Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-07 / 1. szám
Hort 1877. január 5-én. Kis községünkben morajtitlan, lárma nélküli csendélet honol, az az honolna, ha az a kérlelhetlen adóexecutió oly erélyesen nem zaklatná üres pénztárainkat. Leszámítva ezt és a már-már megszokott , de még mindig kellemetlenségeket, csak megvolnánk valahogy, ha egy eddig ismeretlen dolog nem rettegtetné különösen a szegényebb népet. Községünk jó talaja mondják éspedig jogosan, mert itt minden termény és teremtmény ép úgy megterem, mint Gyöngyösön és más vidéken. Sőt még az is terem, mit senki nem vetett Csak nem akarja elhitetni velünk nemes Gyöngyös városa, hogy a szép számmal uralkodó, s közülök nehány legázva-magasra-érdemes uzsorásokat gonddal ültette s ápolta! ? Csak nem akarja vitatni, hogy a védelem szárnyai alatt nőttek oly gyorsan s oly szaporán a tisztabuza között azok a kirivó és kigyomlálásra méltó mákvirágok ... az uzsorások! ? Megteremnek azok mindenhol, hol a rész időjárás miatt adósságba keveredett nép lakik, hogy a végcsapást megadják, s amit addig még megóvtak, a segítség címe alatt menten elrabolják.Külömböző neveik vannak, — mint szerkesztő úr is szokta őket címezni — ennek a csudabogaraknak. Némelyek előtt: uzsorás, vérszopó nadály, mások előtt: fosztogatók, rablók neve alatt ismeretesek. Egy tisztes körben az eddigi méltán kiérdemelt címektől eltérőleg „vámpírok“-nak hallom címezni. Azon kérdésemre, mi az a „vámpír?“ a következő felvilágosítást és magyarázatot nyertem. A mythologiai hagyományokban egy denevér fajról tétetik említés a vámpír név alatt, mely az embert éjjel midőn aludt, meglepte, mellére szállt, két szárnyával legyezve mély álomba szendeltte, s míg az aludt vérét teljesen kiszívta. E vámpírok leszármazása titokteljes, noha nyomásuk és vérszopásuk mindig érezhető volt a társadalmon. Úgy látszik, titkolva és titokba szaporodott s tartotta fen válfaját. Eme vámpír faj, midőn az országgyűlés a szabad kamatlábat törvénnyé alkotta, mint az elsülyedett, elerkölcstelenedett, javíthatlan, bukott, erény telen ne léptek a nyilttérre, s használva az alkalmat: raboltak lelketlenül, szívtelenül, hasonlóan a vérengző vadállathoz. A vámpír sajátsága a simaság s többször az engedékenység, vagy ha sima padon járni szokott: az udvariasság is. Arcukon mosoly, szivükben roszasság. Tekintetük tévedező zavart, modoruk szolgáias. Eme faj mint fönnebb mondám ott is megterem hol nem vettetik, soraim első bekezdésének végén azt mondám, „csak megvolnánk valahogy, ha egy eddig ismeretlen dolog nem rettegtetne bennünket, különösen a szegényebb sorsú polgártársakat." Eme „dolog“ nem más mint az, hogy itt is, életjel kezd adatni a vámpír tettéről és tartózkodásáról. S noha még életet nem oltott, de kezdi szárnyával leginkább a legszegényebb osztályt legyezve altatni, mely ha elalszik, a műtét bizton fokozódik. Közszájon beszélik, hogy községünkben is van olyan egyén, ki magas uzsorás kamatra ad pénzt a szegény népnek, hogy később a néhány írtért vagyonától megfoszthassa. Névvel eddig nem szolgáltak, s igy én sem akarok szolgálni. Hátha eme sorok a kapzsi szemei elé kerülnek és látva magát kidicsőrtve, bekezdett szennyes útjáról letérend. De ha úgy tapasztalnám, hogy eme célzó sorok nem használnak , adatokat szerzek és bemutatom tisztes személyiségét. Kis községünk lakói most azon is gondolkoznak, mikép tegyenek eleget azon miniszeri rendeletnek, mely a községeket kerületi orvosok felfogadására utasítja. Az én nézetem az, miután egy kerületi orvosnak évenként legkevesebb 300 frt fizetendő, fizessen többet a község 200 frttal és tartson egy rendes orvost. Nézetem védelmére elég legyen csak azon egyszerű dolog, hogy ha az orvos községünkben lakik, mindig, bármely eshető körülmények között kész a rögtöni segély, míg a másik esetben: ott vagyunk ahol voltunk , mert nem intézheti el az ember úgy a dolgot, hogy akkor legyen épen beteg, midőn a kerületi orvos körútjában oda ér ? Inkább hozzunk némi áldozatot, de intézkedésünk célszerűségét ne tévesszük szem elől. Egy horti lakos. 1 Gyöngy és 1877. január 5-én. Tisztelt Barátom ! Lapod múlt számában szives voltál ígérni, hogy közzéteendőd e számban: hol vettem új lakást, mert a Beus» -féle ház nyugoti része bedűléssel fenyeget s a rendőrség kiürítését rendelte el Köszönöm szívességed ; de biz én nem szándékozom télnek idején az utcára hurcolkodni. Ha a hatóság csak annyira tartotta veszélyesnek a lakást, hogy November elején tett följelentésem s az építészeti bizottság által rögtön eszközölt helyszíni szemle dacára, midőn is az épület e részébeni lakás veszélyesnek nyilváníttatott, a lakás azonnali kiürítését csak December 29-én rendelte el, midőn a veszélyes boltív már kellőleg feltámasztva van, ne nehezteljen meg ugyanaz a hatóság, ha az „azonnali kiürítést“ én is csak hivatalos szóvirágnak tartom, s a „leszakadódnak nyilvánított hálószobámban nyugodtan hajtom álomra fejemet. Tisztelettel üdvözöllek Annák Kolos köz- és váltóügyvéd. Tek. Szerkesztő Úr! Becses lapja múlt évi utolsó vagyis 53-ik számában a „Vegyesek rovatában“ egy helybeli szőlőműves panasza folytán az iránt volt szives engemet nyilatkozatadásra felhívni, hogy magyaráznám meg : miként történhetett azon tévedés, miszerint a panaszolkodó szőlőműves hordója, mely 1872-ik évben 4 akóra hitelesíttetett, 1876-ik évben újból megméretvén, négy és fél akó tartalmúnak találtatott ? Ha a hordónak burgonya természete volna, azt hinnénk, hogy 1872-ik évtől 1876-ik év végéig fél akót nőt, — de miután az ellenkezőjét tudják annak, azt t. i. hogy a hordó, ha kiválóképen üresen gyakrabban áll, — minden új kifoltózásnál, illetőleg abroncs megszorításnál összébb és összébb megy, következve űrtartalma vészít, — valóban gondolkozásra hívja fel a körülményeket nem ismerő nagyközönséget e jelen eset. De hogy mind a panaszkodó polgártársunkat, mind T. Szerkesztő Évát, mind pedig a nagy közönséget a gondolkozástól felmentsem, e tárgy körüli tapasztalataimat a fenforgó kérdés megoldása tekintetéből következőkben adom elő: Midőn az 1850-es években az absolut kormány idejében a mértékek s igy a hordók hitelesítését is behozták, tartozott minden város, mely mértékhitelesitő-hivatalt állított fel, egy hitelesítő-biztost felfogadni. A városok által felfogadott mértékhitelesítő - biztosok oktatás végett felrendeltettek a központi hitelesítő hivatalhoz. Ott jól-roszúl már t. i. akkor, amint az a valaki előtte (valószínűleg az akkori hivatalos nyelven németül) elmondotta, s igy az elmondottakat megtanulván , lovaggá felüttetett, az az vizsgázott-hitelesitő-biztosnak kikiáltatott. Gyöngyös városa e szakmában bölcseséget nyerendő, néhai Pászthy Mihályt küldötte fel. — Ő lett tehát a mértékhitelesítő-biztos, és azt hiszem, hogy fönt megnevezett úr idejéből nem származik a panasz. Midőn már a mértékhitelesítő-hivatal fejőstehén megszűnt lenni, az az : mit sem jövedelmezett; fogott a város egy embert, ki külömben is tétlenül élt az időben s anélkül, hogy a hitelesítés körüli teendőkbe bevezettetett volna, megtette fele keresetre hitelesítő biztosnak. Miután ezen hivatal a városnak éven által annyit sem jövedelmezett, hogy a hitelesítő hivatal bemelegítésére szükséges fa árát sem hozta meg, — arra a bölcs gondolatra jutottak a város urai, (értsd okosai és bölcsei) hogy legcélszerűbb lesz ha azt a hivatalt árendába adják. Ez eszme tetté is vált; akadt ember, a ki ezen hivatalért évenkint 40 irtot ígért, (mondom: csak Ígért; mert nem fizette be*) szabad volt a kereset, nem is gyakoroltatott felette legkisebb felügyelet sem, hanem hitelesített az árendás úgy, ahogy neki tetszett. Most azonban a dolog egész máskép áll. Mértékhitelesítő csak az lehet, ki a budapesti országos központi mértékhitelesítő hivatal előtt tesz vizsgát, ezt pedig nem épen oly könnyen nyeri meg. ( A jelenlegi hitelesítőnk *) Az akkori bérlő, ma a városnál városgazdai minőségben él és húz fizetést; az a kérdés tehát: lefogy-e már a város az árendából fölmaradt részt,? Ha nem, akkor le kell most fogni. Szert. C hétig volt fent Budapesten, addig folytonosan naponta tanult s csak azután nyert oklevelet Az a meggyőződésem, hogy most már nem lesz alkalom és ok többé ily panaszra, de ha mégis lenne — mit nem hiszek, — felhívom az illetőket, hogy e tekintetben emelhető alapos panaszaikat előttem tegyék le, a ki minden esetre fogok tudni az alapos panasznak elégtételt is szolgáltatni. Tisztelettel maradván Gyöngyös 1877 január 3-án. Tekintetes Szerkesztő úrnak tisztelő barátja Horner Gusztáv polgármester. Isten minden jókval állya meg az helységek túráit.*) a tizenhetedik század második felében (1650—80- ig) oly nagy mérvet öltöttek, hogy az egri és hatvani basák ez időszakról kelt okmányainak záradéka mind azon figyelmeztetésből áll, hogy „az elkeseredett szegény népet fejvesztés terhe alatt zaklatni ne merészeljék.“ A kimerült s kétségbeesett magyar nép, engedve a külhoni izgatásoknak és biztatásoknak is, kivált meg bátorítva a saját érdekeit első helyen fenyegetve látó osztrák, lengyel és egyéb nemzetiségi seregek előnyomulásának, egy végső, elszánt kísérletet tőn, melynek eredménye jön magyar hazánknak fölszabadulás a török uralom alól. Heisler és Merz német vezérek Vác városa felől lassan közelgőnek a hatvani vár felé, hol a hős Kurt basa vitte a parancsnokságot, kinek öcscse, Ysej bég egyike volt az akkori török hadsereg legszebb, és legkedvesebb egyéneinek, ki mohamedán tettére igen kedvesen látott vendég volt a mátravidéki magyar főúri családoknál, s ha olykor Hatvanból el-elrándult egy kis barátságos társalgás kedvéért Gyöngyösre is , az öreg Kompolthy Pál épenúgy, mint a még öregebb Salgó Illés nagyon szívesen fogadta a derék ifjút, s szinte nem bánták ha évenként egyszer-kétszer a kedves bég hosszabb időre volt az ő ekkori kényszer lakhelyökre. Gyöngyösre parancsolva, hogy az adószedőket, a harácsokat népével támogassa. Főszórakozás ez időben, a nőéi korszakból hagyományos ártatlan koccintáson s már a török uralom alatt nálunk is többnyire elkezdett dohányzáson kivül a szobai tornászat volt, melynek küzdteréről némely ifjú oly kék foltokat vitt haza, hogy rőf számra lehetett volna elmérni, ha történetesen még nagyobb lett volna. Ysej bég minden téren első volt, s kissé ritka, de annál sötétebb színű bajsza és szakálla között pirosró duzzadt ajkát midőn a tornászok ellenében a küzdteremben összeszokta: ugyancsak tágult előle minden lábalni képes fiatalság. Az öreg Kompolthy Pálnál buzgóbb, jámborabb patriarchát a mesében sem találunk. A Báthory család által még 1400-ik év körül épitett góthiztosú s gyönyörű bordázatú egyházban, a barátok templomában, mely a hatvani és az egri basák különös kedvezménye folytán ez időtájban ismét teljes fényben állott, minden nap egész úri és igen gazdag családjával megjelent, s ha iíz szónoklat lett volna valamelyik ünnep vagy vasárnap alkalmából, az öreg Kompolthy uram valamennyit oly érdemes kegyelettel hallgatta volna végig, mintha maga Herkó Páter beszélne. Pál uramnak azonban minden gazdaságánál és kincsénél drágább gyöngye volt egyetlen leánya Judit, aki teljességgel nem ütött tejvérű atyjára sem az imában sem a higgadtságban, hanem aki egyszer látta gyönyörű alakját s inkább férfias élénkségét, hajlandó volt hinni bizonyára, hogy egy csöppet sem lehetett külömb (Folyt. köv.) Mostan die 19-én fbr. 1774. Egerben tartatott Tettes N. Vmgye Gratis gyüléssének alkalmatosságával tehzet a Tettes N. N. Völgyének a húsnak Limitátióját is megtenni, úgymint Gyöngyösön és Egerben a Tehén húsnak fontja fog mérettettni .... denar 6. Falu és más varasokon .... denar 5. Borjú húsnak fontja mindenüt. . denar 8. Sertés húsnak fontja......................denar 5. Bárány vagy juh húsnak fontja . denar 2. Az fagyunak fontja Gyöngyösön a denar 12. falu és más helyeken a denar 10. ehez tarttván magukat az mészárosok kötelessek lesznek jó húsval mind az uraságokat mind a szegénységet tartani. Emellett parancsoltatok ez is, hogy az kukorica Szárat senki kemény büntetés alatt az uczára ne horgya ; nem különben az dohányozás uczákon és minden veszedelmes helyeken keményen tiltatik. Ezel maradok Eger die 20. fbr. 1774. Jóakaró Or. Szolgabiráhk. jók Gösztönyi Pál. Hatvan 1877. január 3-án. A hatvani „Önképző Kör“, múlt év december hó 31-én tartá első nagy és nyilvános ülését Juhász Antal úr elnöklete alatt. Elnök úr megnyitó beszédében élénken ecsetelé az Önképző Körnek a társadalmi életre kiható jótékony hatását. Elég terjedelmes, de kedvessége és mély beható tárgya miatt nem hosszú beszédében a kérelem meleg hangján szólott a jelenvolt szép számú közönséghez, kérvén őket a kör iránti pártolásra s pártolók gyűjtésére. A múlt évben az ,,Önképző Kör“tagjai egy műkedvelő egyesület életrehivásának eszméjét karolták föl, melyet mihamarább oly siker koronázott, hogy a műkedvelői egyesület az Önképző Kör tagjainak legnagyobb részéből megalakult, mely működését mihamarább megkezdendi. (Bravó! Csak előre! Szerk.) Az „Önképző Kör“ javára több rendbeli adakozások is történtek, melyek közül ezúttal csak néhányat említek meg: Kolozsváry L. 5 frt. Juhász A. 5 frt. Schweitzer Jakab 24 db könyv s. a. t. Ebből látható, hogy kis városunk is megtéve az első lépéseket a haladásra, s hogy célunk felé kitartó vasakarattal haladandunk reméllem engedi: városunk közönségének, az egyesület fönállása és fejlesztése iránt feltűnő lelkesedése. A szellemi művelődés nemcsak az egyes emberek jól felfogott érdekeinek kielégítésére elkerülhetlen, de a kor szelleme is hangosan követeli, a szellemi képesség fejlesztését. Csak azon ember képes ügyeit rendesen kezelve anyagi jólétét biztosítani, kinél a kézt az ész, az intézkedést, a tapintatos megfontolás karöltve kíséri. A világesemények fényesen igazolják a szellemi képességnek az anyagi erő feletti hatalmát; az egyszerű kunyhó lakójának jóléte, állásához mérten, szellemi képességét tünteti elő. A szellemi fejlődés lévén az egyéni jólét, a nemzetek nagy hatalmi állásának biztosítéka, minden honfinak úgy saját boldogsága megállapítására, mint honfiúi kötelessége a szellemi művelés előmozdítására törekedni. *) A napokban jutott kezeinkhez eme régi levél, mely elég régisége mellett azért is érdekes, hogy mily árban lehetett akkor a szükségletet beszerezni. Szerkesztő: Bethaliai Judit, s hogy Holofernes uram emberére talált Volna Kompolthy Judit kisasszonynál is. Nagy, fekete szemeiből szenvedélyek sugarai törtek elő, s fölpittyesztett eperpiros ajkai egy kis könnyen-gondolkozásról is tanúskodtak. Szabályos arcvonásai s arcrészei egy plastikus keleti arcot tüntetének föl, melyet festői szépen környezett a göndör, dús fürtökben hullámzó hajzat, könnyedén összetartatva egy gyöngyökből összerakott csokor rózsaszín szalagja által. Öltözete ... különféle és mindig gazdag volt; említeni sem kell talán, hogy egy oly finom nevelésű úrhölgyecske nem épen a legroszabb ízléssel bírt, annál is inkább, mert Bécsben is volt jó ideig s mindenütt figyelmet keltett. Előtte azonban nem igen fordult még oly ifjú meg, aki miatt eperajkait rendbe hozni érdemesnek találta volna, mig végre a bosszú utolérte a büszke hölgyet s teljesült rajta is Ovid mondata: mennél később lángol föl szerelem a szívben , annál jobban éget! Ysej bég szívesen látott vendég volt az öreg Kompolthy házánál s férfias szépsége a szemeiben ragyogó keleti élénk tűzzel, finom modora és lovagiassága annyira hatott Judit keblének húrjaira, hogy midőn az öreg úr az ő jámbor szemeit kezdé figyelmesebben emelgetni a fiatalokra, már akkor késő volt a figyelem mert lángolt a szerelem.