Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-26 / 13. szám

Következik a Jászság kérdése, melyre nézve Gullner Gyula kéri, hogy azon községek és puszták, melyek más törvényhatóságok tartozékai ugyan, de Pós­ m megyébe van­nak ind­aválva, végleg oda csatolhassanak. Kovách Lász­ló az ind­avátum­okn­ak töltetlen belebbezését mellőzhetet­­lennek tartja s egyéni nézetének kifejezést ad abban, hogy ha a Jászkerü­let önállóan fentartható, akkor az ab­ba ind­ovált Monostor, Kerekudvar és Alattyán adassék az eze­n községeket körü­lövedző Jászkerü­letnek, mig a Jászság állagához tartozó Jázs-Rizse, La­jizs, Kara,Kocsér, Jenő stb. Pestbe lesznek köbelezendők. Bármennyire óhajtaná a Jászság önálló­­elállítását azt, nem tartja ész­szerűnek, hanem igenis a históriai jelvények és az elneve­zés megtartása m­ellett mindkét terület adózóinak érdeké­ben és az államkormányzat tekintetéből az egyesülést óhajtja s újra hangsúlyozza, hogy a székhely kérdése az egyesülés kiindulása előtt hiú dolog, s azt azon határozat­tól teszi függővé, mely az egyesülést vagy külön állást megállapítja. Babics János melegen szól a Jászság fel­állítása mellett s azt véli, hogy könnyren megél és szíve­sen fizeti a 8 százalékot e terület. Szapáry Gyula gróf egybefoglalva a tanácskozás tárgyait, a rendezendő területen csak három törvényható­ságot kíván látni. Pestet a­ Kis Kun m­elavátumokkal egy megye gyanánt, Szolnok megyét a Nagy-Kunsággal Heves és Jászsággal ketté osztva, a Tisza mint term­észe­tes határ által két törvényhatósággá alakíttatni kívánja. E nézet határ­ozott pártolásra talált a jelenlevők s úgy lászik a miniszter előtt is, mire aztán a székhelyek iránti nyilatkozattételre hivatván fel. Kövér Károly a tervezetet elfogadja, de Nagy Kun Szolnok megye székhelyül az erre minden tekintetben legméltóbb Szolnokot ajánlja, mely nézetét gr. Szapáry és Kovách is pártolták. A Heves-Jász egyesülés esetére Kovách László felszólal s ezen alakulás esetén székhelyül kizárólag Gyöngy­öst ajánl­ja, mely geographiai helyzetén felül minden kellékkel bir arra, hogy az államnak bármely költsége nélkül szék­helyül szolgáljon. Itiszi , hogy ha a területegyesités ki­mondatott, az Eger, mint székhely mellett kifejtett mozga­lom is Gyöngyös javára nyilatkozand.­­ Utána Stady Endre szólott hasonló értelemben. Majzik Viktor nem találja lehetőnek a Jászság külön felállítását s nem tudja, hol vésziéhez, a 40­0 mértföldet stb. Ivády Béla a pétervásári járást, mely a Mátra hegye által van Gyöngyöstöl elzárva, látja veszé­lyeztetve az által, ha a székhely Gyöngyös lesz. Baldácsy báró melegen pártolja Kovách László előadását és érveit. Ivády aggályaira megjegyzi, hogy lehet is, kell is utat csinálni a Mátrán át, végre Déva városára nézve az elcsatoltatást elfogadó­ag nyilatkozik. A tanácskozmány ezután magánbeszélgetéssé válván, végre Tisza megkö­szöni a képviselők megjelenését, s úgy láttuk, hogy a főbb dolgokban megnyugvást talált azokból, a­miket hallott.“ Ki a megyék kikerekítése érdekében irt sok cikkün­ket figyelemre méltatta, tapasztalhatta, hogy minden érveink a ministerium által célbavett célszerűség és takaré­kosságból indultak ki. Cikkeinkben kimutatott alapon erő­sen meg lettünk győződve, hogy minden jog és igazság mel­lettünk szól és így egy percig sem aggódtunk. A conferentia eredménye is újabb reményre jogosit annélkül, hogy vele jász-testvéreinket sérteni akarnak, vagy talán általuk fáj­lalt eset fölött reményünkben hangosan örülnénk. Mi nyu­godtan nézün­k a jövő elé és ha a kocka dűl, Jaz­ság és Heves egy eshetnék, nem aggódunk, hogy a legszebb test­véri egyetértésben ne éljünk és közakarattal ne teljesítsük honfiúi kötelességünket. Jegyzőkönyv: Felvétetett Gyöngyösön, 1876-ik évi martini hó 23. a város közházánál, a Lipkay Kálmán volt városi főügyész által resignált ügyek átvétele, az uj ügyésznek átadása s különösen azok megvizsgálására kiküldött bizottság ülésében. Jelenlevők: Vezekényi István, Csömör Kálmán, Illischl Adolf, Kecskeméthy András, Sebők László és Ja­kab Géza bizottsági tagok, és Horner Gusztáv polgár­­mester. V—'----------------------'-----------------­El­nökül Csömör Kálmán, és jegyzőkönyvvezetőül Jakab Géza bizottsági tagok kérettek fel. A bizottság az ügyek tüzetes és célravezető megvizs­gálásának módozatai tekintetéből ez alkalommal csak el­vi megállapodásokra kívánt jönni, minélfogva a követke­zők határoztattak: I. Tekintve, hogy azon körülménynél fogva, hogy a volt főügyésznek intézkedés végett átadott ügyekről nem vezettetett egy jegyzék, a bizottság most nincs azon hely­zetben, hogy közvetlen meggyőződést szerezhetne az áta­dott ügyek mennyiségéről, hanem kénytelen megelégedni azokkal, miket a volt főügyész átad, — ennek jövőbeni el­kerülése, az átvétel megkönnyítése, de legkivált az ügyész ügykezelésének és munkásságának ellenőrzése szempont­jából kimondja a bizottság, hogy a polgármester egy könyvet nyisson, melybe az uj főügyész Ilimsy József ur­nak s­ehetőleg tiszti ügyész társainak, már eddig átadott s ezután átadandó minden a várost érdeklő ügyek foly­tonos sorban, s az átadás idejének megjelölésével bevezet­tessenek, s az átvételt az átvevő ügyész, sajátkezű bejegy­zésével tanúsítsa. — Ez­en határozas azonnali életbelép­tetésére jelenlevő polgármester felkéretett. II. Mielőtt a bizottság az ügyek egyenkénti vizs­gálatába bocsátkoznék, az átadott ügyekről szerkesztett sorjegyzéket a házi pénztárnoknak rendelte avégből kiadatni, hogy az egyes ügyekben a h­ázi pénztárba átadó által befizettetnek állított összegeknek valóságos befizetéséről, a fizetés mennyiségéről, és idejéről a be­vételezési napló­számnak feltüntetése mellett hivatalos tanúsítványt adjon. E munkálat elkészítésére a pénztár­unknak 30. napi határidő tűzetett ki, utasítatván ennek leteltével hivatalos jelentésének pontos előterjesztésére. III. Jelenlegi főügyész Ilimsy József urat utasítan­­dónak találta a bizottság arra, hogy a Lipkay Kálmán urnák főügyészsé választatásakor neki átadott ügyek sorjegyzékét a legközelebb tartandó bizottsági ülésben — melyben egyébként az ő jelenléte is nélkülözhetlennek mondatott, ki — bemutassa, — úgyszintén a városi ügyek kezeléséről vezetendő főkönyvet is a bizottság rendelkezé­se alá bocsássa, — előbbit azért, mert a vizsgálat helyes eszközlése tekintetéből az átvett ügyek sorjegyzéke szol­gál kiindulási pontul; a másodikat azért, hogy a bizottság egyrészt az át­vett ügyek száma és minőségéről, s másrészt a főkönyv mikénti vezetéséről magának tapasztalatot szerezzen. IV. Minthogy a volt főügyész kisajátitási ügyekkel s különösen ily pénzek kezelésével is foglalkozott, ennélfog­va a kisajátitási ügy alapos ismerésére a bizottságnak szüksége van, de e­nélkü­l az átadó ügyésznek leszámolta­­tása sem lehetséges, a bizottság határozatilag kimondja, hogy a polgármester haladéktalanul utasítsa a kisajátítási pénzeket kezelő bizottságot, számadásának 30. nap alatti elkészítésére, s a polgármester azt a legközelebb tartandó ezen bizottsági ülésben mutassa be. V. Indítványoztatott annak kimondása is, hogy a­mennyiben a volt főügyész Lipkay Kálmán a nagy összeg­ben beperesített erdei kártételekből több éven keresztül mit sem hajtott be, s a végrehajtás foganatosítását indo­­kolatlanul halogatta és elmulasztotta, minthogy e szerint valamint neki tulajdonítható az, ha a követelések behajt­­hatlanokká váltak, úgy másrészt saját hibájául rovandó fel, hogy felmerült perköltségei behajtását is elmulasz­totta, ennélfogva ha átadó e címen perköltséget venne követelésbe, ennek megtagadása volna a képviselő testü­lethez véleményezendő. Ez indítvány elvileg elfogadta­tott. Egyéb tárgy ezúttal nem lévén az ülés feloszlott. Jakab Géza b. tag-j. k. vezető. Jászberény, m­á­r­c­i­u­s 2­2-é­n. süt hivatalos volt városunk minden családja. A házi as­­­szony szerepét idősb Tarnay Károlyné ő nagy­sága volt szives elvállalni, ki is eme nehéz tisztségnek egészségét sem kimélő fáraddatlan tevékenysége, határtalan buzgal­ma s ügyes tapintata által oly kitünően megfelelt, hogy mi a hálás clesmsrés s köszönet mellett a fényes siker érdem­­koszorúját nyújtjuk neki. Örömmo­d­ya közt néztük ama kedves, szeretetreméltó modort, a nyájasságot, mely­lyel mindenki iránt viseltetett, s melylyel mindenkit oly annyira lekötelezett. Tizenegy órakor nyiták meg a mel­léktermek ajtait, melyekben az egyes családok által kül­dött finom izlésű­, s a legválasztékosabb csínnal fülterí­­tett étkek oly imposant képet nyújtottak, s oly csáberővel integettek felénk, hogy mi engedve a csábhatalomnak hozzáfogtunk a kellemes étkezéshez. E­kkor láttuk, hogy emez estély igazán házias jellegben tűnt föl, mert minden­felé vidorság, megelégedés, finom modorú fesztelenség, s vidám, derült jó kedv volt tapasztalható. Ez minden esetre a részvényes családok érdeme, kik vetélkedtek egy­mással, hogy a jó harmóniát semmi sem sértse; de érde­me különösen ő nagyságának a házi asszonynak, ki irán­ti lángoló tiszteletünk s hódoló elismerésünknek meleg szavakkal talpra esett koasztjában Hajdú Sándor adott kifejezést. Mulattunk tehát kellemesen; azonban e vigság kö­zepette sem felejtkeztünk meg azokról, kik mig mi élvez­niük, szomorkodnak. Több lelkes család a vizkárosultak könyeit fölszántani s nyomorukat enyhiteni akarván, el­­árusitandó cikkeket, nevezetesen id. Tarnay Károlyné úrnő theát és süteményeket; Eördögh Andrásné úrnő élő virágokból készült gyönyörű csokrokat; ifj. Közlaky Ala­josné úrnő fagylaltot, mások szivart, bort és sört adomá­nyoztak. A bazár megnyitásával a jó hangulat még in­kább emelkedett. Derék hölgyeink, nevezetesen a nagy­sága Mailár Józsefné; továbbá Tarnay Lilla, Pethes Etelka, Eördögh Etelka s Aranka, Vágó PálisMárki Klá­ra kisasszonyok, mint a nemes keblüség fénycsillagai, áthatva a sújtottak iránti könyörérzettel, a jótékonyság angyalának sugármezébe öltözve páratlan odaadással vé­gezték az darusítást Itt b­eát áruló hölgyek, amon szivar­ral, világgal kiválva a vidám arcok. . . . mind oly vala­mi, ami feledh­etlenné teszi az estet. Hogy fényes lett az anyagi eredmény, az egyszersmind lelkes hölgyeink szives , élénk közreműködésének köszönhető. A tiszta jövede­lem : az általános jó kedv s megelégedésen kivül 155 frt. volt, mely összeghez Eigen P. 1 frt, Varga N. közjegy­ző 4 frt, Dr. Weninger 1 frt, Harsányi Gy. 2 frt, özv. Bolgárné 4 frt, ifj. Tarnay K. 2 frt, Pintér M. 1 frt, Kaszab E. 1 frt, N. N. 2 frt, ifj. Körlaky A. 2 frt, Bod­nár N. 2 frt, felülfizetésekkel voltak kegyesek járulni. Er­re föllebb jelzett összegen kivül megemlítendő ama 25 frt is, melyet ifj. Közlaky Alajosné saját ivén gyűjtött, a to­vábbítás végett az estély háziasszonyának által adott. Fo­gadják mindnyájan az adakozók és közreműködők — bár nagyon is csekély jelül — az őszinte köszönetét ama szerencsétlenek nevében, kik ez után jót tenni szíves­kedtek. Kedves olvasó, nemde most a hölgykoszorú egyes szebbnél szebb virágait szeretnéd sorrendben olvasni, bo­csánat azonban, ha ebbeli kiváltságodatt ily értelemben ki nem elégíthetem; mert kiket emeljünk ki, mikor mind­nyájan együttvéve varázsolták a tánctermet az édenker­­tévé, s a legszebb hölgyfüzért alkották. Mi tehát mind­­egyiköknek oda­ítéljük a királynői kitüntetést. A kedves mulatság, a szivet felvillanyozó tánc reggeli 5 óráig tar­tott. Ekkor azonban előlépett Morpheus úr, s a negyedik négyes után a vidám vendégkoszoru­t álomra engagi­ozta. Haza mentünk tehát szépet álmo­dni, magunkal vive sok szép s édes emléket. Fölemlitendőknek tartjuk végül Nagy György hely­beli vendéglősünket s Tóth Károly curátort, mint a kik a jótékony cél iránti tekintetből szolgálatukat az estére in­gyen ajánlották föl. Megdicsérendőnek véljük Terpsichore fekete hadát is, mely ez alkalommal derekasan játszott. A rendezőség nevében : Tesztory Lajos­ ról nyerik alakjukat, s a polgári öltönyöktől tel­­­­jesen különböznek. A katonai egyenruha még lassabban vált el a polgári öltönyöktől. A római és görög vitézek voltak az elsők, kik harcban könnyebben használ­­ható rövid ruhákat készítettek, melyek első részü­kön elül s hátul hasítva voltak, s ezek képezek ős­apját a mai cifra uniformisnak. Idő­ haladtával e ki­ton (kitli!) nevű ruha célszerűségi szempont­ból, hogy jobban lehessen benne szaladni, ha az el­lenséget kergetni kell, azon változáson ment át, hogy első része fölgvth­etett, tehát nem az osztrá­kok találták föl legújabb időben e divatot , később a fölgyűrt részt lemetszették s ime, megjelent a római katonáknál a frakk ősapja vad kiadás­ban magas kalap nélkül! A kalapos mesterség egyike az újabbak­nak , úgy, hogy tulajdonképen ezer évesnek sem mernek állítani, míg a legöregebb mesterségek: a szabóság és szűcs­ség majdnem az embe­riséggel egykorúnak tekinthetők. A kalapos mesterség föltalálásáért a nőket illeti a hála, mert ők kezdek először a melegebb keleti tartományok­ban használni a nap barnító sugarai ellen a pep­sit n­-ot vagyis fejtakarót, mely később kü­lömbö­­ző alakot t­öltött, az átható sugarak ellen különfé­le vastagabb anyagból készült, s a férfiak által is használtatott. Még Krisztus idejében fej­takaró nélkül jár­tak legtöbbnyire a férfiak, s csak lassanként hoz­ták divatba az öregebb emberek fej­védelem gya­nánt. A katonaság azonban harcban már a leg­régibb idők óta használta a műveltebb nemzetek­­ Városunkban az árvíz által sújtottak segélyezése céljából néhány fiatal ember által kezdeményezett, s majd minden család által melegen pártolt pique-nique f. hó 11-én a városháza nagy termeiben szép számú közönség részvé­te mellett kitünően sikerült. Csalhatlan bizonyítéka eme fényes siker ama jótékonyságnak, melylyel a kitűzött ne­mes cél elősegélése végett az élvezet és áldozatkészség barátságosan kezet fogtak. A társas estélyre részvényé­nél fel­védtél a sisakot, mely eleinte erős bőr­ből később ércből készült s a vezéreknél többnyi­re valamely vadállat föltűnőbb részével diszitte­­tett, például vadkan agyarával, szarvas agancsai­val, sas szárnyaival sat. s innen származnak a nemesi címerek annyira különös alakjai, mert a sisakon hordozott jelvény leginkább a keresztes hadak idejében, ez előtt mintegy nyolcszáz évvel rendesen a pajzsokra is rajzoltatott, s e pajzsok alakja, cifrázata, jelvényei képezik a családi cí­mereket. A fej­védőknek két osztályára nézve azt mond­juk, hogy a sapkák a hideg éjszak, a kalapok pe­dig a meleg dél találmányai, s legújabb időbeli jel vényül is használtattak külömböző alakjuk szerint némely nemzetek jelzésére, igy van tiroli kalap, muszka süveg, francia német cilinder, sat. A keztyüs mesterség körülbelül a keresz­tes hadak idejében keletkezett és pedig csak a had­fiak részére, kiknek acélból és sodronyokból ké­szültek a keztyűk s a csuklókon bőrrel tűzettek össze, hogy a tagok hajlékonysága megtartassék. Lassanként azonban részint a hiúság, részint a jó­­izlés divatba h­ozá a keztyüket, s ma, mint az ízlé­ses öltözék egyik nélkülözhetlen kiegészítő része használtatik minden polgáriasukt nemzetnél. Íme rövid vázlatban azon mesterségek őstör­­ténelme, melyek leginkább az ember személyé­vel foglalkoznak; lehet, hogy nemsokára értekez­ni fogunk azon mesterségekről, melyek az ember kényelmével foglalkoznak, ámbár többé ke­vésbé a nevezettek is kényelmünkre vannak. Csallóközi levél. Nagy-Megyer, márc. 13-án 1876. A csallóközi szerencsétlen árviz közepéről, amennyi­ben már február 22-től fogva alsó Csallóköz a borzasztó árviz dúló veszélyének van kitéve, számos falvak és major­ságok, és ezek között Nagym­egyer mező­város is a pusz­tító elem áldozata lett. E naptól fogva, megszakadt a közlekedés és tudósí­tásom is csak hivatalos közegen juthatott el a Gyöngyös lapba ; s hogy végéről nem írhatok annak oka, hogy még e hivatlan vendég mindig oly csökönös, miszerint ha ennek búcsúz­ását várnám, akkor tudósításom bizonyára nagyon elavult dolog lenne. Febr. 21-én a Duna töltése Kulcsodnál éjjel elszaki­­tatott és másnap Colizköz megtelt. 22-én már kezdé az alsó Csallóköz védtöltését rombolni oly rohamosan, hogy min­den kísérlet haszontalan volt. Mígnem 23 án egy kínos éj eltöltése után arra viradtunk fel, hogy úgy körül vagyunk véve víztől, mint az ellenség rohanó hadtestétől. Eleinte itt ott lehetett hallani a jajveszéklést, de a fájdalom által megtompult idegzet, később csak azon só­hajokban tört ki: a­hogy jött, úgy el is fog menni!! De biz az nem akar menni. Pozsony felé sikerült a közlekedést megnyitni,­­ de áldozatba került. Folyó hó 9-én is két szerencsétlen adta meg árát vakmerőségé­nek, amennyiben az országúton rohanó árvíz a kocsit be­sodorva, maguk és lovaik is áldozatai lettek a pusztító elemnek. Folyó hó 16-án sikerült a város éber figyelmének és szorgalmának nagy nehezen megnyitni a közlekedést és csak most is veszél­lyel közlekedhetünk Pozsony fe­lé. És ez oka, hogy a Gyöngyös tisztelt szerkesztőségét szomorú soraimmal ily későn tudod­hatom­ és hogy a lel­kes honpolgárokat és szeretett szülőföldem lakóit annál kétségesebb könyöradományra kérve, lelkesítsem. Láttunk már pusztító tűz­elemet és annak iszonyú határát, de a­ki még árvizet nem látott, az nem bír fogalom­mal. Az igaz, én lá­tom a m­últ év június havában Gyön­gyös tájékán történt felhőszakadás romboló következmé­nyeit, de mi volt az éhez képest? A­hol nem egy, vagy két falu, hanem tíz, húsz, harminc falu csak magában álló Csallóközben lett áldozata e romboló elemnek. És nem csak az egyes helységek házai hevernek már romokban

Next