Gyöngyös, 1880 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-23 / 21. szám
Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes szám ára: 12 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. *---------------------------------------------------fj. Megjelenik minden vasárnap. Gyöngyös, május 23. <?--------------------------------------------------Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Közönség köréből vagy Nyilttérben egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok viasza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közléséért 30 petit sorig 1 frt.50 kr., ezen fölül 2 frt. előre fizetendő. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. TÁRCA. Kedves virágaim. Kedves virágaim Kü/Áil a zsengében, — Hű ápolás között,— Mint bimbó letörött. Kérlelhetlen halál!... Mindekit megtalál. Végzet az !.. . úgy tudom, Lelkem megnyugtatom. Fájó zokogásnál, Szűrni más irt nem talál. Hitünk szava tarja: Az úr igy akarta ! Anya, kis testvérek! E dal vigasz nektek ... Szakkay Antal. Egy sérelmes megyei határozat. — Második cikk: — A megyei határozat azzal van indokolva „a kérdéses kőhíd nem fekszik a megyei útvonalon.“ Ezen indok azt engedi következtetni, mintha a város képviselő-testülete azon alapon kérte volna a híd javítását. Ily abszurdumot városunk képviselő-testületéről feltenni méltatlanság, s már ezen indokból következtethető váddal szemben sem hallgathatjuk el szó nélkül a határozatot, s helyén látjuk nyilvánosságra hozni, miszerint a képviselő-testület azon alapon kérte a híd kijavítatását, mivel az említett megye tulajdonát képező kaszárnya épület előtti kőhid, Gyöngyös város hatóságának tudtával, a megyei hidak közé fölvétetett, s mint ilyen megyei tulajdont képezvén, a fentartási költségek is a megye hatásköréhez tartozandók. Az indok tehát határozottan eltér a kérelemtől s nem azon az alapon indokol, amely alapon az kéretett, hanem egy oly térre megy át, melyen a kérelem megtagadható. Az indokolás azonban beismeri, hogy a hidat egyszer-másszor a megye állíttatta helyre; hallgat azonban azzal, hogy mint megyei tulajdont javitatta.... sőt a kérelem visszautasíthatására s indokai erősítésére kijelenti, hogy : ,,ily s hasonló javításokat máshol is eszközölt, midőn azt a közmunka alap helyzete megengedte.“ Kérvényünkre adott ilyeténi határozat csak akkor lehetett volna megnyugtató s nem sérelmes, ha az általunk tett azon állításunk, hogy az említett Kőhid megyei tulajdon megcáfoltatik. Az indoknak ezen kellett volna nyugodni. Mivel azonban ez elhallgattatott, mindinkább megerősíti azt, hogy állításunk való. S ha állításunk való — mit ennek elhallgatása bizonyít — lehet-e ember, ki a hozott határozatot sérelmesnek nem mondja?... A határozat azt mondja továbbá : „a város amúgy is azon előnyben részesül, hogy közmunkájának felét saját útjára fordítja.“ Ezen indokot szó nélkül szintén el nem hallgathatjuk , mert ez annyit jelez, mintha a megye által átengedett fél közmunkánk, kizárólag s egyedül Gyöngyös városáért tétetett volna. Városunk által teljesítendő közmunka fele a gy.-parádi ut kiépitetésére engedtetett át, melyhez Gyöngyös városa saját részéről szintén tekintélyes összeggel járul. Igaz, hogy ezen ut kiépítése Gyöngyös városa előnyére is történik, de való az is, hogy ez egy, a megye által, a megye felső részén lakó községek lakosai jólétének emelésére építendő gyöngyös-parádi út előmunkálata. E szerint nem áll azon indok, hogy a közmunka fele, Gyöngyös városának saját kizárólagos útjára használatik. S aki mindamellett mégis azt állítaná : az azzal a gy.-parádi út kiépítésének halálát hirdeti. Ezt pedig a megye sem a lakosság érdekét szem előtt tartva, sem következetességből nem mondhatja. A határozat továbbá áthidalása egy elhallgatni jónak látott űrnek , mert mindkét elfogadhatón indok mellett hiányzik azon határozott kifejezés, melyre a kérvény hárhoztatott, hogy az említett hid a megyei hidak közzé fölvétetett. Ezt jónak látta a megye elhallgatni, s ezen állítás elől kitérve más ide nem vágó indokokkal ütni el Gyögyös városa jogos kérelmét. Mivel pedig a kérvényben kifejtett állításunkra az indokokban a válaszadás elmaradt, ezen körülmény határozottan azt bizonyítja, miszerint állításunk való. S így, egy megyei tulajdont képező híd tetemes fentartási költségeinek viselésével Gyöngyös városát — oly várost, melynek úgy iskolai mint más sok rendű kiadásai fedezésére sehonnét semmi segélyben nem részesül — terhelni; valóban sérelmes határozat, melyet a városi képviselet nem fogadhat el, s kötelességét teljesiti: midőn ezen sérelmes határozat megváltoztatásáért a minisztériumnál keres jogorvoslást... Künn a szőlőben. Mióta a tortrix pilleriana azaz szőlőhernyó rohamos föllépéséről írtam, azok irtására a hatósági intézkedések megtétettek. A hernyók tisztítását több gazda nagy eréllyel roppant költséggel hajtja keresztül, kiknek előre jósolom, hogy fáradságuk jutalma nem marad el. Legnagyobb rész azonban, úgy a jóakaratú felhívást, valamint a szigorú rendeletét teljesen figyelmen kívül hagyta , kik közül sok már is megszüretelt. A szülőhernyó 3—4 évvel ezelőtt a halászi határban a baktai stb. dűlőkben lépett föl. Később a rédei határban pusztított. A kár, melyet ezen szőlőkben akkor tett, inkább a szegényebb néposztályt érte, melynek panasza ha hangzott is, elveszett a levegőben. A szőlőmüvesek nagy része, kiknek az említett két helyen alig van szőlőjük ,a veszélyt figyelmen kívül hagyták. Nem lett azonban mint hitték a káros hernyó helyhez kötve, mert ez évben átjött a gyöngyösi határba is és roppantul pusztít. A kitűnő saárhegyaljai, ekei s szurdoki szőlőkben kiszámithatlan károkat tesz. A felső saárhegyaljai s ekei dűlőkben vannak oly szőlők, hol egy holdon 2-5 akó bor alig leend. Igaz, hogy különösen az ekei dűlőkben a tekerőbogár is felette sok kárt tett; de a valódi nagy csapást mégis a szőlőhernyó tette. Vannak ott gyönyörűen rendezett s kezelt szőlők, melyek fentartására s ápolására a tulajdonos nem ismert terhes kiadást, de szűkmarkú volt a hernyó tisztításával , s ma elfacsarodik szive ha szőlőjén keresztül menve az egészet, mintegy összeperzselt területet tönkretéve látja. Nincs különben a hires visontai hegyen sem. Ott is találkoztak gondos gazdák, kik termésüket megóvták ; de vannak szőlők, hol csak ízlelni való gyümölcs terem. A múltban, a fönnebb említett határban a szegényebb gazdákat sújtotta a csapás; ez évben azonban az egész vidéket s a határt, a sinai-hegy kivételével többékevésbé érinté, mely körülmény azon múlt évben tett óvóállításunkat igazolja, hogy ha a szőlőhernyó ki nem irtatik, kivétel nélkül az összes szőlőhegyeket ellepi, tönkreteszi. A kiadott hatósági figyelmeztetések rendeletek ez évben kellő időben korán tétettek meg. Aki vagyonának jó őre, az iparkodott már eddig a hernyót letisztítva termését megmenteni. Már eddig , mert az ezutáni hernyótisztítás ez évi termésre semmi vagy kevés befolyással lesz; csakis a jövő évre kihatólig lesz áldásos a hernyók összeszedetése. Miután még most is vannak többen, akik a szőlőhernyó föllépését, annak káros hatását, tisztítás általi előnyei elismerni vonakodnak, s akik a tisztítás módozatát nem tudják ; — leginkább pedig azon szőlőtulajdonosok felvilágosítására, kik szőlőiket teljesen a szakértő (!) vincellérre bízzák ; mint heteken és a hónapokon át a szőlőkben tett s kezénél fogva a gróf elé vezető. A gróf Nathália látására bámulat s borzalom teljes kiáltást hallatva szél ütött gyanánt rogyott egy közeli székbe. „Gyermekem ! — kezdő a tábornok szomorúan, ime egy ember a ki szeret téged es te öt, alig pár órával ezelőtt megengedem neki kezedet megkérdezni, s most ok nélkül visszautasitja, szárazon s határozottan a szerencsét, melyről előbb alig mert álmodni.“ „Kegyelem!“ esdeklő a szerencsétlen! „Kértem könyörögtem neki, hogy magyarázza ki magát, de ő megtagadta mindezt, talán te szerencsésebb leszesz leányom, becsületbeli kötelessége leend neked válaszolni, ha foly ereiben még egy csepp nemesebb vér is.“ Serge ki volt egészen merülve a tábornok sértő szavait nem látszott hallani; Nathália előbbre lépett, megfogá a gróf kezeit, miközben könnyes átható szemeit reá szegté, s kedves csengő, de most kissé remegő hangján monda : „Miután ön szeret, ne utasítsa vissza első kérelmemet, beszéljen!“ A tiszt térdre esett előtte s összes erejét megfeszítve kiáltá: „Igen, elmondok mindent, tudja meg tehát, hogy élete veszélyeztetve van s hogy a kérlelhetlen hóhérek halálra ítélték önt hercegnő, önt, a nyomorultak!“ „Tudtam,“ felelé hidegen a herceg. „Én is“ viszonzá Nathália s egy beirt lapot mutata a grófnak, melyet az, mint a Stepann által írottat rögtön felösmert. „Hogyan önök már értesülve voltak e felől?!“ kérdé a gróf, ki alig tudta megmagyarázni magának a történtek e gyors egymásutánját. „És épen e tárgy felett akartam atyámmal be- Egy nihilista szerelme. — Wernier Pál után franciából fordította Rády Andor. — (Vége.) VII. Reggeli nyolc órakor Kablukoff gróf Naurine tábornoknál sürgősen jelentette be magát, pár perccel később a herceg, ki még nem is feküdt volt le feléje tartott, kezeit barátságosan előre nyújtva, a tiszt halálsáppadtan a kéznyújtást észrevenni sem látszott, s egyszerűen meghatta magát. A herceg, üdvözletének száraz s hideg fogadtatásától meglepetve, korai vendégének arcába tekintve csak most véve észre feldúlt vonásait. „Nagy Ég — kiálta fel — mi baj érte önt barátom ? beszéljen gyorsan mi érte, ön megijeszt!“ „Herceg — dadogá a fiatal ember szakgatott s fojtott hangon — tegnap túl boldog voltam, egy elháríthatlan akadály ellenszegül boldogságomnak, visszaadom adott szavát!“ „De uram ez sértés magyarázza ki magát.“ „Ez lehetetlen herceg, többet nem mondhatok.“ „No ne csillapodjék egy kissé, tudja-e ön azt, hogy ezen rögtöni s okadatlan leányom kezérőli lemondásával őt vérig sértette meg mondá a herceg, ki arcából ez utóbbi szavaknál egészen ki volt kelve. „Én — kiálta fel a tiszt — megsérteni akarni ez ártatlan angyalt, ezt ön maga sem fogja hinni tábornok; én, ki utolsó csepp véremet áldoznám fel érte bármikor; de nem tehetem, nem tehetem!“ visszafojtott könnyeinek kitörése megakadályozták őt egy pillanatra beszédében, arcát két kezébe rejtvén lihegő mellel folytató „Helyzetem boszantósága s a szenvedés, meghaladja erőimet, s mégis hallgatnom kell!“ Itl tábornok szó nélkül, kétkedőleg tekinte reá, Serge egyszerre felugrott helyéről, végig simitá haját mintegy elűzendő a rósz gondolatokat s egy töltött revolvert ránta ki zsebéből, melyet a hercegnek nyujta: „Herceg a barátság nevére, melyet irántam mindég tanúsított kérem önt: szabadítson meg kínjaimtól s én áldani fogom önt!“ A herceg az átadott fegyvert messzire dobá el magától a szőnyegre s keresztbe fonván karjait parancsoló éles hangján mondá: „Beszéljen, parancsolom önnek!“ A fiatal tiszt borzasztó lelki küzdelmet látszott magával vinni; e pillanatban az ajtó nyílt szabália lépett be rajta bájosabban mint bármikor, fehér cacimire reggeli pongyolájában. Atyja rögtöni elhatározással leánya elé sie-