Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-08 / 14. szám

tesztéire 7 ° „-túlival számítva 4200 frt; 34. A gymnasiumi igazgatóinak előre nem látható kisebb kiadások fedezésére számadás kötelezettsége mellett kiadatik­­ 80 frt.; 35. A gaz­dátlan­ és kóborló ebek összefogdosására felállított perém­ek lakbére 60 frt; 36. Hivatalos megyei körözvényi lapokért fizettetik le frt; összesen­ 74354 frt 44 kr. R­e­d­­d­k­i­v­ü­l­i kiadások: 1. Utazási költség s napidijakban felvétetik 500 frt; 2. A várost terhelő s a lejtár 1. 2, 4,­­6, 7,8, 10, 11, 14. 15­ és 14 ‘tételszámai alatt felvett tartozási tőkék után járó kamatok törlesztésére fordittatik a csatolt kimutatás szerint 341 frt 32 kr; 3­ A városnak dolgozó különféle mesterembe­rek számlájuk kielégítésére felvétetik 3000 frt; 4. Előre nem látható költségek fedezésére fölvétetik 5000 frt; 5. A gym­­nasium­i tanszertár szaporítására szükséges eszközök beszer­zésére fölvétetik 104 frt; 6. A „Gyöngyös“ hetilapnak a város érdekében előforduló közlemények közléséért fizette­tik évi átalánykép 150 frt; 7. Szerb-tövis kiirtására haszná­landó napszámosok kifizetése igényel 50 frt; 8. Az 1875. XXXII. t. c. értelmében a tanítói nyugdíj alap javára 16 tanító után fejenként fizet a város 12 frtot, mely összesen tesz 102 frt; 9. Az Encs pusztán építendő cselédház körül a mellékelt költségvetés szerint 875 frt 61 kr; 10. A pa­roddá mellék­épületének átalakítása körül a csatolt költség­előirányzat szerint 593 frt 61 kr; 11. Szt. Orbán melletti nagy patak véd partjának elkészítése kerül 220 frt; 12. Az apácák iskola épülete tetejének egy része bádoggal lesz be­borítandó, mely körül 250 frt; 33. A nagy templomi torony­óra árának végkielégítésére szükségeltetik 239 frt 55 kr; 14. Három végrehajtónak fejenként 500 frtjával 3500 frt; 15. Ugyanazok mellett alkalmazott 6 becslének napidíjaira 1200 frt; 16. A katasteri telekkönyv újbóli elkészítéséért az ügyvezető díjába járó 900 frtból ez ideig kifizetve lévén már 643 frt 40 kr, a még hiányzó összeg felvétetik 256 frt 60 kr; 17. Az újvárosban építendő kocsival átjárható hid el­készítéséért felvétetik 470 frt; 18. A télen elkészítve lévő fény utcai és a télen elkészítve levő beneu­tcai járda elkészí­téséhez szükségeltetik 1 ®00 frt; 19. Gyöngyös városa a szt. Orbán templomnak adósa lévén 1680 frttal, ezen összeg visszafizetendő lesz 1680 frt.; 20. A Rhédei-féle malomnál a kis patak­­ kier­esctő zúgójának helyre­igazítására költség számítás szerint felvétetik 10 zárt 40 kr; 21. A mi­mos utcán Borhy Ferenc háza előtt ta­­ kispatak meder rész kar­ban levő falazatának kiegészítésére szükségeltetni fog, a csatolt költség számítás szerint 196 frt 40 kr; 22. A far­­kasmályi úthoz vezető hid kiépítési 240 frt; összesen 93041 frt 13 kr. E szerint az 1877. évi hiány, mely pótadúrai fede­­nendü tesz 3454 frt 65 kr. Gyöngyös -város házi pénztárának március havi forgalmi kimutatása. Bevétel: 1. Föld h­as­zo­n­bérekből 267 frt 4.7 kr; 2. Különféle haszonbérletekből 11­9 frt 50 kr; 3. Erdei jö­vedelemből 37­1 frt; 4. Városi pót- és 5­’/-»-téli iskola­a dók­ból 730 frt 89*/1* kr; 5. Közvetett adó ingatlan vételek után 32 frt 19 kr; t1. Tandíjakból 6 frt 60 kr; 7. Telepü­lési díjakból 26 frt 25 kr; 8.­­Végrehajtási díjból 39 frt 40 kr; 9. Örökváltsági tőkékből 82 frt 89 kr ; 10. Örökváltsá­gi kamatokból 492 frt 84 kr; 11. Örökváltsági kezelésből 30 frt 68 kr; 12. Különféle bevételekből 24 frt 36 kr; 13. Régi földhaszonbérletből 5 frt; 14. Letiltott tiszti­­­ fizeté­sekből 63 frt; 15. Házilag kezelt helypénzszedési jogból 464 frt 36 kr; 16. Ipar birságból 50 frt; 17. Mértékek hitelesítéséből 349 frt 09 kr; 18. 1876/7 évre kivetett éj­jeli őrdíjból 131 frt 44 kr; 19. Szegényalapra befolyt jö­vedelemből 2 frt; 20. Dologház alapra 5 frt 14 kr ; 21, 5%-tóli talpalóból 48 frt 81 kr; 22. Kölcsön adott összeg megtérítésé­ből 100 frt; 23. Alapítványi kamatokból 160 frt; 24. Bérlők által megtérített kincs, adóból 15 frt 10 kr ; 25. Szt. Bertalan templom alapítványából 137 frt 38 kr; 26. Szt. Erzsébet (Férfi ispotály) 246 frt 13 kr; 27. Kál­vária 26 frt 50 kr; 28. Szt.­Orbán 9 frt 13 kr; 29. Szt. Kereszt, alapítványból — — 30. Múlt havi összes pénz­maradvány 3384 frt 55,0­,s­kr. összesen : 7174 frt 714­,2 kr; Kiadás: 1. Tisztviselők és tanárok fizetésére 1995 frt 09 kr; 2. Szolgák évi járulékaira 469 frt 15 V12 kr ; 3. Irodai eszközökre 2 frt 66 kr; 4. Utcák tisztítására 18 frt 65 kr; 5. Utcai lámpák világítására 211 frt 20; 6. Napi­díjakra 16 frt; 7. Mesterember- és kereskedői számlákra 143 frt 42 kr; 8. Előre nem látható apróbb kiadásokra 91 frt 78­­­]S kr; 9. Ügyvédi előlegekre 10 frt 65 kr; 10. Le­tiltva lévő tiszti fizetés kifizetésére 115 frt; 11. Iparbírság 50 frt; 12. Lakbérekre 300 frt; 13. Lábas jószágok ta­karmányozására 29 frt 07 kr; 14. Mérték-hitelesítő hiva­tal különféle kiadásaira 163 frt 49 kr; 15. Tűzifa ölbe vá­gására 99 frt 25 kr; 16. Cselédek évi ruházatára 110 frt 36*/19 ü­. 17. Szegényalapból tett segélyezésekre 9 frt 10 kr; 18. Dologház alapra (miután gyümölcsözés végett a helyb. takarékpénztárba lett elhelyezve) 5 frt 14 kr; 19. Hivatalos helyiségek világítására 28 frt 29 kr.; 20. Szt.­­Bertalan templom alapítványára 43 frt 27 ° jr,s kr; 21. Szt. Erzsébet 53 frt 70 kr; 22. Szt. Orbán 24 frt 18 kr; 23. Kálvária 2 frt; 24. Házi pénztár maradványa készpénzben 2157 frt 16 kr; 25. Szt. Bert, alapítvány készpénz marad­ványa 104 frt 07 V 1 kr; 26. Szt. Erzsébet 488 frt 08 kr ; 27. Kálvária 225 frt 02­­., kr; 28. Szt. Kereszt 139 frt 19 kr;­­19. Szt. Orbán templom adós a házi pénztárnak 68 frt 52 kr; Összesen : 7174 frt 71 kr. Kelt Gyöngyösön, 1877. martius hó 31-én. Schröder Lajos Rhédey István v.-köny­­vvivő. - v.-házi pénztárnok. A talaj tevékenysége: Az állati és növényi eredetű anyagok vagyis trágya nemek gyorsabb vagy lassúbb korhadása, a talaj alkatrészei szerint változik, s így a különböző alkotású talajokban a trá­gya is különböző időközökben végzi átváltozását, vegyi fel­bomlását. Gyors lefolyású korhadást tapasztalunk a homokban, lassú menetű­ az agyag­talajban. Okát keresve azt találjuk, hogy a bontok szemcsék minden összefüggés és tapadás nél­kül laza helyzetüknél fogva a község melegét és elenyét aka­dálytalanul bocsátják be, s igy a meleg-éleny, víz vagy­­bontó erejével a legrövidebb idő alatt mintegy megemészti a talaj S35.TVCS részeit. A mint tehát valamely talaj több kevesebb homokot, vagy több kevesebb agyagot tartalmaz, a szerint illetőleg működése szerint kapja elnevezését és pedig tevékeny vagy heves, kevésbé tevékeny, test vagy hideg talaj. E tekin­tetben az agyag és homok keverék mérv­adó. Tartalmaz ezenkívül a talaj meszet és korhanyt. A kötött agyagot tevékenységre serkenti a m­észtartalom, mert a mész lazítja porba nyitja a talajt, tehát a község befolyása­inak mintegy feltárja, továbbá sietteti a szerves anyagok korhadását, mi által ismét a talaj melegsége fokozódik. Televény, karhang, istállói és szalmás trágyanemek szívós agyag tál­­jra hordva nemcsak meglazítják azt, ha­nem e trágya anyagoknak bekövetkezendő felbomlása mint­egy fel­melegíti, s így a mész-, állati- és növényi anyagokból származott trágyák nem csak anyagtartalmuknál fogva gaz­dagítják a szívós hideg agyagtalajokat, hanem minden vegyi folyamnál jelentkező hóképződés fel is melegíti, szárítja és a­­ község előtt feltárja. A talaj hevességének vagy hidegségének természetes következése a növényzet gyorsabb vagy lasabb fejlődése. Homok talajon vetéseink gyorsabban fejlődnek és előbb érnek, mint a hidegebb agyagban. Itt is a közép vagy ke­vésbé tevékeny talajok legsikeresebb eredményre vezetnek. Minden körülmények között a víz az egyedüli anyag, mely a talaj hevességét mérsékli. Esős időben a homoktalaj ugyan­­azon tevékenységet követheti, mint száraz időjárásban az agyagtalaj. Éjszak­nak fekvő hűvösebb homoktalaj ugyan­azon hidegségi fo­kot érheti el, mint a délnek fekvő agyag. Iparkodjunk trágyázás, homok, agyag, mész eltérítése által a talaj tulajdonságait átalakítani, illetőleg hevességét apasztani, vagy hidegségét hevíteni aszerint, amint talajunk természete követeli, természetesen, mindenkor szem előtt tartva, hogy a reá fordított költségek termés­többlet által megtérüljenek. Ebner Sándor: A történelmi események és az azok fölötti el­mélkedés haszna. Azt mondja Kölcsey Ferenc parannesisában : Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak (Vége.) ■egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hos­­­szú bizonyítás: tekints szivedbe, s ott leled meg a tenné­ i szettől adott tudományt, mely szerzetedet a hazához láncol­­­ja.“ Ezen utóbbi szavai igen találunk. Már a kis gyer­mek szivében beoltva találjuk ezt, ugyanis midőn hell be­szélni az ő kedves hazájáról, hallja, hogy mennyit szenve­dett,— olyan nagyon sajnálkozik fölötte! Ezen érzelem öntudatlanul lopódzik be kicsiny szivébe s némileg már a természettől adatik, de azért mégis csak kar szer etetnek nevezzük azt. Ugyancsak Kölcsey int bennünk t igy: „Szeresd a hazát! Boldog­­ a szesz, ha a férfik­or napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, amint kell“ ! Valóban a gyermeknél még csak vonzódás az, mi később szeretetté nö­vi ki magát. Ha a történelmet később tanulmányozni fog­ja, azon sok követendő példa, melyet ott talál, mely fölött elmélkedik és melyet szivébe vés, fokozatosan fogja növel­ni benne azt, s akkor bármily áldozatot kicsinynek néz, oda veti vagyonát, boldogságait és életét a haza karjai közé. Nem tartom fölöslegesnek, miszerint néhány példát felhozzak, melyek állításomra fényt vetnek. Nézzük Leonidást, midőn 300 bajnokával megesküszik a halhatatlan istenekre, hogy az ellen csak holttesteiken mehet át. Gyújtsuk meg a kegyelet szövétnekét s zarán­dokoljunk sírjához, melyet egy nemzet Indája emelt neki; nem magasztosúl-e föl keblünk, ha olvassuk egyszerű sir­­hantjükön e föliratot: „Vándor add tudtára a spártaiak­nak, hogy szent törvényeinek engedelmeskedve e helyen estünk a hazáért“! És én meg vagyok győződve, hogy ezt egyrészt a hasonló példák fölötti elmélkedés eredmé­nyezte. Bizonyára a mi halhatatlan Zrínyi Miklósunk is ol­vashatta a történelmet, hogy második thermopilei hősként a várat utolsó szivdobbanásáig védelmező. Vagy említsem-e a hős Dobót s vele a bátor egri nőket? Emli­tsem­­-e Nyá­­ry Lőrincet, Kemény Simont, Dugovics Titust ? és a bátor önfeláldozás számtalan példáit ? ... Dicső Hunyad fia Mátyás, a római történelmet, s kü­lönösen Caesar galliai hadjáratát tanulmányozta, s a tanul­mány meg is látszott egész jellemén ; ez volt neki a vezér­­csillag, mely után indulva az egész korszakot be­világosító szellemének fényével. Sokan őt Caesarhoz hasonlították, de ő ezt tagadta, azt hozván föl indokul, hogy már föllépé­se is más volt, mert: „Caesart diadalmasan vitték be azz örök városba, engem pedig csak a nép szeretete.“ Ú­j— mint már mondám — a római és görög történelmet szorgalma­san tanulmányozta és valóban kedvenc foglalkozása volt ez. Ezekből merítette többnyire mindazt, ami az ő uralkodását nag­gyá, korát pedig fényessé tévé. Derzs, később Derzsfy — e család már kihalt — Má­tyásnak testőr vezére, nagy kedvence és tántorulhatlan hivő volt. A király ellenségei ezen ifjút akarták megnyerni ter­veik kivitelére, azonban ebbeli szándékuk meghiúsult, mert sem kérés és rábeszélés, sem fenyegetés által nem bírták rá­venni. Ekkor másképen gondolták a célt elérhetőnek. A pártoskodó főurak feje, Vitéz János, római történelmet adott át Derzsnek tanulmányozás végett, azt vélvén, hogy ez majd megdönti. Derzs áttanulta, elmélkedett fölötte — s ekkor még határozottabban visszautaslta őket. (P. Szathm­áry Károly: „Magyarország fénykora.“) És csakugyan van-e valami fenségesebb mint a haza­­szeretet?. . . Ez, mely nemzeti­k szabadságát, függetlensé­gét adja vissza; ez, mely trónbitorló, zsarnok királyokat sújt le a porba, hogy megmutassa, miszerint egy nemz­t jóllétével nem lehet, de nem is szabad könnyelműen játsza­ni, mely nélkül nem lenne élet, mely nélkül szivszorongva kellene nézni, mint vonaglik szivébe mártott tőrrel a nem­zet. Egy országra nézve az a honszeretet, a­mi a növény­nek lanyha eső és éltető napsugár. Hogy e nélkül el kell veszni s meg kell dőlnie, arra nézve szintén találunk a tör­ténelemben számos példát, s hogy ismét a honszeretetből mennyi mindenféle jó tulajdon és erény származik, arról megint a történelem beszélhet. De talán messzire is mentem már. Még rám alkal­mazzák Kisfaludy Károly eme szavait: „Hol sokat beszél­nek a hazafiúságról, keveset lesznek érette.“ Pedig ettől Isten mentsen! Hiába, a szív mindig csak kedvenc eszmé­jéhez tér vissza ha elitélik is. De azért még egyszer ki­mondom azt, mit be is bizonyítani megkísértettem, hogy tanulmányozzuk a történelmet, elemezzük s izelgessük azt vermenyben nem részesülhettem, még­is elvitt ez veszélyre. Elmentem a húsvéti ünnepek és meg­előző napok kényelmeit kipihenni, hogy a keddi he­verés jobban essék. A hét órára hirdetett esten még 8 órakor is az látszott, hogy néptelen leend, s már-már alászállt a sok­ és szép remények mérője, midőn mint egy delejütésre jött a közönség, s 8 órára a terem a városi polgárság színével és javával megtelt, kik között vidékről is többen voltak. Az előadások műsorozatát Káplány Antal úr kezdé meg s Petőfinek „Az utolsó ala­mizsna“ című költeményét gyönyörűen mu­tatta be. A második volt: „M­i­k­o­r én szí­nész voltam“ című kedélyes elbeszélés ; irta Vagaszky Kázmér, előadta ugyanaz. Ezen éles humorral irt elbeszélés, melyet írója kedves könnyűséggel adott elő: a közönséget élénk han­gulatban tartá. Ezt követte: „A vén cigány“ Kasztovszky Béla úr által bemutatva. Az öltö­­­­zék s helyes alakítás, már maga megnyerte a közönséget, amiért is a színpadra lépésekor taps­sal fogadtatott. Betaláló előadásáért, a kielégített közönség viharos elismerés- és tetszéssel nyilat­kozott. titánná a dalárdának egy része a „Szól­jatok ti“ című Izsépy Béla által irt lengyel­két dalolta el, melynek eldalolása után lépett föl Weinberger Soma, és Vörösmarty „A túl­vilá­gi képek“ című költeményének hatásos elsza­kadásával bilincselte le a közönség figyelmét. A programmban hirdetett „Lump a törvény­szék előtt“ című bohózat, mint a rendező ki­jelenté : „ a k­ö­z­b­e­j­ö­tt a­k­a­d­á­l­y­ok mi­a­tt e­l­m­a­r­a­d­t, holott ezt sokan kíváncsian vár­ták. A csárdás jelenetnek a cím­e nem volt he­lyes , mert azon betyárdalok, melyeket Kasz­­tovszky Béla úr oly ritkán hallható magas és csengő hangon mutatott be, teljesen feleslegessé tették a „korcsmár jelenet“ címet. Ez különben nem sokat határoz ; legfőbb az, hogy a gyönyörűen előadott magyar népdalok megle­pően hatottak a közönségre. Eme kedélyes pilla­natban lépett föl a társ­­kör dalárdájának összes személyzete, és egy jó hanglejtésű helyesen be­tanult „M­agyar­ország az é­n ház­a­m“ című dalt dalolt el, mel­lyel az előadások véget értek. Hogy hány tagból áll a dalárda, nem láthattam jól, mivel az összevont színpadra mind nem férvén föl, többen a kulisták mellett álltak, mely dolog a dal összefüggésének — noha itt ez esetnél hiba nem fordult elő — nincs előnyére, sőt hátrányára. Helyesen cselekszik a rendező úr, ha más alkalommal a színpadot kijjebb hú­­zatja. Az előadások végeztével a türelmetlen fia­talság a padokat és széket félrerakva megkezdé a táncot. Eme táncestély sem volt a többihez hasonló szokásos eredetiségektől ment, mert nem tudom kinek agyában szülemlett meg a helyes gondolat, melynek következtében az összes hölgyek pont 12 órakor a mellék­termekbe hivattak, s ott mindegyik egy kis üvegecskét kapott szagos viz­­­­zel, kik midőn a táncterembe visszajöttek: a tánc­rendező a szünóra helyett, egy előre nem jel­zett nőválaszt-keringőt rendelt, melyet a nők át­értve akkép érvényesítenek, hogy akivel táncolni akartak, azt előbb jól meglocsolták. Gondolni lehet, mily mulatságos jeleneteket rögtönzött és tüntetett elő eme találó helyes terv a kivitelben. A víg táncot 12 és fél órakor a harangok tü­­zet jelző hangja zavarta meg, melyre a zene el­hallgatott. De egy fél óra múlva a zene ismét szólt, a terem ismét népes volt s táncolt a fia­talság addig, míg 1 és fél órakor a harangok ismét tüzet jelzettek, a város másik részében. Erre a jelenlevők megrémülve futottak szét, így ért véget a különben minden tekintetben igen jól si­került estély, mely mint dallam, a kitűzött célra meglehetős szép összeg tiszta jövedelmet adott. Maxi.­ ­ Áprilisi közmondások. Az áprilisi idő és az asszonyok gondolkozása ingatag. Esős április után száraz junius következik. Hűvös április sok szénával és gabonával jár. Meleg április, hűvös május, esős junius töltött magtárt okoz. Ha áprilisban menydörög, nem kell déltől félni. Minél korábban virágzik a kökény, annál korábban aratunk. Az áprilisi füvet gyakran lecövekeli a május. Szt.-György táján vetett zab sok pelyvát terem. Ha a varjú Szt.-György napkor kilátszik a búzából, akkor nem lesz jó termés. Ha Szt.­György nap előtt kurut­tyolnak a békák Szt.­György után hallgatnak (dér lesz.) Ha ápril utolsó éjjelén esik, ter­mékeny esztendő lesz, de kevés a cseresznye.

Next