Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-08-01 / 31. szám

A szegény­ ügy rendezését sokan, a­­ koldulás beszüntetését többen , legtöbben pedig annak fennállhatóságát vonják két­ségbe, s e fölötti hiedelmükben lemonda­nak még az ügy megpendítéséről is. Mi ellenkezőleg vagyunk , sőt ez égető de humanus ügy keresztülvitelét semmi legyőzhetlen nehézséggel nem látjuk egybe­kötve, melyhez jóakaraton kívül, egy kis számítás, s nehány tekintélyes polgár ön­feláldozó munkássága kívántatik ; ezen kellékekkel pedig képviselő testületünk, hála ez égnek, nagy mértékben bővelkedik ! Javaslatunk részletes fejtegetését la­punk jövő számában mondjuk el. Az ősz bajnok. T. Szerk. Úr! A közügyek viselésében előre haladt koromnál fogva tért nyitva más fiatalabb erőnek, csendes nyugalomba vonulva óhajtom átélni még hátralévő napjaimat. De midőn szeretett kedves városomat, a­melynek ügyeit annyi éveken keresztül szeren­csém volt, közbizalom folytán, mint polgármes­ternek vezetnem, melynek polgárait,mindig minden körülmények között, mint munkás, becsületes és szabadelvű polgárokat ösmertem, megtámadva látom, előre haladt éveim daczára fiatal leszek, kezembe ragadom tollamat, melyet városom meg­védésére utolsó lehelletemig felajánlok. Tudhatja azt ön is T. Szerkesztő Úr, hogy nem szoktam lapokban írni, de az„Eger“ 29. szá­mában megjelent s Tihaméri aláírással ellátott czikket olvasva, meg nem állhatom, hogy midőn önnek lapja 30-ik számában irt válaszát mint ildomost elismerem, ugyan­akkor a T. úr által irt epés czikkre válaszolva elmondjam azon keserű valót, melylyel Eger, városunk rovására mint megye­székhely magát elhalmozá , és most büsz­kén hivatkozik olyanokra, melyekre a megye és [az érsekség ölelt karjai alatt haladt, mig munkás és szorgalmas kis városunktól megvo­natva minden segélyt önérdekének keresésében mostohán sújtotta. Azokból, melyekkel Eger föndicsekszik, hogy t. i. érseki és káptalani székhely, épen nem következik, hogy megyei székhelynek is kell lennie. Sőt ha Eger egy gazdag érsek és kápta­lan jótéteményeiben amúgy is részesül, innen nem az foly, hogy ezen kívül is magához vonja a felvirágzás minden tényezőjét, hanem az, hogy oly korban, midőn a munka-felosztás állam gazdászati elvvé lett, legyen elvvé a lehetőségig a jutalom, vagy bérfelosztás méltányossága is. Ha nálunk az érsek és káptalan laknék, Gyön­gyös mint a megye geographiai központja, ak­kor is természetes helye maradna a megyei ad­­minisztratiónak, de mint város bizonyára mél­­tányosabb lenne Eger iránt. Hogy mily mostohán bánt velünk a megye ? a többek közül csak egyet említek. Az örökös főispán kedvéért Gyöngyösről Egerbe átvitt me­gyei székhely mennyi ideig félretéve késleltető a mátrai országút kiépítését, s végre is a he­lyett a tiszai utat óriási költséggel épité ki, mely azonban még most sem felel meg a czél­­nak. S mind­ez miért volt? pusztán csak azért, hogy Gyöngyöst mostohán sújtsák. Több ... számtalan dolgokat tudnék, mint a közügyek élén állott egyén mondani, melyben mindenütt mostoha sorsban részesitettünk. És most Eger központiságáért kardoskodni, azt plane centrumnak nevezni csak­is túlbuzgóság teheti. Akkor még, midőn az örökös főispánok korát éltük, az egri székhelynek, mint olyan helynek, hol az örökös főispán lakott, volt ér­telme ; de ma, midőn az örökös főispánság meg­szűnt, nehány bekeblezett hivatalnoknak a vá­roshoz szokott komótságáért egy egész várme­gye közönséget büntetni kívánni , ez méltány­talan. A Tihaméri úr előtt kedvencz megye szék­helyének eszméje elfeledteti a megyék kikerekí­­tésének czélját, mely nem más, „mint az olcsó törvény-kiszolgáltatás.“ Avagy úgy látszik azt sem vette figyelembe t. úr, mit a javaslat tartalmaz, t. i. hogy a megye­szék­hely a lehetőségig központra teendő, hol egy­szersmind a törvényszék is leend. Heves megyében és a Jászságban ma 3 tör­vényszék van s ha a megye kikerekittetik, most már kérdem: méltányos kivánalom lehet-e az hogy J.­Berény, Fényszaru, Tar stb. község lakosai törvényszéki dolgokban vagy pláne bűn­ügyekben tanukként Egerbe utazzanak csak azért, mert már a tisztviselők megszokták Egerben a társas életet. Még egy van, mit szó nélkül nem hagyha­tok, s az, hogy Eger mellett 84 község nyújtotta be kérvényét. Erre nézve egész nyugodtan mondhatom, hogy mit sem fog nyomni a latban, mert böl­csen fogják tudni azt a honatyák, hogy ez a megyei tisztviselők befolyása következtébe­n tör­tén­t. Hogy bebizonyítsam állításomat, csak Pásztót és vidékét hozom fel : hát van-e Pásztón és vi­dékén olyan ember, ki inkább és örömmel ne óhajtaná Gyöngyöst a megye székhelyéül, és ugyan mégis nyilatkoztak-e Gyöngyös mellett? Nem és pedig azon egyszerű oknál fogva, mivel a megyei szolgabíró Pásztón lakik. Úgy hiszem, ehez nem kell commentár! Bezárom már úgyis hosszúra nyúlt sorai­mat, de azon kijelentésemmel, hogy még nem ez az utolsó levelem, melyet az igazság, a me­gye­székhely érdekében és polgártársaim meg­sértése esetében lapjában közzétenni fogok. Fókövy Antal: A megyei székhely érdekében városunk által az ország­gyűléshez intézett felirat (Vége). Mi természetesebb tehát, minthogy ily sok és előnyös közlekedési eszköz mellett Gyöngyös mint központ, postai és távirdai tekintetben is több előn­nyel kínálkozik, mint az ezeket nélkü­löző és a megye szélén fekvő Eger ; márpedig a törvényjavaslatban felállított beosztási alapel­vekben kitűzött czélok csak­is ezen nélkü­löz­­hetlen kellékek által érezhetnek el. A közigazgatási járások számának és szék­helyeinek meghatározásáról szóló törvényjavas­lat 14-ik §-ában Heves-Jász vármegyében 7 já­rás terveztetik, Pétervásár, Eger, Gyöngyös, Árokszállás, Heves, Jászberény és Jászladány székhelyekkel, mely székhelyek közül csak Péter vásár esik közelebb Egerhez, a többi pedig mind Gyöngyöshez s bizonyára ha már a Jászoknak He­vessel egy megyei kapcsolatba kell j­öniök , akkor Gyöngyöshez közel fekvések által is alkalmasabb utóbbi a megye székhelyéül, mert a Jászokra néz­ve valóban Eger távolsága és költséges össze­köttetése, de a kormányzat nehézkessége és lassúsága miatt sem volna méltányos. Mindezek­ből kitűnik, hogy míg Egerhez az új megye lakossá­gának csak egy járása van közelebb, talán kettő egyenlő távolságra fekszik, addig Gyöngyöshez négy határozottan közelebb, kettő egyenlően távol esik s így alkalmatossági szempontból úgy áll Gyöngyös Egerhez mint egy a négyhez ! Az indokolás azon része, mely a megye házát azért teszi Egerbe, hogy annak épületei hasznosittassanak, épen teljesen alaptalan, mert a mellett, hogy Gyöngyösnek nagyobb, tágasabb néhány percz múlva érzéketlenül dűlt bal ol­dalára. Most az egérre került a sor, mely bölcs pofával vizsgálgatá először körül a boritó üveg minden részét, élénken körben futott, azonban a vizsgálódási buzgóság engedni kezdett az aether hatása alatt, bajuszát mindig szerényeb­ben emelgeté, s mintegy 8 percznyi idő foly­tán látszólag élettelenül, valóban pedig érzéket­lenül fordult hanyatt. De az ártatlan béka sem késik sokáig az aether hatásának engedni, s némi rángás után csöndesen kinyújtózva terül el az üveg boríték alatt. Az érzéké legutóljára , mintegy fél órá­nyi idő múlva kezdé nyilvánítani a fogyó ér­zékenység jelenségeit; levelei észreve­hetőleg ös­­­szehúzódtak, egészen elhagyva lekonyultak, s a növény fejecskéje csöndesen lehanyatlott; a kis virág elájult . . . Amint azonban néhány percz múlva az aether egyszerre eltávolíttatott az üveg boríték alól, először ismét a veréb urfi kezdett elmél­kedni előbbi állapota fölött, majd az egér s nemsokára a vizek zöld egyenruhás zenésze is is kezdett örülni azon életnek, melyet oly ne­hezen akar veszteni az utolsó bogárka is, s me­lyet oly erőszakosan akar visszaragadni az el­ső király is. Pár percz múlt még, s reá került a sor a szemérmes érzékére is : fejecskéje lassanként emelkedik, levélkéi kitárulnak, visszanyeri előb­bi érzékenységét . . . ö ismét él! Az elkábítás eredménye tehát az álla­toknál és növényeknél ugyanaz: az aether, vagy kábító chloroform megszünteti az érzékeny­séget egyiknél úgy mint a másiknál. S most csak az a kérdés : váljon a gépe­­zetes eljárás, a mechanismus, mi által ez egyen­lő eredmény eléretik, egyenlő-e az állatnál és növénynél ? Az állatoknál az aether részint a lélegzés­nél a tüdőbe, részint a bőr láthatatlan likacs­­káin behat a vérbe, és bódító hatását azzal ma­gyarázzák meg, hogy ö csak az érző elemet, vagyis az érző idegeket támadja meg az agy­ban, miből az következik, hogy az érzékenység központja egy időre megrontatván, az érzés, az öröm vagy fájdalom észrevevése, elmarad. Igen, de bár Dutrochet odáig ment. hogy a növényeknek is tulajdonított érző agyat, vagyis az érzékenység központját­, ezt azonban a tudós világ nem fogadá el, miért is a növé­nyeknél jelenkező kábulást, ájulást és ábrándu­­lást csak annak tulajdonítják még eddig, hogy minden állati és növényi test­részecske bizo­nyos izgékonysággal bír, s ha e tulajdonságot elvesztik, úgy örökre vagy csak bizonyos időre nem tölthetik be állati vagy növényi működé­­söket, azaz holtak vagy ájultak. És így a fönnebbiekből méltán következik, hogy tisztán az állati és növényi test működé­sét véve figyelembe, azoknak tetsz­halála és ájulása, kábulása és halála egyenlő okozatokon alapszik: s midőn egy virág­bimbót letör a vi­har, vagy ártatlan leányka lelke repül az ég felé; midőn a szerény nefelejts leszakittatik, vagy a jóbarátot szakítja el tőlünk a halál ; mi­dőn a tulipiros basa-rózsát letöri a szél, vagy némely nem annyira virágzó mint virágos ar­­ezet megfújja a halál szele : az ok egy s az az okozat egyenlő, nagy mértékben halál, kis mértékben ájulás. 11—r.

Next