Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-08-01 / 31. szám
A szegény ügy rendezését sokan, a koldulás beszüntetését többen , legtöbben pedig annak fennállhatóságát vonják kétségbe, s e fölötti hiedelmükben lemondanak még az ügy megpendítéséről is. Mi ellenkezőleg vagyunk , sőt ez égető de humanus ügy keresztülvitelét semmi legyőzhetlen nehézséggel nem látjuk egybekötve, melyhez jóakaraton kívül, egy kis számítás, s nehány tekintélyes polgár önfeláldozó munkássága kívántatik ; ezen kellékekkel pedig képviselő testületünk, hála ez égnek, nagy mértékben bővelkedik ! Javaslatunk részletes fejtegetését lapunk jövő számában mondjuk el. Az ősz bajnok. T. Szerk. Úr! A közügyek viselésében előre haladt koromnál fogva tért nyitva más fiatalabb erőnek, csendes nyugalomba vonulva óhajtom átélni még hátralévő napjaimat. De midőn szeretett kedves városomat, amelynek ügyeit annyi éveken keresztül szerencsém volt, közbizalom folytán, mint polgármesternek vezetnem, melynek polgárait,mindig minden körülmények között, mint munkás, becsületes és szabadelvű polgárokat ösmertem, megtámadva látom, előre haladt éveim daczára fiatal leszek, kezembe ragadom tollamat, melyet városom megvédésére utolsó lehelletemig felajánlok. Tudhatja azt ön is T. Szerkesztő Úr, hogy nem szoktam lapokban írni, de az„Eger“ 29. számában megjelent s Tihaméri aláírással ellátott czikket olvasva, meg nem állhatom, hogy midőn önnek lapja 30-ik számában irt válaszát mint ildomost elismerem, ugyanakkor a T. úr által irt epés czikkre válaszolva elmondjam azon keserű valót, melylyel Eger, városunk rovására mint megyeszékhely magát elhalmozá , és most büszkén hivatkozik olyanokra, melyekre a megye és [az érsekség ölelt karjai alatt haladt, mig munkás és szorgalmas kis városunktól megvonatva minden segélyt önérdekének keresésében mostohán sújtotta. Azokból, melyekkel Eger föndicsekszik, hogy t. i. érseki és káptalani székhely, épen nem következik, hogy megyei székhelynek is kell lennie. Sőt ha Eger egy gazdag érsek és káptalan jótéteményeiben amúgy is részesül, innen nem az foly, hogy ezen kívül is magához vonja a felvirágzás minden tényezőjét, hanem az, hogy oly korban, midőn a munka-felosztás állam gazdászati elvvé lett, legyen elvvé a lehetőségig a jutalom, vagy bérfelosztás méltányossága is. Ha nálunk az érsek és káptalan laknék, Gyöngyös mint a megye geographiai központja, akkor is természetes helye maradna a megyei adminisztratiónak, de mint város bizonyára méltányosabb lenne Eger iránt. Hogy mily mostohán bánt velünk a megye ? a többek közül csak egyet említek. Az örökös főispán kedvéért Gyöngyösről Egerbe átvitt megyei székhely mennyi ideig félretéve késleltető a mátrai országút kiépítését, s végre is a helyett a tiszai utat óriási költséggel épité ki, mely azonban még most sem felel meg a czélnak. S mindez miért volt? pusztán csak azért, hogy Gyöngyöst mostohán sújtsák. Több ... számtalan dolgokat tudnék, mint a közügyek élén állott egyén mondani, melyben mindenütt mostoha sorsban részesitettünk. És most Eger központiságáért kardoskodni, azt plane centrumnak nevezni csakis túlbuzgóság teheti. Akkor még, midőn az örökös főispánok korát éltük, az egri székhelynek, mint olyan helynek, hol az örökös főispán lakott, volt értelme ; de ma, midőn az örökös főispánság megszűnt, nehány bekeblezett hivatalnoknak a városhoz szokott komótságáért egy egész vármegye közönséget büntetni kívánni , ez méltánytalan. A Tihaméri úr előtt kedvencz megye székhelyének eszméje elfeledteti a megyék kikerekítésének czélját, mely nem más, „mint az olcsó törvény-kiszolgáltatás.“ Avagy úgy látszik azt sem vette figyelembe t. úr, mit a javaslat tartalmaz, t. i. hogy a megyeszékhely a lehetőségig központra teendő, hol egyszersmind a törvényszék is leend. Heves megyében és a Jászságban ma 3 törvényszék van s ha a megye kikerekittetik, most már kérdem: méltányos kivánalom lehet-e az hogy J.Berény, Fényszaru, Tar stb. község lakosai törvényszéki dolgokban vagy pláne bűnügyekben tanukként Egerbe utazzanak csak azért, mert már a tisztviselők megszokták Egerben a társas életet. Még egy van, mit szó nélkül nem hagyhatok, s az, hogy Eger mellett 84 község nyújtotta be kérvényét. Erre nézve egész nyugodtan mondhatom, hogy mit sem fog nyomni a latban, mert bölcsen fogják tudni azt a honatyák, hogy ez a megyei tisztviselők befolyása következtében történt. Hogy bebizonyítsam állításomat, csak Pásztót és vidékét hozom fel : hát van-e Pásztón és vidékén olyan ember, ki inkább és örömmel ne óhajtaná Gyöngyöst a megye székhelyéül, és ugyan mégis nyilatkoztak-e Gyöngyös mellett? Nem és pedig azon egyszerű oknál fogva, mivel a megyei szolgabíró Pásztón lakik. Úgy hiszem, ehez nem kell commentár! Bezárom már úgyis hosszúra nyúlt soraimat, de azon kijelentésemmel, hogy még nem ez az utolsó levelem, melyet az igazság, a megyeszékhely érdekében és polgártársaim megsértése esetében lapjában közzétenni fogok. Fókövy Antal: A megyei székhely érdekében városunk által az országgyűléshez intézett felirat (Vége). Mi természetesebb tehát, minthogy ily sok és előnyös közlekedési eszköz mellett Gyöngyös mint központ, postai és távirdai tekintetben is több előnnyel kínálkozik, mint az ezeket nélkülöző és a megye szélén fekvő Eger ; márpedig a törvényjavaslatban felállított beosztási alapelvekben kitűzött czélok csakis ezen nélkülözhetlen kellékek által érezhetnek el. A közigazgatási járások számának és székhelyeinek meghatározásáról szóló törvényjavaslat 14-ik §-ában Heves-Jász vármegyében 7 járás terveztetik, Pétervásár, Eger, Gyöngyös, Árokszállás, Heves, Jászberény és Jászladány székhelyekkel, mely székhelyek közül csak Péter vásár esik közelebb Egerhez, a többi pedig mind Gyöngyöshez s bizonyára ha már a Jászoknak Hevessel egy megyei kapcsolatba kell jöniök , akkor Gyöngyöshez közel fekvések által is alkalmasabb utóbbi a megye székhelyéül, mert a Jászokra nézve valóban Eger távolsága és költséges összeköttetése, de a kormányzat nehézkessége és lassúsága miatt sem volna méltányos. Mindezekből kitűnik, hogy míg Egerhez az új megye lakosságának csak egy járása van közelebb, talán kettő egyenlő távolságra fekszik, addig Gyöngyöshez négy határozottan közelebb, kettő egyenlően távol esik s így alkalmatossági szempontból úgy áll Gyöngyös Egerhez mint egy a négyhez ! Az indokolás azon része, mely a megye házát azért teszi Egerbe, hogy annak épületei hasznosittassanak, épen teljesen alaptalan, mert a mellett, hogy Gyöngyösnek nagyobb, tágasabb néhány percz múlva érzéketlenül dűlt bal oldalára. Most az egérre került a sor, mely bölcs pofával vizsgálgatá először körül a boritó üveg minden részét, élénken körben futott, azonban a vizsgálódási buzgóság engedni kezdett az aether hatása alatt, bajuszát mindig szerényebben emelgeté, s mintegy 8 percznyi idő folytán látszólag élettelenül, valóban pedig érzéketlenül fordult hanyatt. De az ártatlan béka sem késik sokáig az aether hatásának engedni, s némi rángás után csöndesen kinyújtózva terül el az üveg boríték alatt. Az érzéké legutóljára , mintegy fél órányi idő múlva kezdé nyilvánítani a fogyó érzékenység jelenségeit; levelei észrevehetőleg összehúzódtak, egészen elhagyva lekonyultak, s a növény fejecskéje csöndesen lehanyatlott; a kis virág elájult . . . Amint azonban néhány percz múlva az aether egyszerre eltávolíttatott az üveg boríték alól, először ismét a veréb urfi kezdett elmélkedni előbbi állapota fölött, majd az egér s nemsokára a vizek zöld egyenruhás zenésze is is kezdett örülni azon életnek, melyet oly nehezen akar veszteni az utolsó bogárka is, s melyet oly erőszakosan akar visszaragadni az első király is. Pár percz múlt még, s reá került a sor a szemérmes érzékére is : fejecskéje lassanként emelkedik, levélkéi kitárulnak, visszanyeri előbbi érzékenységét . . . ö ismét él! Az elkábítás eredménye tehát az állatoknál és növényeknél ugyanaz: az aether, vagy kábító chloroform megszünteti az érzékenységet egyiknél úgy mint a másiknál. S most csak az a kérdés : váljon a gépezetes eljárás, a mechanismus, mi által ez egyenlő eredmény eléretik, egyenlő-e az állatnál és növénynél ? Az állatoknál az aether részint a lélegzésnél a tüdőbe, részint a bőr láthatatlan likacskáin behat a vérbe, és bódító hatását azzal magyarázzák meg, hogy ö csak az érző elemet, vagyis az érző idegeket támadja meg az agyban, miből az következik, hogy az érzékenység központja egy időre megrontatván, az érzés, az öröm vagy fájdalom észrevevése, elmarad. Igen, de bár Dutrochet odáig ment. hogy a növényeknek is tulajdonított érző agyat, vagyis az érzékenység központját, ezt azonban a tudós világ nem fogadá el, miért is a növényeknél jelenkező kábulást, ájulást és ábrándulást csak annak tulajdonítják még eddig, hogy minden állati és növényi testrészecske bizonyos izgékonysággal bír, s ha e tulajdonságot elvesztik, úgy örökre vagy csak bizonyos időre nem tölthetik be állati vagy növényi működésöket, azaz holtak vagy ájultak. És így a fönnebbiekből méltán következik, hogy tisztán az állati és növényi test működését véve figyelembe, azoknak tetszhalála és ájulása, kábulása és halála egyenlő okozatokon alapszik: s midőn egy virágbimbót letör a vihar, vagy ártatlan leányka lelke repül az ég felé; midőn a szerény nefelejts leszakittatik, vagy a jóbarátot szakítja el tőlünk a halál ; midőn a tulipiros basa-rózsát letöri a szél, vagy némely nem annyira virágzó mint virágos arezet megfújja a halál szele : az ok egy s az az okozat egyenlő, nagy mértékben halál, kis mértékben ájulás. 11—r.