunk benne, hogy a 3 hónapos szabadság után visszatér közénk. De csalódtunk. Újra, meg újra meg kellett ismételnie a kérést hosszabbításért s így az évet már nélküle küzdöttük végig. Egyénisége látszólag ma is a régi, szívós szervezetén nem fog ki a baj, de a kettős hivatás terhét, az iskolai és családanyai feladatokat betölteni már súlyosnak érzé s megadással fogadja az egyikről való lemondásnak gondolatát — a nyugalomba vonulást. A nm. VKM. úrnak a tényleges szolgálat alól való felmentésére vonatkozó rendelete öröm a családban, bánat a tanártestületben. Az iskolai életnek 31 munkás évét zárta ez idén, melyekből néhányan évtizedeket töltöttünk vele s ez a fordulópont mindannyiunk szivéből kiváltja a bensőséges együttműködés elismerését, az áldozatos barátság, hűséges egyetértés érzelmeinek kifejezését. A jelen küszöbéről ha visszanézünk, majdnem teljes hivatali ideje itt pergett le. 1904 szeptemberében a szatmáriEv. Ref. Felsőleányisko l.