Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-05-23 / 21. szám

közigazgatási tanácsos, egy árvaszéki ülnök, egy levéltárnok, alerdész, kertész, napdíj­as .Írnok­­ és egy végrehajtó megszüntetésével évenként 2892 forintot takarít meg, mely nem megveten­dő összeg. De tekintve azt, hogy eddigelé a hivatalos személyzet kis száma végett volt az összes tisztikar panasza, és alig pár hó és ennyi reduc­­tió : ez már maga elég arra, hogy a képviselő-tes­tület osztatlan bizalmával támogassa e munkás első hivatalnokát városunknak. De nem egyedül a financziális állapotok javítására történnek gyökeres átalakítások, sőt a közügyi dolgokban is egészen új élet kezd zsibbasztó álmaiból ébredni, melynek létreho­zásában a képviselő-testület egyes tagjainak is meg van oroszlány része. A folyó hó 17-én tartott rendkívüli képv. gyűlésen tett indítvány városunk felvirágzásá­nak legfőbb tényezőjét képezi, mely a múlt kormányzat zsibbadása alatt — daczára hogy lapunkban is felszólaltunk és sürgettük , mégis 1868 július 14-től máig azaz 6 évig a porlepte levéltárban hallgatott, — és ez, a gyöngyös-be­­nei a Mária bérczein át Parádig vezetendő or­­szág-út kiépítése, melyet Himfy József v. képe hozott javaslatba. Hogy mily életkérdés ez, azt minden — a viszonyokat ösmerő — polgár tudja, mert azon út kiépítésével, a város kincsét képező erdő, a farkasmáli kőbányák, úgyszintén a ffarkasmáli szőlő, pinczék, benei malmok s. a. t. értéke magasabb leend. De állami szempontból is szükséges, mivel ezen út kiépítésével a Mátrán felül lakó vidékeket az ország szivével, Buda­pesttel, hozzuk közelebbi összeköttetésbe, mely­­lyel a kereskedelem előmozditatván, a nép­ jólé­te mozditatik elő. Ennek figyelembe vétele mellett az indít­ványt tevő Himfy úr a miniszterhez felterjesz­tendő kérvényt akkép fogalmazta , hogy ezen ut az állami ország­utak közé vétessék fel és az állam által építtessék ki. Mivel pedig az ez évi állami előirányzott kiadás a ministerium által az országgyűlés elé nem terjesztetett, a kér­vényben azon kérésünket fejezi ki, hogy a leg­közelebbi állami kiadásokban mint elkerülhetlen kiépítést felvenni méltóztassék. A felolvasott kérvény a k. testület által elfogadtatván, egy küldöttség által az illető mi­nisztériumnál által adatni határoztatott. E fontos, városunkat kiválólag érdeklő dol­got a porlepte irattárból az egyetértés szülte munkásság és a közügyérti lelkesedés hozta napvilágra. Az egyetértés tehát minden üdvös intézke­­­désnek forrása és ha ezt egyenetlenség váltja­­ fel , akkor a haladás megindult kereke megáll, melynek káros hatása az elmúltakból szomorú emlékeket és nyomasztó súlyt hagyott hátra. A 17-én tartott k. gyűlés fájd­alom, hogy az eddigiektől eltérőleg izgatottsággal lett be­fejezve, melynek alapját a felekezeti oskolaszék azon kérvénye képezé, melyben a felnőttek ok­tatását hűségesen teljesítő tanárok fáradalmaiért egyenként 2 öt fát, összesen 14 etet adatni kérnek. A képviselő-testület majdnem egyhangúlag magáévá tévé a kérvényt, midőn egy képviselő takarékossági szempontból kiindulva, nemcsak ellenző, sőt a mellette szólókat pazarlóknak czímezte !... Ha nem volnánk meggyőződve e képviselő­társunk ügybuzgóságáról és nem is­­mernék tevékenységét , [de nem azért mivel elvtársunk] más hangon volnánk kénytelenek hozzá szólni, de ez­úttal csak annyit jegyzünk meg, hogy túltakarékoskodásában a méltányt és igazságot elfeledé. És ezen contradictio arra vezetett, hogy a kisebbség izgatottan hagyta el az ülés­termét. Az ott maradtak, daczára, hogy szavazat­képesek voltak, de hogy az egyenet­lenséget ne szítsák, ennek elintézését jövő gyű­lésre halasztották. Ami a takarékosságot illeti, üdvözlöm, s ki annak keresztül vitelével az ügymenetnek kárt nem csinál, az előtt elismerésemet nyilvá­nítom , de ellenben soha semmi körülmények között nem szándékom az igazságot és méltá­nyosságot a takarékosságnak áldozatul hozni ; már pedig az illető tanárok, mint hogy a fel­nőttek oktatásáért a minisztérium a díjjazást megtagadta és mégis folytatták tanításaikat, va­lóban elismerést érdemelnek , mert alig hi­szem, hogy oly egyén találkoznék, ki a fel­nőttek oktatását szükségtelennek látná, sőt annyira szükséges, hogy a városnak magának áll kötelességében a felnőttek oktatásáról gon­dolkozni , mert minden jónak alapját a népne­velés teszi. Az ellent­mondó képviselő­társam szavai annál inkább nem bántanak, mivel az elismerést maga is hajlandó az illetőknek meg­adni , de takarékossági programjától még a méltányosság esetében sem képes eltérni, s el­feledte azt igen tisztelt barátom, hogy az elis­­meréssel a szükség nem fedezhető. De erősen hiszem, hogy akkor, midőn eddig majdnem 3 ezer forintot takarítottunk meg, e csekélység és méltányos kérések megtagadásával nem szán­dékunk az uralgott egyetértést megzavarni. Akit pedig azért, mivel a kérés méltányos­ságáról szóltam, részrehajlónak tart, az legke­vésbé ösmer. Én elfogulatlanul fogom fel a dolgot és mindig az előttem álló száraz ténye­ken alapuló igazság védelmére szólok ! Praktikus Reczipe A nő­világ részére. Hottentottából ferdíti egy Vén Doktor. 27. Némely férj hasonló az eper­fához, me­lyet a s­e­l­y­e­m­b­ogarak pusztítanak el. 28. Az okos házaspár a bor, mely rejti sa­lakját; az esztelen társak ellenben hasonlók az uj borhoz, mely salakját fel­színre veti. 29. Minden imádott gyermek valódi arany b­o­r­j­ú, s ha megnő, rendesen arany ökör le­szen belőle. 30. Némely szív hasonló a gyöngyösi nagy patakhoz, mely magasan ered, s mennél tovább ha­lad , annál több szemetet vesz magába. 31. Legveszedelmesebb udvarló a tanuló, mert nagyon kapós, és oly semmi, amiből minden lehet. 32. Gyáva apa, ki fél a sok gyermektől, gyáva férj, ki túlbuzgón vágyik utána. 33. Nő nélkül az élet két vége gyámoltalan, közepe örömtelen, az egész haszontalan. 34. Húsztól harminczig köttetnek a valódi boldog házasságok, azonfelül többnyire csak szá­mítás eredményei. 35. A katona ha megházasodik, igen jó part­idé, mert meg van regulázva, de egy részök megretirál, s ez által teszi csúffá ellenfelét. Képviseleti gyűlés. A városi kép. közgyűlés határozatai­nak kivonata. Olvastatott az építészeti szakosztálynak je­lentése, mely szerint Szvoboda Antal építő­mes­ternek a vár, iskola épületek meszeléséért s azokon tett javításokért 330 írtról szóló szám­lája 12 °­ C levonással kifizettetni véleményeztetik. A felolvasott szakosztályi véleményes jelen­téshez képest a kérdéses összeg 12 °­ C-tóli levo­nással a városházi pénztárra kiadásba utal­­ványoztatik. Bemutattatik Svetitska Antal városi szám­vevőnek hivatalos jelentése, melyben a Gyöngyös város­házi pénztára által az 1864 évi ínség enyhítésére nyert állam kölcsön törlesztéséül kifizetett 1055 frt 10 krra menő összeget, a házi pénztárra kiadásba utalványozni véleményezi. Az 1864 évi inségkölcsön törlesztése fejé­ben a város házi pénztára által kifizetett 1055 frt 10 krnyi összeg az előterjesztett iratok alap­ján ezennel kiadásba utalványoztatik. A városi tanácsnak végzése kapcsán be­mu­tatja elnök polgármester Rhédey István h. pénz­tárnok jelentését, a város részére Merkelka vakon töltött kettős pisztoly, süsse ki az abla­kon, ettől függ az eredmény. Ő gépileg en­gedett. K. urambátyám szobájának ablakából e pillanatban két lövés dördült el, s a zenészek hangszerein iszonyú csörömpölést idézett elő azon maroknyi sörét, melyet e perczben a lel­kesült zenészek csoportja közé vágtam. A be­következett zavart csak zavaros tinta és zavaros fej lenne képes megközelitőleg is leirni . Jaj ! meghaltam, hangzott a nagy bőgős ajkairól, kinek fölfuvalkodott vén hangszerén baljós­latú hangon csörtetett a ledobott sörét; Szalad­junk atyafiak! ha kedves az élet, zengett a primást parancsoló torok; Oda az uj klarinét! sivalkodott ennek boldogtalan gazdája, elejtvén ijedtében a kenyérkeresőt ; a trombitás némán szelett a hely­színéről, míg az öreg czim­­balmos ajtatosan nyújtózott el azon vagdaló­deszka alakú kert­ajtón, melyet eddig hátán vi­selni, jelenleg pedig annak hátán nyújtózni sze­rencsés volt. Következő pillanatban mi egye­düli uraivá lettünk a térnek. — K. urambátyám, szóltam én, amennyire Parádon lesz, a nagy világ összes udvarló vi­lága sem leszen itt most képes éji zenét ad­ni kegyedtől lőtávolban, s lesznek talán hiva­talos gavallérok, de nem akad a választott czi­­gányok között egy sem, ki ez egyszer meg­mentett rigó-bőrét azon kellemetlenségnek sze­retné kitenni , hogy hozzá vágjak egy marék nyúl-sörétet. K. urambátyámat a kedélyes kaczagás hul­lámaiból csak két kézzel tudtam kiemelni, s ha jókor segélyére nem sietek, biz’ isten belesül. A két lövésnek tizenkét eredménye jön, melyek a következők : A tizenkét zenésznek huszonnégy felé szaladása ; Urambátyám majdnem föladá­sig való kaczagása; a kaczaj némi csöndesité­­se után az én lényemnek saját jelenlétében va­ló átöleltetése ; a zenészeknek másnap sehol sem találtatása ; harmadnap az én köz kívánatomra azoknak dettó teljes megérkezése ; Tihamérnak megszökése és Nórinak állítólagos nem-bánom ja; két fölriasztott legügyesebb pinczérnek meg­jelenése és a történtek megtudása utáni kacza­­tos visszatérése ; Nóri kisasszony megmenekü­lése a kellemetlen udvarlótól; a nyolcz nap az én kedves anyjokommal, Nórival ; a meg­nyugtatott zenészeknek tett azon ígéretem, hogy menyegzőmön aranyokkal fizetem őket; a né­hány hét múlva bekövetkezett esketés; valamint tizenkettedszer azon megbecsülhetlen drága kincs birtoka, aki bár Párádra jövetelünkkor dame­­vad volt, mirt mint szelíd lélek, szép nő, szebb há­ziasszony s legszebb édes anya, éji zene nélkül is oly kedvesen emlékszik Párádra, hol megje­lenni minden életrevaló és nősülő fiatal em­bernek, s minden szép nőnek meggyőződésem és jelen boldogságom után tanácslom. K. urambátyám még csak azt szokta em­legetni, midőn szőke fürtü unokáját lovagoltatja térdein, hogy soha sem érte nagyobb kellemet­lenség, mint midőn Gyöngyöst mellőzve az egri omnibuszon zarándokolt oda, hová minden okos ember Gyöngyösön keresztül szokott menni, s ez a tizenharmadik következménye az említett éji zenének. K. urambátyám igen tisztelt becses nevé­vel kezdvén még eddig minden mondatot ez el­beszélésben, illő dolog, hogy ugyanazzal fejez­zem is be az egészet, miért is kijelentem, hogy végre K. urambátyámnak kegyes engedelmével és Tihamér melleztével azóta leghűbb veje, Elemérnek legszeretőbb sógora és Nórínak legboldogabb férje Hnaomér.

Next