Gyöngyös, 1880 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1880-11-21 / 47. szám
*IX. Évfolyam. 1880. Előfizetési árak: Egész évre 6 frl. — Fél évre 3 írt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes számára: 12 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik níluiflen vasárnapj. 47-ik szám. Gyöngyös, november 21. "“9 S>" Hirdetési díjak: Minden hasálozott petitsorhely után 0 kr. Közönség köréből vagy Nyilt térben egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közléséért 30 petit sorig 1 frt. 50 kr., ezen fölül 2 frt. előre fizetendő. TÁRCA. Jikor mondtam ... Mikor mondtam, hogy szeretlek, Mosolyogtál , föl sem vetted, Ha megindult könyem árja , Gunykacajod lett az ára. Esdő szavam reszketve kért Egyetlen egy tekintetért, „Nekem kincs“ semmi magadnak, És te még is megtagadtad ! Pedig idő majd jöhet még, Mikor szivem meg nem vetnéd, Mikor, ha sajg lelked sebe , Nem lesz aki hegeszsze be. Jöhet idő , akik mostan Lábaidnál esdnek porban Intéséért szép szemednek kikacagnak, kinevetnek,! 8 akkor én is kikacaglak, Min te engem , szóblan hagylak, — Nem, nem ! ... ne érjenek vádak : Én akkor is áldlak, áldlak ! Handle József: Merénylet a sajtószabadság ellen. A nemzetek műveltségének mérője a sajtó elterjedésében, s a sajtószabadságban nyilvánul. Hol a sajtószabadság békéba van verve, ott a bakók s a rabszolgaság bilincsei szerepelnek. Az egész világot, abban egyes államokat hagyig^pljuk úgy fogjuk tapasztalni, hogy haladás, jobc, boldogság csak is ott létezik, hol a sajtó tért foglalt, s szabadságában nem korlátoztatik. A sajtószabadság nemzetünk egyik alkotmányos féltett kincse, melynek megmentése s főntartásáért oly annyian férfias kitartást tanúsítottak. Epen ezen szabadságot, jólétet fejlesztő tulajdonánál fogva nyer általános védelmet a szabad sajtó, melynek kötelessége a részrehajlatlan kritika gyakorlása. A sajtószabadság kétélű fegyver, sokszor megtörténik, hogy avatatlan kezekben a kezelőt sérti s sújtja a társadalom a törvény kérlelhetlen szigora, ha szabadságát a korlátokon túl alkalmazza. Míg egy oldalról a sajtószabadság használata nagy figyelmet s kiváló higgadtságot parancsol, más oldalról láng pallost ad a sajtó emberének kezébe, hogy midazokat sújtsa, kik tetteikben s eljárásaikban társadalmi ferde kinövéseket, bűnöket visszaéléseket, kihágásokat követnek el. A sajtó kritikája alól mi sem képez kivételt. Nemzetek, fejedelmek, nagyhatalmú államférfiak, honatyák és úgy mint más egyének s egyszerű állampolgárok tettei eljárásai a sajtó kritikája alatt állanak. Vannak azonban bizonyos körökben és osztályokban emberek, kik kivételt akarnak képezni, kik „ne nyúlj hozzá virágként“ tekintik tetteiket, eljárásaikat s a sajtót, mely bírálatával tért foglalni jogosult, figyelmen kívül hagyva, ha tetteiket kötelességszerűen nyilvánosságra hozza , megtámadják s nem irtóznak a legaljasabb gyilkosságtól sem. Korántsem áll szabadságában a sajtó emberének, hogy fékvesztett szenvedély által hajtva, hatalmát egyesek ellen kiváltságosan értékesítse. Előtte is határt szabnak a törvény és az elfogadott társadalmi szokások s megtorlások. Ha az igazság, jogosság s tisztesség teréről lelép: a lejtőn a posványban ne számoljon de nem is számolhat támogatásra, de ha kötelességét hűen teljesítve támadtatik meg , számoljon de számolhat is a közönség védelmére. Tagadhatlan az, hogy manapság a sajtó egy része szenvedélye vagy önzése által a tisztes korlátokon túl hajtatik, de ha ez egyesek által eszközöltetik is, a legnagyobb rész még mindig tisztán szeplőtlenül áll fenn, s gyakorolva jogait, s éles, hogy gyógyítson támadó kritikát is. A sajtó napszámosokig jogosult kritikáját gyakorolja felelősséggel is tartozik, s ezen határ sokkal könnyebben megszabható, mint azt némelyek felette nehéznek tartják. Hazánk bölcse Deák Ferenc, midőn a sajtószabadság törvényeiről szó volt azt mondotta, hogy csak is következő két pontot állítana fel: írni mindent ami igaz: szabad , ha valaki igaztalant ir : büntetendő.“ A valódi sajtószabadságnak ezen körvonalban kellene úgy a társadalom, mint a törvény előtt állania. Sajnos azonban, hogy egyes „ne nyúlj hozzá“ virágok egészen másképen fogják fel, s a sajtószabadság, a kritika alól magokat s tetteiket kivonják, s ha érintetnek, az eszközökben nem válogatnak. A legutóbbi kolozsvári eset rut bizonyítéka annak, hogy némely emberek számonadás nélkül cselekedhetnek. S ha tetteik kötelességszerűen a sajtó útján nyilvánosságra hozatnak, a sajtó emberét, mivel az igazat megmondotta, saját házánál karddal vagdossák össze azért, mivel az igazmondást elég férfi volt nem dementálni. Kérdjük : mi adta a jogot a hatalmat ezen két közös hadseregbeli katona kezei közé, hogy azzal magukat a kritika alól kivonhassák?.. Hol van védelmi álláspontok, mely őket e tettre bátor itá ?... A katonai egyén ruha talán az, mely őt a társadalmi rend a törvény fölé emeli?... Ezen öltöny volna az, mely megengedné, hogy szabad egy merész hasonlattal élnem: Gyöngyös képezi foglalatját a csóknak, melylyel az ikerpár puha ölelésben egymásban olvad. Bocsánat ha unalmas kezdtem lenni. Értem a korszellem ellenállhatlan követelését, mely a tárcaírótól megkívánja, hogy csevegésben az esetleges dolog egyik személye mindenesetre a legszellemesebb hölgy legyen, ki hódító elegantiája sziporkázó ötletei röppentyűivel kápráztassa el olvasóját. Tehát: asszonyom, itt van a balkarom ha elzsibbad majd a jobbra kardom, ha úgy tetszik, si’s vous piáidé tegyünk egy sétát. A szin Gyöngyös, izomreccsentő kövezet, változatosság okáért bokáig érő habarék beszegve egy darab szépen fényesre sikált asphalttal. Allons, for ever. Lássa itt kezdődik a Sólymos utca. Miért nevezik sólymos ? — mert Sólymosra vezet. Mi az a Sólymos? Mezővárosi állomásra pályázandó falu. Miről híres ? Ott szokták a messzeföldön nevezetes falábakat formálva fundálni. Na ne féljen, nem nekünk. Különben az egész olcsóság. Egy vállalkozó párját másfél cipóért bocsájták a világkereskedelembe. Lássa,nilyen bohó vagyok s hozzá milyen szeszélyes. Máskor azt a dialógot alatt a solymosi falábról elszellemeskedtünk, legalább tiz sorba irom. Persze ez mindnyájunknak ritka könnyebbség, amiért legkivált a szedőgyerekek halálra bálványoznak. Kézirat! Ritkított sorok! Éljen, éljen! — harsog máskor a nyomda. . . a polgár ellen használhassa öldöklő fegyvereit?!... Nem! a katona fölött a törvény szigora mivel sem enyhébb, legalább nem szabad lennie... A katona a polgárok adófizetése által fentartott védelmi közeg, mely fiainkból véreinkből van , hogy bennünket életével vérével a kültámadásoktól óvjon. Nem is akarjuk mi a két merénylőt a katonai körök képviselőjéül tekinteni; nem is akarjuk, eme két egyén miatt, saját véreinkből is emelkedett tisztikart vádolni, mert hasonló esetek más körökből is fordultak s fordulhatnak elő, s nem méltó, hogy két utálatos ember tettéért: a polgár s a katona egymásra uszitassék. x Azt sem akarjuk hinni, hogy a katonai öltöny a polgárok támadására jogot adjon s hisszük, hogy a legerélyesebb eljárás után a legszigorúbb példás büntetés érendi a két merénylőt. Oly büntetés, melyből okulhatnak azok, kik a kardbojt elnyerése után a polgárt ellenfélnek szeretik tekinteni. Föl kell ébredni az általános pártfogásnak s támogatásnak a megsértett sajtószabadság védelmére ; demonstrálni mindaddig, míg a tettesek példás büntetéseiket nem veendik. A neveltség és műveltség. Az intelligentia egynémely osztályában általánosan uralgó balvélemény ama rég elkopott frázis, hogy „ahol legnagyobb a műveltség, ott legnagyobb az erkölcstelenség“ Azoknak érdekében, kik e véleményt vallják, indítva érezem magamat a „neveltség“ és a „műveltség“ fogalmát definiálni, illetve tisztázni , mert náluk a két fogalom lényeges és esetleges jegyeinek összezavarásából keletkezett a balvélemény, a tévedés. Lássuk először is a neveltség fogalmát. Ez a nevelés fogalmából keletkezik, a nevelés pedig nem egyéb, mint a nagykorúaknak a kiskorúakra való tudatos és szándékos hatása, hogy azok öntökéletességükön önállóan működhessenek. A nevelésben nincs meg az állandóság , mert az folytonos haladás a tökély felé, amelyet vagy soha, vagy csak későn s akkor is csupán részben lehet előírni. Mikor pedig a közéletben azt mondják, hogy „ez nevelt ember“ , a szó igazi értelemében nem azt kell érteni alatta, hogy az már tovább nem nevelhető, hanem azt, hogy az ő tehetségei már annyira kifejlődtek s annyi ismeretekkel bir, hogy a további képzést önerejéből is képes létesíteni. Már most mondhatni azt is, ahány a nevelési elv és módszer vagy általánosabban szólva, ahány pálya van a világon, Gyöngyös város. (Greographico-polihistorico-photographua.) Ha hires város az alföldön Kecskemét annak merem nevezni itt a felföldön a mi Gyöngyösünket. A róna, mely ha földrajzi ismeretem nem csal az alduna szorosaitól kezdve versenyez a Provence dalteli mezőivel, e ponton szelíden simul felhőkbe magasló hegyhát testvéréhez, s ha Az első segéd, ritka örömében egyszerre két barackot nyom a kisebbik gyakornok fejére, aki a ritka megtiszteltetésben a nyomdán végigbukfencezik. De nem így most. Keserves szeszélyem hozta, hogy dialógomat egy sorba irjam. Miért ? bosszúból asszonyom. Dühös vagyok az egész világra ; oh mert nézzen e kövezetre, nézzen lábamra s ítéljen haragom fölött. De hála neked négyeskép, már a porosára értünk. A tapasztaltakról itt már nyugodtabban beszélhetünk. — Ha szabad tudnom (ez ma a legudvariasabb kérdő megszólítás) mily sajátszerű jelleget talált asszonyom e részén díszes városunknak ? Semmit, épen semmit? Ah az lehetetlen! Na lássa az utca s hozzá e csapat közből összefecskefészkelt városrészen miniature a leghűbb tükre egy világváros lüktető életének. Nézze ön azt a sipoló pereces inast. Egy iramban szökik át a széles utcán ; perecrudja vizszinben siklik 1 oldala mellett migkopott honvéd sipkáját, a szemberobogó taliga vezére felé üdvözletképen legyinti meg. Egy kis phantasia s a meglepő való hűen van visszaadva. A vágtató taliga robogó locomobillá lón, a perecesinas rudja egész vonatsort képvisel. Az utca ahol ez történik London Great streetje. Az inas üdvözlete az én magyarázatom szerint körülbelül így szól: — Pálinkás jó reggelt Manchesterben! . . . Az a legyintés pedig, amellyel a taliga ve-