Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-02-14 / 7. szám
Mivel pedig addig Egerben sem megyeház, sem alkalmas hely nem volt, tehát csakis mellékes főispáni kényelemből kezdték a megyei gyűléseket Egerben tartani, s igy 1715, 1718, 1819, 1730, , 1731, 1746 és 1749-ben a megyei tanácskozások és gyűlések Egerben tartattak s hogy az örökös főispáni kényelem s biztosittassék 1748-ban gróf Barkóczy egri püspök s főispán, Heves-vármegyének j ajándékozó, azon telket, melyet jelenleg a megyeháza foglal el, s melynek fölépítése után a gyöngyösi megyeház oda hagyat ■ van, a tanácskozások és tiszt-választások ■ Egerben tartottak , de a gyöngyösi megyeház most is Heves-vármegye tulajdona. S igy a régi ősi székhely még máig sem semmisítetett meg, sőt Heves-megye karai és rendei egy időben önakaratukból , Gyöngyösre, mint a megye ősi székhelyére kívánták hozni a megye székhelyét, s miután Eger városa folyamodott azért, hogy a szabad kir. városok soraiba vétessék föl. Ebből is látható, hogy azon ősiségi iránti kegyelet, melyet föllebbi sorainkban , Eger iránt nyilvánítottunk , részben illeti 1 .városunkat is. Hosszas, de tárgyánál fogva valószinűleg érdekes czikksorozatunk egész tartalma bizonyságul szolgálhat arra nézve, hogy a kegyelet és tisztelet korlátait egy perczig, egy szóval sem hágtuk át! Igen, mi tisztelettel hajolunk meg mindenkor egri derék polgártársaink előtt, elismerjük tanintézeteik előnyeit és kivált midőn tündöklő szabadelvű hazafi águkról van szó, bennünk fogják találni mindig őszinte tisztelőiket; de ha a megye közjaváról , előnyeiről, czélszerűbb rendezéséről van szó, úgy bocsássák meg nekünk azt, ha mi nem téveszthetjük szem elől kötelmeinket, és nem ügyes vagy ügyetlen életekkel, és nem avas vagy a Vatlan gúnnyal, és nem elsült vagy sületlen megjegyzésekkel, hanem az igazság egyszerű, hiteles és nem légből kapott hangján mondjuk el nézeteinket. A mondottak után mi nem annyira jutunk igaz és alapos érveink végére, mint inkább, azon térre, hol a fölvett tárgyra nézve legalább most, fölösnek tartunk minden további érvelést. Az igen t, amlgú minister úr a megyei székhelyek megválasztásánál azt véve, saját szavai szerint,irányadóul, hogy, mint az indokolás e) portja mondja: „Azon törvényhatóságoknál, melyek akár egyesítés, akár bekebelezés által nagyobb változás alá esnek, különös figyelem forduttatik arra, hogy azok a természetes határok s a meglevő s tervezett közlekedési összeköttetések tekintetbe vételével oly központok szerint alakitassanak, melyek felé a lakosság közforgalmi, ipar, és kereskedelmi, valamint egyéb érdekeknél fogva, leginkább irányul.“ A nmgy miniszer úr e szavaira támaszkodva s országos képviselőink elfogulatlanságára, valamint városunk országgyűlési képviselőjének, Pulszky úrnak, tevékeny jóakaratára méltán számítva, városunk alaposan remélheti, hogy a megye székhelye leszen, ha egyéb ismert és ismeretlen tekintetek és tekintélyek nem jönek figyelembe. Győzzön a mi jobb! Ez jelszavunk. Meg vagyunk győződve, hogy bármily nézetű polgártársainknak is ez jelszava s a kormány sem fogja figyelmen kívül hagyni soha e jelszót, ha csakugyan nem szóval, hanem tettel óhajtja előmozdítani a közérdeket. Mi nem mellékérdeket, hanem a közjó érdekeit keressük, védjük s támogatjuk. Érveinket előtüntetjük , ítéljen elfőfogulatlanul a kormány, s az illetékes közönség. i/*. h. Paprika Jancsi: Igaz! azt is olvastam valahol, hogy Gyöngyös azért nem lehet hevesi székhely, mert Nógrád megye szélén esik. Babszem Jankó: Ugyan már hogyan lehet lőni ily bakot? S hát ugyan melyik szélén? Paprika Jancsi: Gondolom ... a túlsón ! * * * Paprika Jancsi: Ugyan mi különbség van a gyöngyösi és egri kövezet között? Babszem Jankó: Én nem találok mást, mint hogy Gyöngyösön van kövezet, de rósz, Egerben pedig nincs kövezet, de jó! Vaklövések és Baklövések. Babszem Jankó: Nos Jancsi ! hát mit mondanak a megyei székhelyt illető czikkekre? Paprika Jancsi: Én csak annyit olvastam, hogy önhittség, poétai fantázia elbizakodottsága, alaptalan, légből kapott . . . Babszem Jankó: Ehhez nem baj, csak ráfogás, ha nem lehet bebizonyítani. Hát mást mit mondtak ? Paprika Jancsi: Semmit. * * * Az inasok iskolája. A napokban meglátogattuk az elemi iskola helyiségébe helyezett inas-iskolák előadásait Meglepő szép előmenetelt mutattak föl a tanulók, s Eltitkolhatlan örömünkre szolgált leginkább a negyedik osztály némely növendékének Írásban és számadásban szerzett előmenetele. A többi osztályokban ekkor magyarázatokkal élesíték a tanuló inasok elméit. Meggyőződtünk arról is, mily hatást gyakorol a tanulókra a látogatás. Nagyon kívánatos lenne, hogy a hatóság szigorú figyelmet fordítana arra, váljon minden mester eleget tesz-e kötelességének azzal is, hogy inasát rendesen küldi az esti tanulási órára. Mert nagyobb csapást alig lehet gondolni, mint hogyha egy iparos nem tud írni és olvasni. Ez előtt zárva áll a haladás minden útja, s bámulva nézi más iparos úgy vagyoni mint üzleti haladását. Innen származik azon nyomor, mely az iparos osztályt leginkább kisebb városokban nyomasztólag sújtja. S gondolható-e, hogy oly ember, ki számolni és írni nem tud, valamely munkát rendesen fogadhasson s azt úgy saját javára, mint a rendelő kívánalmára elkészítse ? Alig hiszem, sőt határozottan mondom hogy nem, mert nem tud számítani, s csak gondolomra vállalja. Nem szándékom azt mondani, hogy ki írni és olvasni tud : megfelel kötelességének teljesen és semmi kivánni valót nem hagy hátra! A tudatlanságban felnőtt gyermek elsősorban legtöbbet veszit önmaga ; de másodsorban veszt vele a társadalom, veszt vele a haza. Mert egy államot naggyá, hatalmassá s tiszteltté, nem a kormányformák teszik, s a nép jóléte nem attól függ; igen, csak a bölcs törvények biztosítják az embert arról, hogy akár szellemi, akár, i kézi küzdelmeinek gyümölcsét háborithatlanul élvezheti. Az állam hatalmát részben az előrehaladt ipar és kereskedelem teremti. Ez pedig csak ott gondolható, hol az iparos osztály kellően művelt, és a haladás niveauján áll, s ott, hol az nem Amely királyi vér sok éven át E szép vidéknek sok but-bajt csinált, Amig e birtok sok vér s köny között, Csobánka kézből másba költözött. Mig messze földön járt sok hős vezérünk S aratta kívül a véres babért, Vagy belviszályok s háborúk közt éltünk : Ki tudja e vár mily időket élt ? Hallgat felőle a történelem . . . Való helyett pusztán regét terem, Az elme s szív vitáznak e felett: Amott az érvek . . . itt a kegyelet ! De hagyjuk őket e szép küzdelemben, Amelynek hosszú párszáz év tere, Hol sok csatában, sőt tán romban épen E várnak legszebb múltja szállá le. Kun és tatár, horvátok, németek Itt harczolának egykor úgy lehet. Ahol most tán szerény emlékjelül Egy-egy piros virág ritkán kerül. Repüljük át a múlt kétes homályát, Amelyet több gyász, mint öröm jelez. A hon felett, ah ! annyi vész vonult át ! Hazánk gyásszal takart fénypontja ez! Szent és gonosz, kül ellen s belviszály. Erő, jog, fegyver itt mind szemben áll, Hogy e vérrel megszentelt öshelyen Tán mindenikből egy-egy nyom legyen. . . Patának vára mindezt által élte, De tán nagyobb baj mégsem érte őt, Mint az, midőn — maholnap ötszáz éve — Vad Giskra népe agg fejére nőtt. A kun vezérnek egykor szép helye Csehek kezében volt alázva le. Fa-vár fődé a régi vár kövét, Amelyben a cseh nép sokáig élt. Midőn kemény jegén az ősz Dunának Mátyást tévé királylyá a magyar: Ölében a merész, erős fa-várnak Békén pihent babérján a cseh-kar, S kezében tartva Sólymost és Benét Rabolni küldé népét szerte szét, Amig a boszú óra eljővén Magyar sereg pihent a völgy ölén. * * * Rozgonyi Sebestyén lelkes seregével A rabló cseh népet sokszor megzavarta, Mint egy hős oroszlán ment a bonba széjjel S Giskra serge ritkán foghatott ki rajta. Csak Patának egykor kő, most már javára Nézett gúnyolódva a győztes vitézre. Sok magyar levente élte volt már ára S fontos volt e vár itt, mindkét félre nézve. Ott tanyázott épen Rozgonyinknak népe És a vár miatt vitt vad, kemény csatákat, Ah! de mind hiába, még sem jön hevévé, Bár körűle annyi hős sziv vére áradt! (Vége követ.)