Gyöngyszöv, 1976 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-15 / 1. szám

GYÖNGYSZÖV Karácsony vásár­a a Gyöngyszöv Áruházban Áruházunk minden lya őszi csúcsforgalmat osztá­ért el. Szeptemberben már foko­zatosan emelkedett a forga­lom. Vásárlóink azzal a jogos feltevéssel jelentkeztek, hogy korábban még nagyobb kész­letben válogathatnak, mint későbben. Volt ebben egy kis igazság is. A szezon indulását 4 millió forint értékű előre vásárolt őszi-téli áru várta és bővítette a meglevő válasz­tékot. Ruházati osztályunk 300 db hazai és import eredetű ne­mes és műszőrme bundával távolról csalogatta a vásárló­kat. Bakfis méretű, modern fazonú és korszerű anyagú kabátból 240 db talált meg­elégedett gazdára. Gyermek­­kabátokból 720, kamasz és fiú szövet- és szőrme anyagú kabátból 500 db fogyott el a szezon ideje alatt. Divatosztályunk sohasem bővelkedett ilyen nagy men­­­nyiségű importáruval. Az importáruk egy része tőkés államból származik. A bel­földi választék bővítése cél­jából kormányunk lehetővé teszi, a nyugati államokból is a szükséges ruházati áruk be­hozatalát. Importunk zömét a KGST-államok árui képvise­lik: az NDK kötöttáruban, ci­pőféleségekben, szag konfekcióban, Lengyelor­szőrme­áruban, Románia fehérnemű­ben, szőrmeáruban. A Szovjetunió a kereskede­lem minden területén ver­senyképes áruk tömegét szál­lítja hazánkba. Az áruk bútor, műszaki vagy ruház­­a­ti osztályunkon egyformán megtalálhatók. A karácsonyi forgalmat, a hagyományossá vált ajándé­kozási vásárlás is jellemzi. A pár hét alatt eladott ezer pár harisnya és a több há­romezer különböző ing is er­re utal. Feltűnően nagy volt a kereslet lányka és női fe­hérneműből. A készlet állta és bírta az igények kielégíté­sét. Ezúttal is voltak hiány­cikkek. Többek között a tré­ningruha majdnem minden fajtája és mérete hiányzott. Nagyon sokat mondott múltról és a jelenről a tele­­­vízióért várakozók sora. Ki vitathatná, hogy nagy kü­lönbség kenyérért vagy tele­vízióért sorban állni. Nem azért kellett sorba állni, mert készülék nem volt, hanem eladó volt kevés, aki a ked­ves vevővel azonnal foglal­kozzon. Játékáruból, sportszerből 1 millió forint értékű fogyott el. Nagyon sok ötletes, szép játék érkezett, de kevés, több kellett volna. Főként az igé­nyes vásárlók közül kellett soknak vétel nélkül távoznia. A korcsolya újból hiánycikk lett. Közel 400 hanglemez jutott a zenét kedvelőknek. Áruházunk vegyes osztá­lyának kiemelkedő eredmé­nye volt az ünnepi kerámia­vásár. Jó hírű kül- és bel­földi eredetű, ízléses kerá­miából 200 ezer forint érté­kű fogyott. Az ünnep vásárlói hangu­lata és érdeklődése egyéb tartós iparcikkek iránt is fo­kozta a keresletet. Ezek kö­zött megtalálhattuk a mag­nót, gáztűzhelyet, centrifu­gát stb. Minden osztálynak meg­volt a maga hajrája. Teljes emberként helyt kellett állni minden dolgozónak. Juta­lomképpen az elismerést gondolatban, jelképesen tes­­­szük ünnepi asztalunkra. Szövetkezetünk vezetősége azonban ténylegesen, anya­giakban is kifejezte köszöne­tét. Megérdemelten várta a kollektíva minden tagja a bővített ünnepet. Leteltével kezdődött az újabb munka, a leltár. S majd kezdődik az ismeretlen új esztendő is, egy év múlva vajon miről beszél­hetünk? Minden kedves vásárlónk­nak boldog új évet kíván a Gyöngyszev Áruház egész kollektívája. B. Gy. Sokan érdeklődtek az iparcikk osztályon a különböző rádiók, tévék és zenegépek iránt. (Fotó: Dózsa Balázs) A kulturális Az új esztendőben is a ré­gi törekvések vezérlik a Vá­rosi Művelődési Ház vezetőit, dolgozóit: minél eredménye­sebben tevékenykedni a la­kosságért, a szabad idő hasz­nos eltöltésének biztosításá­ért, a közművelődés színvo­nalának emeléséért, valamint a tartalmas szórakoztatásért. Ezeknek a céloknak a je­gyében több, várhatóan ma­gas színvonalú rendezvényt terveztek az év első hónap­jára. Bizonyára sokakat érdekel majd a szocialista brigádve­­zetők klubjának januári programja. A szocialista bri­gádok tevékenységének érté­kelése címet viseli az a fog­lalkozás, aminek időpontja január 14., kezdete pedig dél­után fél öt. Dr. Mátrai Gé­za és Váradi Ottó, az Egye­sült Izzó dolgozói mondják el tapasztalataikat a témával összefüggésben. Ilyen kérdé­sekre keresnek választ klubfoglalkozáson, mint: ho­­­gyan alakul egy kis közösség szocialista brigáddá; mik szocialista brigád cím elnye­­­résének kritériumai; rang-e szocialista brigádnak, illetve: szocialista lenni; milyen brigádvezetőnek időközönként ajánlatos a kollektívák tevé­kenységét értékelni; milyen lehet az értékelés helyes módszere: rangsoroljunk vagy minősítsünk? Miután ez a téma minden működő szocialista brigádot, annak tagjait és vezetőit érdekelheti, a szocialista bri­ni­gádvezetők klubja a foglal­kozáson szívesen lát minden­kit, akár tagja a klubnak, akár nem. Egészen más természetű program is várja ugyanezen a napon az érdeklődőket. programból Psota Irén önálló estje való­színűleg sokakat késztet ar­ra, hogy színházművésze­tünknek ezt a sokszínű egyé­niségét színpadközelben is láthassák, élvezhessék tehet­ségének megnyilvánulását.­ Az előadás este 8 órakor kezdő­dik. A muzsika barátaira is kel­lemes szórakozás vár. A hó­nap vége felé, 26-án este 7­­ órai kezdettel a Gyöngyösi Városi Kamaraegyüttes lép pódiumra a zeneiskolában. Barokk és klasszikus muzsi­kát szólaltatnak meg. Az együttes tagjai: Kovács Krisztina (fuvola), Bolyki Jó­zsef (fuvola), Holló Katalin (klarinét), dr. Sóti Lászlóné, mint vendég (mélyhegedű), Farkas Zoltán (zongora) és Wettermann Péter (zongo­ra). Február 2-án a Déryné Színház előadásában Oscar Strauss Varázskeringő című zenés játéka hangzik fel es­te 7 órai kezdettel. Ismeretterjesztő előadások kerekében folytatódnak azok a diavetítéssel útirajz-beszámolók, egybekötött ame­lyek Juhász András tolmá­csolásában hangzanak el minden hét péntekén, há­romnegyed 7 órai kezdettel. Az első alkalommal még a korábbi program utolsó ré­szét ismerhetik meg a hall­gatók és nézők: Istambul ké­pei villannak fel a vetítő­­vásznon. Ezután Olaszország következik, azok a városok, amelyek minden turista úti­céljai között megtalálhatók, hogy végül az örök városban, Rómában nézzenek szét ka­lauzuk segítségével. A januári program tehát sokoldalú, vonzó és érdekes. 1976. január 15. й közgazdasági szabályozó rendszer módosítási! I) Az építés-szerelés alága­­zatba tartozó tervező és be­ruházási vállalatok jövede­lemszabályozási rendszeré­ben az eddigi általánosnál magasabb nyereségadókulcsot — változatlan díjszint mellett — termelési adó jellegű kü­lön elvonással kell felcserél­ni, vagy a díjszintet kell mér­sékelni. Módosítani kell tervezés-fejlesztési és kocká­­­zati alap rendszerét, hogy az személyileg is jobban érde­keltté tegyen a hatékony tervmegoldások kialakításá­ban. A beruházások szerve­zése terén hasonló ösztönzést kell alkalmazni a beruházást lebonyolító vállalatok érde­keltségének fokozására is. J) A szervezési intézetek (58/1970. XII. 30.) PM—Mü. M. számú rendelet jövedelemszabályozási szerinti­ rend­szerének­nél a túlzott továbbfejlesztési­jövedelemkép­ződést termelési adó alkalma­zásával kell korlátozni. XIV. A TANÁCSOK SZABÁLYOZÁSI, GAZDÁLKODÁSI RENDSZERE Az V. ötéves terv idősza­kában a tanácsi szabályozás rendszerét alapvetően nem kell változtatni, de egyes te­rületeken — az ötéves terv gazdaságpolitikai elgondolá­saival összefüggésben — ki kell igazítani. A tanácsi gazdálkodás te­rületén is fokozottabban kell érvényesíteni a hatékonyság, a súlypontképzés és a takaré­kosság követelményeit. El kell érni, hogy ezek révén azok az ellátási rendszerek fejlődjenek elsősorban, ame­lyek mind a központi elgon­dolások, mind a helyi igé­nyek megvalósításában — a társadalompolitikai érdekek alapján — döntő jelentősé­gűek. 1. A tanácsok költségveté­sének és fejlesztési alapjának bevételi forrásait, a részese­dés mértékét és az állami hozzájárulás összegét — a ta­nácsokról szóló 1971. évi I. törvénnyel összhangban — változatlanul öt évre előre, az 1976. évi költségvetésről szóló törvényben kell megállapíta­ni. A tanácsok által igénybe vehető bevételek köre válto­zatlan marad. 2. A tanácsi pénzalapok a központi pénzalap lehetősé­geivel összhangban fejlődhet­nek. A saját bevételekből származó többletek változat­lanul teljes mértékben a ta­nácsokat illetik meg, a meg­osztott bevételekből eredő többletekből azonban a ré­szesedést korlátozni kell. Az e forrásokból származó több­letek — megyei szinten szá­mított — 106 százalékon fe­lüli részét a következő évi ál­lami hozzájárulás folyósítá­sánál figyelembe kell venni. Ugyanakkor az összbevételi tervüket 96 százalékon alul teljesítő tanácsok pénzeszkö­zeit e mértékig — megyei szinten számítva — a köz­ponti költségvetésből ki le­het egészíteni. 3. Az állóeszközök fokozot­tabb megóvása érdekében a felújítási előirányzatokat — a népgazdaság anyagi lehető­ségeihez mérten — növelni kell. — A költségvetési szervek­nél ezt a leírási kulcsok vál­tozatlanul hagyása mellett magasabb összegű keretkie­­gészítéssel kell biztosítani.­­­­ Az állami tulajdonú la­kóépületeknél az átlagos álló­eszköz-állományt át kell érté­kelni, és változatlan kulcs alapján, folyó áron kell bizto­sítani a felújítási pénzeszkö­zöket, emellett fenn kell tar­tani a keretkiegészítést a differenciálás érdekében. 4. A befejezetlen beruházá­sok állományának csökkenté­se, valamint a pénzügyi lehe­tőségek és a kapacitások ha­tékonyabb területi összehan­golása érdekében a helyi ta­nácsoknak az Országos Taka­rékpénztárnál lekötött tartós betéteiből megyei kölcsönala­­pot kell létesíteni. Az így lét­rejövő megyei alap pénzügyi lehetőségein belül a helyi ta­nácsok — az Országos Taka­rékpénztár bankszerű­­ közre­működésével — a fővárosi, megyei tanács illetékes szer­vétől kölcsönt igényelhetnek. A megyei kölcsönalap mel­lett fenn kell tartani a hi­telpolitikai irányelveken ala­puló központi hitelezés lehe­tőségét is. Ennek során biz­tosítani kell, hogy az V. öt­éves tervidőszak induló és befejező hitelállománya azo­nos legyen. , 5. A tanácsok és a vállala­tok, valamint egyéb szervek gazdasági együttműködésé­nek lehetőségét — a kölcsö­nös érdekek alapján — to­vábbra is indokolt fenntarta­ni. Eszközök átadására konk­rét megállapodás formájában kerülhet sor. Gyermekjóléti intézmények létesítéséhez való hozzájárulás esetén — ha a vállalat és a tanács eb­ben megállapodott — a fenntartási költség arányos részét a vállalat jóléti alap­jából fedezni köteles. megállapodás hiányában ilyen fenntartási költségek a taná­­­csot terhelik, de ez nem jár­hat az állami támogatás nö­velésével. 1976-tól kezdve a vállala­tok és egyéb gazdálkodó szervek a tanácsoknak eszkö­zöket, lakásépítési, közmű­­fejlesztési és gyermekjóléti intézmények, valamint a komplex közművelődési in­tézmények és a munkástele­püléseken működő művelődé­si otthonok közös létesítése esetén adhatnak át. Koordi­nációs tevékenység kereté­ben egyéb átadás közös érde­keltségű és közösen fenntar­tott létesítmények céljára történhet, termelési és szol­gáltat­ási célt elősegítő beru­házásokon kívül. 6. Az V. Ötéves tervben tanácsi vállalatokat megille­­­tő támogatások és­ árkiegé­szítések egy részét (lakóház­javítási dotáció stb.) a taná­csok költségvetésében kell előirányozni. 7. A IV. ötéves terv végén el kell vonni a tanácsoktól a meg nem valósult célcsopor­tos beruházások miatt felhal­mozódott fenntartási elő­irányzatok arányos részét és a költségvetésben—­ céljelleg­gel engedélyezett — állami hozzájárulás maradványát­. 8. A gazdálkodás biztonsá­ga érdekében szükséges, hogy valamennyi tanács növelje tartalékát. A költségvetésnél ennek mértékét az előirány­zat 4—5 százalékában indokolt meghatározni. A fejlesztési alapon belül az egyéb álla­mi beruházásoknál, teljes kö­rűen kötelező 20 százalékos tartalék mellett, gazdálkodá­si tartalékot is kell képezni. 9. 1976. január 1-től az egyéb állami beruházásoknál is át kell térni az utólagos fi­nanszírozási rendszerre. 1975. év végével át kell tér­ni a bevételek pénzforgalmi alapon történő elszámolásá­ra. XV. A TERÜLET­FEJLESZTÉS SZABÁLYOZÁSA 1. Az V. ötéves tervben egységes központi területfej­lesztési alapot kell létrehoz­ni, melynek célja: — a fővárosban az iparki­telepítés elősegítése, — az elmaradott térségek iparfejlesztésének támoga­tása. 2. A kitelepítést lehetőleg meglevő vidéki üzemek bőví­tése, komplettírozása útján kell megoldani. Amennyiben a kitelepítést csak új üzemek létesítésével lehet megvaló­sítani, akkor annak telephe­lyét elsősorban a központi tá­mogatásra kijelölt területek közül kell kiválasztani. Nem nyújtható támogatás * a) a fővároson belüli, ille­tőleg b) a főváros napi munka­erővonzási körzetében törté­nő áttelepítésekhez. Nem nyújtható támogatás az olyan áttelepítésekhez sem, amely a településfejlesz­tés általános érdekeibe ütkö­zik. 3. A településfejlesztési alap felhasználására vonatko­zó ötéves és évenkénti javas­latot az építésügyi és város­fejlesztési miniszter készíti el, az érdekelt szervek bevo­násával. A területfejlesztési alap odaítéléséről az Országos Tervhivatal elnöke, a pénz­ügyminiszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter együttesen dönt. Az alapot az Állami Fej­lesztési Bank kezeli. Önmagunk művelésére is t­z idők kezdetén A felszabadult Magyaror­szágon 1945 áprilisának vé­gén korántsem még a belpolitikai tisztázódott helyzet. Kialakulóban volt a munkás­hatalom, de nem lehetett nél­külözni a korábbi burzsoázia szakértelmét sem. Az állandó forrásban levő, gyorsan ala­kuló helyzetben nagy felelős­séget jelentett egy-egy kol­lektíva irányítása mind poli­tikai, mind szakmai, vagy gazdasági vonalon. Ilyen nehéz funkciót tölt be a lelkes, fiatal Deák Zol­tán, aki a Vas- és Gépgyár üzemi bizottságának a titká­ra. A gyár munkásai a dúló infláció miatt a bérüket ter­ményben kapják, ám a fize­tési napon megérkező vagont feltörték. A munkások közt gyorsan terjed a hír, s az el­keseredett emberek gyűlésre jönnek össze a gyárudvaron és elhatározzák, beszüntetik a termelést. Időben lép közbe Deák Zoli, aki ráveszi az „igazgató urat”, ígérje meg a munkásoknak, hogy a mű­szak befejezésére megszerzik az ennivalót. Magára vállalja az élelem előteremtését. Ez­zel egy időre megnyugtatják az embereket, de az idő délig nagyon rövid. Zoli a szom­széd gyárba megy kölcsön­kérni, ahol persze hallani sem akarnak az ajánlatról. Egyik régi pártmunkás ba­rátja segít, s háromnapos ha­táridővel kölcsön kap egy vagon élelmet. Most már az a probléma, ezt miből adja vissza, s honnan szerez a to­vábbiakban. Úgy döntenek a szomszéd gyár vezetőivel, közvetlen csere útján a pa­rasztoktól szerzik be az en­nivalót ... A Hollós Ervin novellája alapján készült film őszinte, tiszta alkotás azokról a ne­héz, zavaros időkről, ame­lyek a felszabadulás után, az újjáépítést megelőzően az országban uralkodtak. Nagyszerű jellemrajzokat kapunk a Cserhalmi György által megformált Deák Zoli és a Horváth Sándortól ka­pott Nagy Zsiga figurájá­ban. Rényi Tamás rendező értő kézzel bánik ezzel a nehéz témával. Mondanivalóját, egy­szerűen, tisztán, számára érthetően, mindenki világo­san tárja közönsége elé. Han­gulatteremtő ereje, színész­mozgatása nagyban hozzájá­rul a film várható sikeré­hez.

Next