Gyöngyszöv, 1986 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-15 / 1. szám

2 GYÖNGYSZŐV Egyre növekvő hatékonysággal A beszámoló taggyűlésről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) kenységével foglalkozva töb­­­bek között elmondotta, hogy Pattinkaüzem, rézműves üzem, húsüzem munkája szépen fejlődött, a felvásár­lás a gyenge mezőgazdasági év miatt kevesebbet hozott. Foglalkozott felszólalásá­ban az ipari üzemág VII. ötéves tervi fejlesztésének lehetőségeivel. Megemlítette, hogy a főosztály dolgozói jó kapcsolatot tartanak fenn a szövetkezet párt- és tár­sadalmi szerveivel. A mun­ka során sok segítséget kap­nak a dolgozók formálása és a szocialista brigádmozgalom fejlesztése területén. Mint gondot megemlítette, hogy gyorsítani kellene az elszá­molási rendszert, a belső in­formációt. Kiss Lászlóné az Avar Szállóban dolgozó párttagok tevékenységéről szólva el­mondotta, hogy nagy a le­terheltség a gazdasági mun­kában, s így nehéz összejön­ni egy-egy pártcsoport-érte­­kezletre is, de azért rend­szeresen megtartják. Elisme­réssel szólt arról a megbe­csülésről, mely a szövetke­zettől nyugdíjba vonult idős emberek iránt megnyilvánul. Javasolta, hogy a jövőben, amennyiben arra lehetőség lesz, az alacsony jövedelmű dolgozók munkabérét igye­kezzenek javítani. Kővári Ferenc, mivel párt­feladatként a KISZ-szervezet patronálásával foglalkozik, ezzel kapcsolatos tapasztala­tait mondta el. Véleménye szerint a KISZ sok progra­mot szervez, munkájukban is igyekeznek helytállni. A KISZ-tagok nevelése minden párttagnak kötelessége. Ezért kell, hogy továbbra is segít­sék sokoldalúan a KISZ munkáját. Plósz Györgyné munkahe­lye, a nagykereskedelmi rak­tár eredményeivel és prob­lémáival foglalkozott. El­mondotta, hogy igyekeznek mindenben megfelelni a követelményeknek, azonban mivel a nagykereskedelmi te­vékenység áruházi cseréken alapszik sok függ azoknak a külföldi partnereknek a szál­lításától, akikkel szövetke­zetünk áruházi cserében van. Prokai László bejelentette, hogy a Pattinkaüzem dol­gozói december 9-vel telje­sítették éves tervüket, mely 113 millió forint. Elisme­réssel szólt az üzemben dol­gozó fiatalok munkájáról, a KISZ-tagok tevékenységéről. Megemlítette továbbá többek között, hogy az 1986. évi terv előkészítés alatt van, az üzem termékeinek lekötése megtörtént. Örömmel jelen­tette be, hogy az üzemben olyan példás rend uralko­dik, hogy a KÖJÁL azt ki­válónak minősítette. Mák Zoltán az Avar Szál­ló kommunistáinak és dol­gozóinak munkájával foglal­kozott felszólalásában, me­lyet jónak minősített. Beje­lentette, hogy a szálló no­vember első felére teljesítet­te éves tervét. A politikai és a gazdasági vezetés mun­káját jónak értékelte, ked­vezően nyilatkozott a párt­csoportok ülésén felvetett problémákra történt gyors reagálásról. Foglalkozott to­vábbá a szálló felújításának munkálataival, mely vélemé­nye szerint sok kívánnivalót hagy maga után. Semegi Gyula bevezetés­ként megállapította hogy al­kotó vita bontakozott ki a vezetőség beszámolója felett. Örömmel adott tájékoztatást arról, hogy javult szövetke­zetünknél az alaptevékeny­ség nyeresége. Gondként em­lítette, hogy gépkocsi­par­kunk elavult, ami a szállí­tásnál okoz sok problémát. A nagykereskedelmi raktár tevékenységét kedvezőtlenül befolyásolja hogy a külföldi partnerek nem szállítottak a szerződésben meghatáro­zott időkre. Vadász József felszólalá­sában a munkahelyi lég­kört igen jónak értékelte. Véleménye szerint az infor­máció gyorsításának egyik feltétele a gépesítés. Strumpf László megállapí­totta felszólalásában, hogy a pártvezetőség megfelelő, jó légkörben dolgozik, öröm­mel vette tudomásul az elért eredményeket. Mint mondot­ta, meglepnek bennünket, kü­lönösen a nyugdíjasokat, az újabb és újabb áremelkedé­sek. Kérte, hogy a jövőben minél kevesebb legyen. Szólt arról is, hogy a külpolitikát értékelve a két nagyhatalom vezetőinek találkozója biza­kodást öntött az emberekbe. Rohánszky Ferenc, a szö­vetkezet elnöke örömmel állapította meg, hogy szövetkezet a nehéz gazda­a­sági körülmények ellenére december 10-ig teljesítette éves tervét. Ez alkalomból köszönetét és elismerését fe­jezte ki mindazoknak, akik tevékeyen részt vesznek szövetkezet munkájában. A a továbbiakban szólt az ered­ményes gazdálkodás jelentő­ségéről, mivel az meghatáro­zó a szövetkezet életében. Mint mondotta, a szövetke­zet hitele, tekintélye ez év­ben is tovább növekedett. Szót emelt ugyanakkor a bü­rokrácia növekedéséről, kért jelentések tömkelegéről, a­mely sok embert leköt. A dolgozók bérszínvonalát kö­zel 13 százalékkal sikerült növelnünk. Tájékoztatást adott arról, hogy a párt- és tömegszervezetekkel a gaz­dasági vezetés kapcsolata jó, egymás véleményét kölcsö­nösen kikérik. A továbbiakban többek között szólt az ünnepekre való felkészülésről. Dr. Wirth Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá­ga képviselője bevezetőben üdvözölte a szövetkezet kommunistáit. Örömmel nyugtázta, hogy pozitív ta­pasztalatokkal térhet vissza a beszámoló taggyűlésről. A kommunista felelősségérzetet bizonyítja, hogy a felszóla­lók munkahelyük gondjai, problémái, eredményei mel­lett szóltak országos dolgok­ról is. Az áremelkedések­kel kapcsolatban elmondot­ta, hogy 1986-ban 5 száza­léknál magasabb áremelést kormányzati szinten nem ter­veznek. Örvendetesnek mi­nősítette, hogy a szövetke­zet kollektívája jó összhang­ban dolgozik, s az eredmé­n­­yek évről-évre jobbak. Szólt hatékonyság növeléséről, melyet azáltal lehet elérni többek között, hogy a job­ban dolgozók magasabb jö­­vedelmezéshez jussanak Kedvezőnek minősítette párttagok informálását és a a felvetett problémákra a gaz­dasági vezetés részről tör­tént reagálást. Az elhangzott hozzászólá­sokra Plósz János párttitkár válaszolt. Megköszönte a ja­vaslatokat, véleményeket, ígéretet tett, hogy a pártve­zetőség a javaslatokat meg­vizsgálja. Ezt követően a beszámoló taggyűlés elfogadta a párt­vezetőség beszámolóját és a beszámolóban meghatározott feladattervet. Ezután a pártszervezet tit­kára 4 párttagnak nyújtot­ta át a 25 éves párttagságuk alapján az emléklapot és több jól dolgozó aktivista ré­szesült könyvjutalomban. Patinszki Alajos Pethes Istvánná átveszi az emléklapot. (Fotó: Vidók Róbert) Buda György Erfurt a Német Demokra­tikus Köztársaság hetedik legnagyobb városa, az éven­te megrendezett Virág Vi­lágkiállításáról volt ismert számomra. Ma már sokkal többet jelent ennél. 1985. december 11—17. kö­zött a KISZ KB és az Ex­pressz szervezte erfurti úton szövetkezetünk öt KISZ-tag­­ja is részt vett. Név szerint: Füzesi György, Kővári Fe­renc és én — mi hárman KISZ-munkánk eismerése­­ként a szövetkezettől külön hozzájárulást is kaptunk —, valamint Horváth Sarolta és Mák Zoltán. Az indulás emlékezetes napján 230 fő gyülekezett a Nyugati pályaudvaron, hogy 21 órakor megkezdhesse 20 órán át tartó vonatútját hat­­személyes hálófülkékbe pré­selve. Ismerkedéssel, barát­­kozással telt az idő, külö­nös tekintettel a vámosokra (utóbbiakra, mint később kiderült, nem lett volna szükség, mert nem volt mit elvámolni). Kibírtuk. Hát még amikor gyönyörűszép, 2 hónapja átadott szállodánk­ban, a Junior Hotelban vég­re kiadós, frissítő zuhanyt vettünk. Mindenki újjászü­letve, kíváncsian és bizakod­va tekintett az előttünk álló 5 nap elébe. Néhány programról: disco, német, majd magyar műsor­vezetővel — nagyon jó han­gulatban. Városnézés: a nyüzsgés, a karácsonyi készülődés, az ódon épületek, hangulatos te­rek, tiszta utcák (piros vil­lamosokkal), csodálatosak. Utazás Weimarba, ahol megnéztük a város neveze­tességeit: Goethe, Schiller és Liszt Ferenc házát. Információ az NDK-ról: színvonalas tájékoztató az országról és Erfurtról, dia­vetítéssel. Újabb disco, ha lehet, az elsőnél is jobb hangulatban. Vásároltunk is ám. Hogy mit? Nekem például azért kellett 105 márkát kifizet­nem egy bőröndért, hogy ha­za tudjak hozni 5 kg csoko­ládét 10 fogkefét és 1 pár boka- és csuklószorítót, no meg a szokásos megmaradt fél tucat képeslapot, amit el­felejtettem kint feladni. Az az igazság, hogy a ko­mor német eladók nem iga­zán értékelték „Most mutasd meg”-játékunkat, és én is csak most éreztem igazán nyelvtudásom hiányát. Nem tettem még említést a sütemény- és fagylaltköl­teményekről, a finomabbnál finomabb sörökről. Kívánom, hogy ezeket kóstolja meg mindenki, ahogy mi is tet­tük. Élménybeszámolómat a tel­jesség igénye nélkül befeje­zem, megköszönve mindazok segítségét, akik lehetővé tet­ték hogy mi öten, öt napon át jól érezzük magunkat az NDK-ban, Erfurtban. Nádasi Hajnalka Erfurti élmények 1986. január 15. Karácsonykor a kereskedők szemszögéből így, karácsony táján nagy bevásárlások, beszerzé­­­sek idején sok riport, írás témája, hogy mi kerül a ka­rácsonyfa alá, mi kerül az ünnepi asztalra? Milyen az áruválaszték, milyen a ki­szolgálás? Kérdéseimet Dinya Tibor­­nénak, a Gyöngyszev áruház cipőosztálya vezetőjének és Várkonyi Zoltánnénak, a di­vatosztály vezető-helyettesé­nek teszem fel. — Először is milyen a for­galom? Várkonyi Zoltánná mond­ja, hogy nagyon jó a forgal­muk. Persze az áruválaszték is jó. A vásárlók nagy cso­magokkal távoznak. Dinya Tiborné is közbe­szól : — A mi forgalmunk is nagyon jó. Annak ellenére, hogy cipőt, csizmát kevesen ajándékoznak. — És mi a hiánycikk? — A fürdőköntösök, női-, férfi- és gyermek egyaránt, és a férfi csizma. — Az áruházban milyen a kiszolgálás? Hogyan sikerül az eladóknak felkészülni az ünnepekre? Dinya Tiborné: — Azt hiszem, mondha­tom, hogy nemcsak a cipő­osztályon, hanem az áruház összes osztályán helyt állnak a nagy forgalomban a dol­gozóink. Igaz, hogy pihenés­re ilyenkor nem sok idő van. De hát a szakmánkkal ez jár. Várkonyi Zoltánné: — Az ünnepekre nagyon nehéz felkészülni. Hiszen a kereskedelemben elsősorban nők, családanyák dolgoznak. Decemberben szabadnapra, szabadságra nem mehetünk a nagy forgalom miatt. A ka­rácsonyi nagytakarításban, sütés-főzésben sokunknak se­gít a család, no és ott van az éjszaka. De meg kell je­gyeznem, hogy a dolgozókat érzékenyen érintette a de­cember 24-i nyitvatartás. Nem látjuk szükségesnek. Nem értjük, hogy a szövet­kezet vzetősége miért ren­delte el a nyitvatartást. — Nem a szövetkezet ve­zetősége adta ki az utasí­tást december 24-ről, a Bel­kereskedelmi Minisztérium rendelte el. És végül sze­retném megkérdezni, hogyan sikerült az ajándékokat meg­vásárolni? Dinya Tiborné: — Szerencsések vagyunk, mert az áruházon belül sok mindent meg tudtunk vásá­rolni. Várkonyi Zoltánné: — Igen, a nyolc osztályon sokféle árut talál az ember. No persze a kollégák is ad­nak ötletet, mi legyen a meglepetés. Dinya Tiborné: — Nagy erőpróba vár még ránk 1985. végén. Karácsony és új év között leltározik az áruház. Aminek a jó ered­ményét mindenki nagyon várja. Bozsik Zsuzsanna Mészáros Istvánné a divatosztál­yon. Besze Anna a játékosztályon. (Fotó: Vibók Róbert) Anyakönyvi hírek Hegedűs Istvánné, sz. Kö­rösi Katalin a 119. sz. ABC dolgozója Tamás nevű fiú­gyermeknek adott életet. Új kismamánknak gratulá­lunk és jó egészséget kívá­nunk. Házasságkötése alkalmából gratulálunk Nagyné Pólyák Gyöngyvérnek, az Avar Szál­ló dolgozójának, Földházi Jánosnénak, sz. Szabó Orso­lya, a 119. sz. ABC dolgozó­jának, Mák Istvánnénak, sz. Barta Rozália, a 91. sz. bolt dolgozójának, Tóth Gáborné­­nak, sz. Pásztor Gabrilla, a központ dolgozójának. Rédeiné adatközlő

Next