Gyöngyszöv, 1978 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-15 / 1. szám

VILÁG PROLETARIAT EGYESÜLTETEK ! 1978. január 15. tíz évet kezdtünk Már megint elmúlt egy év, pedig mintha csak tegnap kezd­tük volna el mondogatni magunkban az akkor még friss idő­pontot: 1917., az új esztendő éve. És mire megszoktuk volna a számsor végi két hetest egymás után, már tanulhatjuk az újat: 1978, így van ez, a percek jönnek, a percek mennek. Egyszer gyorsabban, ha kellemes körülmények között vagyunk, más­szor lassabban, ha valami gond, kellemetlenség nehezíti éle­tünket. De ezeknek a perceknek nemcsak az a tulajdonságuk, hogy elröppennek, hanem az is, hogy soha vissza nem térnek, soha újra át nem élhetjük azokat, megismételhetetlenek, vég­érvényesen visszahozhatatlanok, tehát minden percnek nagy a jelentősége, ha úgy vesszük. Úgy vesszük? Mindig úgy érezzük, hogy elodázhatatlanul nagy a felelős­ségünk ezért a mostani, soha vissza nem térő percért? Mi az az egyetlen perc? Mit számít az a kevéske kis időtö­redék a nagy időfolyamhoz képest, amely méltóságteljesen hömpölyög tova a történelem széles pártjai között? Így is lehet megítélni az egyetlen perc értékét, de ez a faj­ta mérce aligha lehet a mi értékmérő eszközünk. Még akkor sem, ha jól tudjuk, hogy a történelmi idő is a percek sokasá­ga és a történelmi események legfőbb résztvevője is az a hét­köznapi ember, aki akkor, az események idején fel sem tudja fogni, hogy most történelem zajlik körülötte, most ő is a tör­ténelmi események részese, most ő maga is történelmet „csi­nál”. A mi rövidke perceink a hétköznapi munka időegységeinek felelnek meg. Lehet, hogy ez a megfogalmazás egészen leér­tékelni látszik a rövidke időegység tartalmát, pedig a való­ságban egyáltalán nem ez a jelentősége. A hétköznapi esemé­nyek percei azok a kis téglácskák, amelyekből se épül a nagy ház, a monumentális vagy kevésbé nagyszerű, az ámulatra késztető vagy egyáltalán nem meglepő építmény. És ennek az építménynek o­lyan elkoptatott neve van, hogy olykor már ki sem akarjuk m­ondani: az élet az. Sem több, sem kevesebb: az élet, a mi v­elünk, mindannyiunk élete. Mit érnek tehát ezek a hétköznapi percek? Pénzben kifejezve, egy-egy ember munkája, tevékenysége alapján — talán szóra sem érdemes összeget. De tágítsuk ki egy kicsit a 1­­itehatárunkat, és vessük össze ’ egy személyre 'jutó 'érti' azzal a forint­ mennyiséggel, ami reáíl abból, ha az munkahelyen dolgozók tevékenysé­gnek egy-egy percét fogjuk össze, és ennek alapján állapít­juk meg a termelési értőket, a forgalom egészéből rá eső há­nyadot, az íróaszten mellett eltöltött munkaidő egységnyi értékét. Bizonyára itt­ is érvényes ezek alapján az a közmondás, amely azt va­­llja: Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem ér­demli. Ebből az is kiderül, hogy a perc értéke sem hanyagolható el akkor sem, ha hozzászoktunk a milliókkal és tízmilliókkal való számoláshoz, ha a szövetkezetünk százmilliós értékekkel gazdálkodik. Jó, mondhatja bárki, fogadjuk el ennek a percnek a fon­tosságát, valljuk mindannyian, csakugyan nagy a jelentősége, ha a tennivalóink összességének szempontjából vizsgáljuk. Azt jelenti most már ez a felfogás, hogy a perc valamiféle mágikus erővel bíró eszköz lenne, ami önmagában is képes minden gondunkon, bajunkon azonnal és hatékonyan segíte­­ni, változtatni? Nem is kell mást tennünk, mint „tisztelni” a­­ percet, és holnaptól kezdve olyan fejlődés indul meg nálunk, hogy akár tánclépésekben is felépítjük a fejlett szocialista ársadalmat a Világ legnagyobb ámulatára? A kérdés önmagában is visszás. Nyilván senki sem akarja azt, hogy mától kezdve minden­ki minden percért reszkessen, ne merjen egy pillanatra sem megállni a munkában, fújni egyet, a derekát megnyújtóztat­­ni, elmondani egy viccet a barátjának, a kollégájának. Valami szörnyű elgépiesedés lenne a következménye annak, ha min­den percünket mindig teljes intenzitással kellene kihasznál­nunk.­­ De ennek a tételnek a másik része is nagyon fontos. Ne ak­kor álljunk meg egy percre kinyújtózkodni, fújni egyet, el­mondani egy jó viccet, amikor éppen dolgoznunk kellene. Ne akkor mondjuk lezser könnyedségge!, mi az az egy perc, egy vicc, egy derékropogtatás, amikor körülöttünk mindenki vég­zi a maga munkáját és arra is számítanak, hogy mi magunk is átvesszük ezt a munkatempót tőlük. Ehelyett éppen lazíta­ni jött kedvünk. Éppen egy jó viccet akarunk elmondani. És ezzel még azokat is kivonjuk a munkából, akik addig hasznos elfoglalatságukkal segítették elő mindannyiunk céljainak megközelítését. Végül is mit szerettünk volna érzékeltetni ennek az egy percnek az ürügyén? Semmi mást — és ez nem is kevés —, mint azt, hogy az új évben a hatékonyság és a takarékosság, az ésszerűség a leg­fontosabb követelmény. Csak így érhetjük el, hogy megfelelő színvonalon és eredménnyel végezzük a munkánkat, hogy a minőség mindenben olyan legyen, ami ma már általános kö­vetelmény. Nincs itt másról szó, mint arról, hogy a gazdasági életben a verseny egyre fokozódik itthon is, a külgazdálkodásban is. Határainkon belül sem lehet ma már bármit eladni. A vevő egyre igényesebb. Nagyon sokat ad a külcsínyre is, de a belső tartalmi értéket is megköveteli. Le kell szoknunk az olyan vé­lekedésről, hogy ami nem megfelelő a külföldi partnernak, az jó lesz itthon. Le kell szoknunk arról a vélekedésünkről, hogy az exportra szánt áru és a belföldi piacra indított termék kö­zött feltétlenül minőségi különbségnek kell lennie. „Oda” a legjobbat kell adnunk, „ide” megfelelő a kevésbé jó is. Ezzel a vélekedéssel lassan már nem lehet majd vevőt ta­lálni itthon sem. Ha a hazai eladásra szánt termék talán sze­rényebb külsejű, talán egyszerűbb összetételű, anyagában is a takarékosság elve szerint állíttatott össze , akkor sem lehet az hibás, rosszul elkészített, nem sokat érő. A jól végzett munkának alapfeltétele pedig az, hogy min­den perccel törődjünk. Az új évnek is ez a legfontosabb feladata. (gmf) Акл: 1 irt. VI. évfolyam 1. szám Módosította az alapszabályt szövetkezetünk rendkívüli közgyűlése Szövetkezetünk igazgatósága 1977. december 21-én délelőtt 10 órára összehívta a szövet­kezet rendkívüli küldöttgyűlé­sét. A küldöttgyűlés Gyöngyös városban, a Fegyveres Erők Klubja kultúrtermében ta­nácskozott. A küldöttgyűlésen megjelent Kónya Lajos, az MSZMP Gyöngyös városi bizottságának első titkára, Bágyi Imre, a He­ves megye Tanácsa végrehajtó bizottsága kereskedelmi osz­tályvezetője, dr. Molnár Fe­renc, a Fogyasztási Szövetke­zetek Heves megyei Szövetsé­gének elnöke, Széles János, a Hazafias Népfront városi tit­kára. A küldöttgyűlés résztvevőit és meghívott vendégeket dr. Boros Zoltán elnökhelyettes, a küldöttgyűlés levezető elnöke köszöntötte, majd javaslatot tett a küldöttgyűlés napirend­jére. A küldöttgyűlés az előter­jesztett javaslatoknak megfe­lelően a szövetkezeti alapsza­bály módosítását, valamint a szövetkezet I—III. negyedévi gazdálkodási eredményét tár­gyalta. A küldöttek és a meghívott vendégek részére írásban el­juttatott alapszabály módosí­tási tervezethez és a szövetke­zet I—III. negyedévi gazdál­kodásáról szóló írásos beszá­molóhoz az igazgatóság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Beszámolój­ban többek kö­zött a következőket mondotta: Amikor a jogi szabályozások figyelembe vételével a kül­döttgyűlés az alapszabály mó­dosításáról tárgyal és dönt, fi­gyelembe kell vennünk azt a jelentős arányú fejlődést, me­lyet a szövetkezeti mozgalom az elmúlt években elért. A fogyasztási szövetkezetek Vili. kongresszusa az elmúlt évben tartott ülésén megálla­pította, hogy a fogyasztási szövetkezeti mozgalom teljesí­tette azokat a célkitűzéseket, melyet pártunk a mozgalom számára meghatározott. A fogyasztási szövetkezetek megerősödtek, eredményesebben mindinkább látják működési területükön, a váro­sl sokban és falvakban, a lakos­ság áruellátása tekintetében meghatározott feladatokat. Megfelelően segítik a háztá­­ji termelést és a termékfelvá­sárlást. Kiegészítő tevékeny­ség keretében többoldalú ipari tevékenységet fejtenek ki — folytatta szóbeli kiegészítését a szövetkezet elnöke. Tovább erősödött a szövet­kezet önkormányzata, mélyült a szövetkezeti demokrácia ér­vényesülése, erőteljesebben ér­vényesül a tagok joga és köte­lessége, a tagok beleszólása a szövetkezet életébe. A SZÖ­­VOSZ VIII. kongresszusa meg­állapította, hogy tovább kell erősíteni a szocialista demok­rácia részét képező szövetke­zeti demokráciát. A szövetke­zetek méreteiben, tevékenysé­gében, a belső viszonyokban és a kapcsolatrendszerben az utóbbi években bekövetkezett változások, valamint a tapasz­talatok szükségessé teszik, hogy a szövetkezeti demokrá­cia intézményrendszere, annak jogi szabályzása korszerűsöd­jék. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény, valamint a fogyasztási, értékesítő és be­szerző szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módosí­tása lehetővé teszi, hogy ezen magas szintű jogszabályok mó­dosítása után a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Taná­csa Elnöksége által kiadott. irányelv alapján szövetkeze­tünk alapszabályát is módosít­suk.Az alapszabálymódosítás előkészítésére bizottságot ala­kítottunk, gondos mérlegelés­sel készítettük el a módosító tervezetet, melynek során igen széles lehetőséget biztosítot­tunk a vélemények kialakítá­sára. A különböző szintű megbe­széléseken elhangzott javasla­tokat a tervezet során figye­lembe vettük, mondotta a szö­vetkezet elnöke, majd így folytatta: Az alapszabály módosításá­nak célja, hogy a testületi szervek munkájában kiküszö­bölje a formális elemeket. En­nek megfelelően a részközgyű­lések a jövőben ötévenként a vagy akkor üléseznek, amikor részközgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalt kérdésben kell dönteni. Ilyenek: a szö­vetkezet alakulása, megszűné­se, az alapszabály megállapí­tása, a szövetkezet elnökének, elnökhelyetteseinek és a felü­gyelő bizottság elnökének megválasztása, a területi bi­zottságok megválasztása. Ugyanakkor a jogszabály alapján az alapszabály na­gyobb hatáskört biztosít a kül­döttgyűlésnek, mely a jövőben évenként két alkalommal ülé­seik. Hatáskörébe tartozik a jövőben az alapszabály módo­sításának elfogadása esetén a terv és a mérleg megtárgyalá­sa és jóváhagyása, az igazga­tóság, a felügyelő bizottság val­amint a különböző bizottsá­gok megválasztása, a maga­sabb vezetőáll­ású dolgozók fe­lett a munkáltatói jogkör egy­­ részének gyakorlása, valamint különböző szövetségekbe való belépéssel összefüggő dön­tések meghozatala, és ha a cik­lus időszakában esetleg meg­üresedik a felügyelő bizottság elnöki tisztsége, akkor a felü­gyelő bizottság elnökének vá­lasztása. Szövetkezetünk tagjai de­mokratikus jogaikat a jövő­ben az évenként összehívásra kerülő tagértekezleteken gyakorol­hatják, s ennek kere­­­tében két évenként újjává­lasztják a küldötteket. A munkahelyi tanácskozá­sok fóruma, mely új­szerű az alapszabályban, lehetősége' Vv'Wyrgíf hOsTV tank dolgozói a küldöttgyűlés előtt véleményt nyilvánítsa­nak az éves és középtávú ter­vekről, az eredmény felosztá­sáról. Az igazgatóság, a felügyel­ő bizottság és különböző bizott­ságok hatásköreinek módosí­tása, bővítése növeli a válasz­tott, testületekben dolgozók fe­lelősségét. A helyi szervezetek intéző bizottságai az eddigitől nagyobb hatáskörrel képvisel­hetik a helyi szöv­ekezeti ta­gok érdekeit, összességében az alapszabály módosítása a tes­tületi tagok hatáskörének nö­velése mellett növeli felelős­ségüket is, mely eredményesen segítheti elő a szövetkezet előtt álló, megnövekedett fela­datok maradéktalan végrehaj­tását — fejezte be az alapsza­bály módosításának indoklását a szövetkezet elnöke. A továbbiakban az I—III negyedév eredményéről szóló beszámolóhoz fűzött kiegészí­tést, kiemelve, hogy a szövet­kezet 1977. évi feladatainak végrehajtása rendkívüli erőfe­szítéseket követel a szövetke­zet választott testületi tagjá­tól, a szövetkezet dolgozóitól egyaránt. Végül utalt arra, hogy az év vége közeledtével már az 1978. évi tervek készítésén dol­gozunk. A szövetkezet elnökének tá­jékoztatója után a hozzászólá­­sokra került sor, melynek ke­retében elsőnek Xramonás Andrásné szűcsi küldött ka­pott szót, aki elmondta, hogy az alapszabály módosításával a szűcsi küldöttek egyetérte­nek, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a fejlesztések üte­mezésénél a szövetkezet igaz­gatósága biztosítsa — a lehető­ségeken belül —, hogy az 19 /9. évre tervezett ABC kisáruház építésére­ Szűcsiben kerüljön sor. Kérte a fejlesztés 1978. év­ben történő előkészítését. Sípos László, az iskolaszö­vetkezeti alapszabály módo­sí­­tással kapcsolatban tett javas­latot, majd foglalkozott az is­kolaszövetkezet taglétszámá­nak alakulásával, a tanulók által jegyzett részjegyek kér­désével. Végül a SZÖVOSZ Ifjúsági Kupa sportrendezvé­nyein való részvételről tájé­koztatta a küldöttgyűlést, kér­ve az igazgatóságot, hogy a felmerült költségek elszámo­lásához képezzen alapot. Nemes Zoltán gyöngyösi küldött az alapszabály terve­zet módosításával egyetértett, egyben felhívta a figyelmet a takarékos gazdálkodásra. Ezek után dr. Molnár Fe­renc, megyei szövetségünk el­nökhelyettese köszöntötte küldöttgyűlést. Felszólalásában a kitért arra, az alapszabály mó­dosítását az tette indokolttá, hogy korszerű, mindennapi életünkhöz jobban igazodó alapszabály segítse munkán­kat. Az eddig érvényben volt alapszabály jó néhány év alatt nagy szolgálatott tett a fo­gyasztási szövetkezetek fejlő­désében, azonban az élet ve­lejárója, hogy ezt is korszerű­síteni kell. Hangsúlyozta, a megyei szö­vetség részéről az előkészítő munkát segítették, hogy a me­gyében a módosítások a tör­vényben előírt követelmények­nek megfelelően készüljenek el. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alapszabály alkalma­zása során szenteljenek az ed­digieknél nagyobb figyelmet a helyi választott testületek és a hivatali vezetés munkájának összehangolására. A szövetke­zet 1977. évi gazdálkodási te­vékenységét értékelve kiemel­te, hogy a bolti kiskereskede­lem területén igen jó ered­ményt ért el szövetkezetünk. A felvásárlási munkában a ter­­meltetés szervezését kell a kor­mányprogramnak megfelelően tovább fejleszteni. A leltárhiányokkal foglal­kozva utalt arra, hogy az elő­ző évhez viszonyítva ugyan javulás tapasztalható, de a jobb eredmény érdekében a szövetkezet vezetőinek és dol­gozóinak még szervezettebbé kell tenniük munkájukat a vagy­­on­védelem területén. Végül a küldöttgyűlés az in­dítványok keretében bejelen­téseket tárgyalt. Patinszki Alajos Bérgazdálkodásunk Az V. ötéves terv időszakára készített intézkedési tervünk­ben meghatároztuk az anyagi érdekeltség területére vonat­kozó feladatokat. A munkaerő-gazdálkodás­ban, a bérek és személyi jöve­delmek alakításában fokoz­nunk kell a tervszerűséget, messzemenően szem előtt tart­va a népgazdasági követelmé­nyeket. Az 1977-es évben is arra tö­rekedtünk, hogy az élőmunka hatékonysága minden terüle­ten növekedjék, az életszínvo­nal tervezett növekedése szö­vetkezetünk dolgozóinál is megvalósuljon, a munka és életkörülmények tovább javul­janak. 1977. évre a bázis bérszínvo­nal 4,5 százalékos növelését érveztük, a teljesítmény-kö­vetelmények növekedése alap­ján.Az I—III. negyedéves, vala­mint az október és november havi forgalmi és teljesítmény számok alapján a bérszínvo­nal tervezett emelése megva­lósul. A bérpolitikában foko­zottabban törekedtünk a szo­cialista bérezési elvek követ­kezetes alkalmazására. Minden területen a több és eredmé­nyesebb munka elismerését igyekeztünk megvalósítani. Az év folyamán két alka­lommal bérjellegű jutalommal értékeltük dolgozóink eredmé­nyes munkáját. Az új bérkategóriák alsó ha­tárának elérésére 1978. január 1-től kezdődően havi 50 ezer forintnak megfelelő béreme­lésben részesülnek dolgozóink. Gondot okozott a két szövet­kezet egyesülése után a koráb­bi eltérő bérezés. Az egységes bérezés- és jutalékrendszer ki­­alakítása is megtörtént, és azt 1978. január 1-től alkalmaz­zuk. Sor került egyes egységek­ben a bérrendszer megváltoz­tatására is. A szövetkezeti kereskedelmi dolgozók bérezésében már kö­zel két évtizede jelentős sze­repet töltenek be a jutalék­­rendszerek. A jutalék­rendszerről szóló 2/1972. (II. 19.) Bk.M. számú rendelet a jutalékrendszer al­kalmazásának célját a követ­kezőkben határozza meg: „A jutalékrendszer célja az ellátás, a vásárlási körülmé­nyek javítása, a forgalom és az egy főre jutó forgalom eme­lése, a gazdálkodási eredmé­nyek növelése.” A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a jól megválasztott és helyesen alkalmazott juta­lékrendszer segíti a kereske­delempolitikai célkitűzések megvalósítását. Ösztönöz az élőmunka hatékonyabb fel­­használására és kedvezően hat az eredményesebb gazdálko­dásra. Ennek alapján került sor szövetkezetünknél is az egyes egységekben korábban alkal­mazott alapbér és jutalékrend­szer helyett a fix bérrel kom­­­binált jutalékrendszer beveze­tésére, a szakszervezeti bizott­sággal egyetértésben. Az új bérrendszer lényege az, hogy a dolgozók jobban ér­dekeltek a forgalom növelésé­ben, mivel magasabb a for­galmi jutalék. Bérgazdálkodási intézkedé­seinkkel arra törekszünk, hogy a szocialista bérezés elvei kö­vetkezetesen megvalósításra kerüljenek. Az érvényes szabályozó rendszer keretein belül a tel­jesítmény­emelkedéssel bizto­sított bérszínvonal növelését a tervezett szinten felhasznál­juk. Az 1978. évi tervek készíté­sénél is arra törekszünk, hogy a következő évben is biztosít­suk dolgozóink részére a bé­rek és személyi jövedelmek megfelelő alakulását. Szabó Zoltánná

Next