Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-26 / 13. szám
Következik a Jászság kérdése, melyre nézve Gullner Gyula kéri, hogy azon községek és puszták, melyek más törvényhatóságok tartozékai ugyan, de Pós m megyébe vannak indaválva, végleg oda csatolhassanak. Kovách László az indavátumoknak töltetlen belebbezését mellőzhetetlennek tartja s egyéni nézetének kifejezést ad abban, hogy ha a Jászkerület önállóan fentartható, akkor az abba indovált Monostor, Kerekudvar és Alattyán adassék az ezen községeket körülövedző Jászkerületnek, mig a Jászság állagához tartozó Jázs-Rizse, Lajizs, Kara,Kocsér, Jenő stb. Pestbe lesznek köbelezendők. Bármennyire óhajtaná a Jászság önállóelállítását azt, nem tartja észszerűnek, hanem igenis a históriai jelvények és az elnevezés megtartása mellett mindkét terület adózóinak érdekében és az államkormányzat tekintetéből az egyesülést óhajtja s újra hangsúlyozza, hogy a székhely kérdése az egyesülés kiindulása előtt hiú dolog, s azt azon határozattól teszi függővé, mely az egyesülést vagy külön állást megállapítja. Babics János melegen szól a Jászság felállítása mellett s azt véli, hogy könnyren megél és szívesen fizeti a 8 százalékot e terület. Szapáry Gyula gróf egybefoglalva a tanácskozás tárgyait, a rendezendő területen csak három törvényhatóságot kíván látni. Pestet a Kis Kun melavátumokkal egy megye gyanánt, Szolnok megyét a Nagy-Kunsággal Heves és Jászsággal ketté osztva, a Tisza mint természetes határ által két törvényhatósággá alakíttatni kívánja. E nézet határozott pártolásra talált a jelenlevők s úgy lászik a miniszter előtt is, mire aztán a székhelyek iránti nyilatkozattételre hivatván fel. Kövér Károly a tervezetet elfogadja, de Nagy Kun Szolnok megye székhelyül az erre minden tekintetben legméltóbb Szolnokot ajánlja, mely nézetét gr. Szapáry és Kovách is pártolták. A Heves-Jász egyesülés esetére Kovách László felszólal s ezen alakulás esetén székhelyül kizárólag Gyöngyöst ajánlja, mely geographiai helyzetén felül minden kellékkel bir arra, hogy az államnak bármely költsége nélkül székhelyül szolgáljon. Itiszi , hogy ha a területegyesités kimondatott, az Eger, mint székhely mellett kifejtett mozgalom is Gyöngyös javára nyilatkozand. Utána Stady Endre szólott hasonló értelemben. Majzik Viktor nem találja lehetőnek a Jászság külön felállítását s nem tudja, hol vésziéhez, a 400 mértföldet stb. Ivády Béla a pétervásári járást, mely a Mátra hegye által van Gyöngyöstöl elzárva, látja veszélyeztetve az által, ha a székhely Gyöngyös lesz. Baldácsy báró melegen pártolja Kovách László előadását és érveit. Ivády aggályaira megjegyzi, hogy lehet is, kell is utat csinálni a Mátrán át, végre Déva városára nézve az elcsatoltatást elfogadóag nyilatkozik. A tanácskozmány ezután magánbeszélgetéssé válván, végre Tisza megköszöni a képviselők megjelenését, s úgy láttuk, hogy a főbb dolgokban megnyugvást talált azokból, amiket hallott.“ Ki a megyék kikerekítése érdekében irt sok cikkünket figyelemre méltatta, tapasztalhatta, hogy minden érveink a ministerium által célbavett célszerűség és takarékosságból indultak ki. Cikkeinkben kimutatott alapon erősen meg lettünk győződve, hogy minden jog és igazság mellettünk szól és így egy percig sem aggódtunk. A conferentia eredménye is újabb reményre jogosit annélkül, hogy vele jász-testvéreinket sérteni akarnak, vagy talán általuk fájlalt eset fölött reményünkben hangosan örülnénk. Mi nyugodtan nézünk a jövő elé és ha a kocka dűl, Jazság és Heves egy eshetnék, nem aggódunk, hogy a legszebb testvéri egyetértésben ne éljünk és közakarattal ne teljesítsük honfiúi kötelességünket. Jegyzőkönyv: Felvétetett Gyöngyösön, 1876-ik évi martini hó 23. a város közházánál, a Lipkay Kálmán volt városi főügyész által resignált ügyek átvétele, az uj ügyésznek átadása s különösen azok megvizsgálására kiküldött bizottság ülésében. Jelenlevők: Vezekényi István, Csömör Kálmán, Illischl Adolf, Kecskeméthy András, Sebők László és Jakab Géza bizottsági tagok, és Horner Gusztáv polgármester. V—'----------------------'-----------------Elnökül Csömör Kálmán, és jegyzőkönyvvezetőül Jakab Géza bizottsági tagok kérettek fel. A bizottság az ügyek tüzetes és célravezető megvizsgálásának módozatai tekintetéből ez alkalommal csak elvi megállapodásokra kívánt jönni, minélfogva a következők határoztattak: I. Tekintve, hogy azon körülménynél fogva, hogy a volt főügyésznek intézkedés végett átadott ügyekről nem vezettetett egy jegyzék, a bizottság most nincs azon helyzetben, hogy közvetlen meggyőződést szerezhetne az átadott ügyek mennyiségéről, hanem kénytelen megelégedni azokkal, miket a volt főügyész átad, — ennek jövőbeni elkerülése, az átvétel megkönnyítése, de legkivált az ügyész ügykezelésének és munkásságának ellenőrzése szempontjából kimondja a bizottság, hogy a polgármester egy könyvet nyisson, melybe az uj főügyész Ilimsy József urnak sehetőleg tiszti ügyész társainak, már eddig átadott s ezután átadandó minden a várost érdeklő ügyek folytonos sorban, s az átadás idejének megjelölésével bevezettessenek, s az átvételt az átvevő ügyész, sajátkezű bejegyzésével tanúsítsa. — Ezen határozas azonnali életbeléptetésére jelenlevő polgármester felkéretett. II. Mielőtt a bizottság az ügyek egyenkénti vizsgálatába bocsátkoznék, az átadott ügyekről szerkesztett sorjegyzéket a házi pénztárnoknak rendelte avégből kiadatni, hogy az egyes ügyekben a házi pénztárba átadó által befizettetnek állított összegeknek valóságos befizetéséről, a fizetés mennyiségéről, és idejéről a bevételezési naplószámnak feltüntetése mellett hivatalos tanúsítványt adjon. E munkálat elkészítésére a pénztárunknak 30. napi határidő tűzetett ki, utasítatván ennek leteltével hivatalos jelentésének pontos előterjesztésére. III. Jelenlegi főügyész Ilimsy József urat utasítandónak találta a bizottság arra, hogy a Lipkay Kálmán urnák főügyészsé választatásakor neki átadott ügyek sorjegyzékét a legközelebb tartandó bizottsági ülésben — melyben egyébként az ő jelenléte is nélkülözhetlennek mondatott, ki — bemutassa, — úgyszintén a városi ügyek kezeléséről vezetendő főkönyvet is a bizottság rendelkezése alá bocsássa, — előbbit azért, mert a vizsgálat helyes eszközlése tekintetéből az átvett ügyek sorjegyzéke szolgál kiindulási pontul; a másodikat azért, hogy a bizottság egyrészt az átvett ügyek száma és minőségéről, s másrészt a főkönyv mikénti vezetéséről magának tapasztalatot szerezzen. IV. Minthogy a volt főügyész kisajátitási ügyekkel s különösen ily pénzek kezelésével is foglalkozott, ennélfogva a kisajátitási ügy alapos ismerésére a bizottságnak szüksége van, de enélkül az átadó ügyésznek leszámoltatása sem lehetséges, a bizottság határozatilag kimondja, hogy a polgármester haladéktalanul utasítsa a kisajátítási pénzeket kezelő bizottságot, számadásának 30. nap alatti elkészítésére, s a polgármester azt a legközelebb tartandó ezen bizottsági ülésben mutassa be. V. Indítványoztatott annak kimondása is, hogy amennyiben a volt főügyész Lipkay Kálmán a nagy összegben beperesített erdei kártételekből több éven keresztül mit sem hajtott be, s a végrehajtás foganatosítását indokolatlanul halogatta és elmulasztotta, minthogy e szerint valamint neki tulajdonítható az, ha a követelések behajthatlanokká váltak, úgy másrészt saját hibájául rovandó fel, hogy felmerült perköltségei behajtását is elmulasztotta, ennélfogva ha átadó e címen perköltséget venne követelésbe, ennek megtagadása volna a képviselő testülethez véleményezendő. Ez indítvány elvileg elfogadtatott. Egyéb tárgy ezúttal nem lévén az ülés feloszlott. Jakab Géza b. tag-j. k. vezető. Jászberény, március 22-én. süt hivatalos volt városunk minden családja. A házi asszony szerepét idősb Tarnay Károlyné ő nagysága volt szives elvállalni, ki is eme nehéz tisztségnek egészségét sem kimélő fáraddatlan tevékenysége, határtalan buzgalma s ügyes tapintata által oly kitünően megfelelt, hogy mi a hálás clesmsrés s köszönet mellett a fényes siker érdemkoszorúját nyújtjuk neki. Örömmodya közt néztük ama kedves, szeretetreméltó modort, a nyájasságot, melylyel mindenki iránt viseltetett, s melylyel mindenkit oly annyira lekötelezett. Tizenegy órakor nyiták meg a melléktermek ajtait, melyekben az egyes családok által küldött finom izlésű, s a legválasztékosabb csínnal fülterített étkek oly imposant képet nyújtottak, s oly csáberővel integettek felénk, hogy mi engedve a csábhatalomnak hozzáfogtunk a kellemes étkezéshez. Ekkor láttuk, hogy emez estély igazán házias jellegben tűnt föl, mert mindenfelé vidorság, megelégedés, finom modorú fesztelenség, s vidám, derült jó kedv volt tapasztalható. Ez minden esetre a részvényes családok érdeme, kik vetélkedtek egymással, hogy a jó harmóniát semmi sem sértse; de érdeme különösen ő nagyságának a házi asszonynak, ki iránti lángoló tiszteletünk s hódoló elismerésünknek meleg szavakkal talpra esett koasztjában Hajdú Sándor adott kifejezést. Mulattunk tehát kellemesen; azonban e vigság közepette sem felejtkeztünk meg azokról, kik mig mi élvezniük, szomorkodnak. Több lelkes család a vizkárosultak könyeit fölszántani s nyomorukat enyhiteni akarván, elárusitandó cikkeket, nevezetesen id. Tarnay Károlyné úrnő theát és süteményeket; Eördögh Andrásné úrnő élő virágokból készült gyönyörű csokrokat; ifj. Közlaky Alajosné úrnő fagylaltot, mások szivart, bort és sört adományoztak. A bazár megnyitásával a jó hangulat még inkább emelkedett. Derék hölgyeink, nevezetesen a nagysága Mailár Józsefné; továbbá Tarnay Lilla, Pethes Etelka, Eördögh Etelka s Aranka, Vágó PálisMárki Klára kisasszonyok, mint a nemes keblüség fénycsillagai, áthatva a sújtottak iránti könyörérzettel, a jótékonyság angyalának sugármezébe öltözve páratlan odaadással végezték az darusítást Itt beát áruló hölgyek, amon szivarral, világgal kiválva a vidám arcok. . . . mind oly valami, ami feledhetlenné teszi az estet. Hogy fényes lett az anyagi eredmény, az egyszersmind lelkes hölgyeink szives , élénk közreműködésének köszönhető. A tiszta jövedelem : az általános jó kedv s megelégedésen kivül 155 frt. volt, mely összeghez Eigen P. 1 frt, Varga N. közjegyző 4 frt, Dr. Weninger 1 frt, Harsányi Gy. 2 frt, özv. Bolgárné 4 frt, ifj. Tarnay K. 2 frt, Pintér M. 1 frt, Kaszab E. 1 frt, N. N. 2 frt, ifj. Körlaky A. 2 frt, Bodnár N. 2 frt, felülfizetésekkel voltak kegyesek járulni. Erre föllebb jelzett összegen kivül megemlítendő ama 25 frt is, melyet ifj. Közlaky Alajosné saját ivén gyűjtött, a továbbítás végett az estély háziasszonyának által adott. Fogadják mindnyájan az adakozók és közreműködők — bár nagyon is csekély jelül — az őszinte köszönetét ama szerencsétlenek nevében, kik ez után jót tenni szíveskedtek. Kedves olvasó, nemde most a hölgykoszorú egyes szebbnél szebb virágait szeretnéd sorrendben olvasni, bocsánat azonban, ha ebbeli kiváltságodatt ily értelemben ki nem elégíthetem; mert kiket emeljünk ki, mikor mindnyájan együttvéve varázsolták a tánctermet az édenkertévé, s a legszebb hölgyfüzért alkották. Mi tehát mindegyiköknek odaítéljük a királynői kitüntetést. A kedves mulatság, a szivet felvillanyozó tánc reggeli 5 óráig tartott. Ekkor azonban előlépett Morpheus úr, s a negyedik négyes után a vidám vendégkoszorut álomra engagiozta. Haza mentünk tehát szépet álmodni, magunkal vive sok szép s édes emléket. Fölemlitendőknek tartjuk végül Nagy György helybeli vendéglősünket s Tóth Károly curátort, mint a kik a jótékony cél iránti tekintetből szolgálatukat az estére ingyen ajánlották föl. Megdicsérendőnek véljük Terpsichore fekete hadát is, mely ez alkalommal derekasan játszott. A rendezőség nevében : Tesztory Lajos ról nyerik alakjukat, s a polgári öltönyöktől teljesen különböznek. A katonai egyenruha még lassabban vált el a polgári öltönyöktől. A római és görög vitézek voltak az elsők, kik harcban könnyebben használható rövid ruhákat készítettek, melyek első részükön elül s hátul hasítva voltak, s ezek képezek ősapját a mai cifra uniformisnak. Idő haladtával e kiton (kitli!) nevű ruha célszerűségi szempontból, hogy jobban lehessen benne szaladni, ha az ellenséget kergetni kell, azon változáson ment át, hogy első része fölgvthetett, tehát nem az osztrákok találták föl legújabb időben e divatot , később a fölgyűrt részt lemetszették s ime, megjelent a római katonáknál a frakk ősapja vad kiadásban magas kalap nélkül! A kalapos mesterség egyike az újabbaknak , úgy, hogy tulajdonképen ezer évesnek sem mernek állítani, míg a legöregebb mesterségek: a szabóság és szűcsség majdnem az emberiséggel egykorúnak tekinthetők. A kalapos mesterség föltalálásáért a nőket illeti a hála, mert ők kezdek először a melegebb keleti tartományokban használni a nap barnító sugarai ellen a pepsit n-ot vagyis fejtakarót, mely később külömböző alakot töltött, az átható sugarak ellen különféle vastagabb anyagból készült, s a férfiak által is használtatott. Még Krisztus idejében fejtakaró nélkül jártak legtöbbnyire a férfiak, s csak lassanként hozták divatba az öregebb emberek fejvédelem gyanánt. A katonaság azonban harcban már a legrégibb idők óta használta a műveltebb nemzetek Városunkban az árvíz által sújtottak segélyezése céljából néhány fiatal ember által kezdeményezett, s majd minden család által melegen pártolt pique-nique f. hó 11-én a városháza nagy termeiben szép számú közönség részvéte mellett kitünően sikerült. Csalhatlan bizonyítéka eme fényes siker ama jótékonyságnak, melylyel a kitűzött nemes cél elősegélése végett az élvezet és áldozatkészség barátságosan kezet fogtak. A társas estélyre részvényénél felvédtél a sisakot, mely eleinte erős bőrből később ércből készült s a vezéreknél többnyire valamely vadállat föltűnőbb részével diszittetett, például vadkan agyarával, szarvas agancsaival, sas szárnyaival sat. s innen származnak a nemesi címerek annyira különös alakjai, mert a sisakon hordozott jelvény leginkább a keresztes hadak idejében, ez előtt mintegy nyolcszáz évvel rendesen a pajzsokra is rajzoltatott, s e pajzsok alakja, cifrázata, jelvényei képezik a családi címereket. A fejvédőknek két osztályára nézve azt mondjuk, hogy a sapkák a hideg éjszak, a kalapok pedig a meleg dél találmányai, s legújabb időbeli jel vényül is használtattak külömböző alakjuk szerint némely nemzetek jelzésére, igy van tiroli kalap, muszka süveg, francia német cilinder, sat. A keztyüs mesterség körülbelül a keresztes hadak idejében keletkezett és pedig csak a hadfiak részére, kiknek acélból és sodronyokból készültek a keztyűk s a csuklókon bőrrel tűzettek össze, hogy a tagok hajlékonysága megtartassék. Lassanként azonban részint a hiúság, részint a jóizlés divatba hozá a keztyüket, s ma, mint az ízléses öltözék egyik nélkülözhetlen kiegészítő része használtatik minden polgáriasukt nemzetnél. Íme rövid vázlatban azon mesterségek őstörténelme, melyek leginkább az ember személyével foglalkoznak; lehet, hogy nemsokára értekezni fogunk azon mesterségekről, melyek az ember kényelmével foglalkoznak, ámbár többé kevésbé a nevezettek is kényelmünkre vannak. Csallóközi levél. Nagy-Megyer, márc. 13-án 1876. A csallóközi szerencsétlen árviz közepéről, amennyiben már február 22-től fogva alsó Csallóköz a borzasztó árviz dúló veszélyének van kitéve, számos falvak és majorságok, és ezek között Nagymegyer mezőváros is a pusztító elem áldozata lett. E naptól fogva, megszakadt a közlekedés és tudósításom is csak hivatalos közegen juthatott el a Gyöngyös lapba ; s hogy végéről nem írhatok annak oka, hogy még e hivatlan vendég mindig oly csökönös, miszerint ha ennek búcsúzását várnám, akkor tudósításom bizonyára nagyon elavult dolog lenne. Febr. 21-én a Duna töltése Kulcsodnál éjjel elszakitatott és másnap Colizköz megtelt. 22-én már kezdé az alsó Csallóköz védtöltését rombolni oly rohamosan, hogy minden kísérlet haszontalan volt. Mígnem 23 án egy kínos éj eltöltése után arra viradtunk fel, hogy úgy körül vagyunk véve víztől, mint az ellenség rohanó hadtestétől. Eleinte itt ott lehetett hallani a jajveszéklést, de a fájdalom által megtompult idegzet, később csak azon sóhajokban tört ki: ahogy jött, úgy el is fog menni!! De biz az nem akar menni. Pozsony felé sikerült a közlekedést megnyitni, de áldozatba került. Folyó hó 9-én is két szerencsétlen adta meg árát vakmerőségének, amennyiben az országúton rohanó árvíz a kocsit besodorva, maguk és lovaik is áldozatai lettek a pusztító elemnek. Folyó hó 16-án sikerült a város éber figyelmének és szorgalmának nagy nehezen megnyitni a közlekedést és csak most is veszéllyel közlekedhetünk Pozsony felé. És ez oka, hogy a Gyöngyös tisztelt szerkesztőségét szomorú soraimmal ily későn tudodhatom és hogy a lelkes honpolgárokat és szeretett szülőföldem lakóit annál kétségesebb könyöradományra kérve, lelkesítsem. Láttunk már pusztító tűzelemet és annak iszonyú határát, de aki még árvizet nem látott, az nem bír fogalommal. Az igaz, én látom a múlt év június havában Gyöngyös tájékán történt felhőszakadás romboló következményeit, de mi volt az éhez képest? Ahol nem egy, vagy két falu, hanem tíz, húsz, harminc falu csak magában álló Csallóközben lett áldozata e romboló elemnek. És nem csak az egyes helységek házai hevernek már romokban