Gyöngyszöv, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-15 / 1. szám
с GYÖNGYSZÖV A harmadik módosítás Határozott a testület (Folytatás az 1. oldalról) Az egységes akarat, az együttgondolkodás nemcsak megnyilvánult, de tovább erősödött szövetkezetünk magasabb szintű szakszervezeti fórumán. A továbbiakban az szükséges, hogy a gazdasági helyzetünk, közérzetünk jobbításához a helyi feladatok jó szintű végzésével, a korrekt érdekvédelmi munka javításával, a demokrácia, az emberi humánum, a nyíltság erősítésével valamennyien cselekvően járuljunk hozzá, így legyen. Futaki Antalné Г Új megyei tisztségviselők Küldött-közgyűlés Egerben A MESZÖV-höz tartozó szövetkezetek küldöttei 1987. november 19-én Egerben üléseztek. A küldöttgyűlésen — amelyet Zachar Gábor MESZÖV elnök nyitott meg — részt vett többek között dr. Szlamenizky István, MSZMP KB tagja, a SZÜVOSZ főtitkára, Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára, Bágyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, és Kovács Gyuláné, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára is. Elsőként az írásban is kiküldött alapszabály-módosítást fogadta el a küldöttgyűlés. Majd dr. Sumi András elnökhelyettes a szövetkezetek munkájáról adott tájékoztatást. Kitűnt, hogy a szövetkezetek mindhárom ágazata eredményes munkát végzett a tagság és a lakosság ellátására, ugyanakkor dőtt a szövetkezeti gyarapóvagyon is. Az áfész-eknél az alapellátás biztosítása mellett eredményes a nagyker. tevékenység és kedvezően növekszik az ipari termelés volumene is. A beszámolót élénk vita követte, amelynek lényege az újat keresést tükrözte. Felszólalt a vitában a SZÖVOSZ főtitkára, a megyei pártbizottság első titkára is. Mindketten méltatták a szövetkezetek eredményeit, a lakosság ellátásában végzett kiemelkedő munkát. Mindketten szóltak a jövő elképzeléseiről, amelyet minden bizonnyal nehezebb körülmények között kell majd megvalósítani. Hogy a nehézségekkel széleskörű megbirkózhassunk, együttműködésre, a tagsággal való szorosabb kapcsolatra, kezdeményezőkészségre, a tevékenységek ésszerű bővítésére és nagyfokú takarékosságra lesz szükség. A vita lezárása után, az új alapszabálynak megfelelően, a tisztségviselők megválasztására került sor. Jövőben a MÉSZÖV elnöki tisztségét társadalmi úton látják el. Erre a tisztségre, titkos szavazással, Harmati László, az egri áfész elnöke kapott bizalmat. A főállású, függetlenített ügyvezető titkár dr. Sumi András, míg titkárhelyettes Ficzere Sándor lett. Az elnökség két új tagjaként Nagy Zoltán füzesabonyi áfész-elnököt és Bálint Benedeket, a gyöngyösi lakásszövetkezet elnökét választották meg. Ugyanezen a küldöttgyűlésen búcsúztatták a nyugállományba vonuló Zachar Gábor MESZÖV-elnököt. Dr. Szlamenizky István meleg szavakkal köszönte meg a sok évtizedes szövetkezeti munkát, és átadta részére — a megyében elsőként — a legutóbbi SZÖVOSZ kongresszuson alapított legmagasabb kitüntetést, a „SZÖVOSZ Díjat”. Medve János Ahány ember Mi is változunk? Ha még valaki nem tudná, vagy éppen nem hallotta volna, tudatom, hogy nehéz a gazdaság helyzete, sokkal többet és jobban kell dolgozni azért, hogy ezen változtatni tudjunk. Ez természetesen vonatkozik az optimistáékra és a pesszimistáékra egyaránt. Optimistáék arra kívcsiak, hogy milyen hatással lesz rájuk az új és eddig ismeretlen, míg pesszimistáék csak azt kérdezik : nem fog fájni? A két kérdés megfogalmazásából is kiderül, milyen sok nézet alakulhat ki, társadalmi elhelyezkedés, felfogás, egyéni beállítottság, nyitottságtól függően. Hiszen ahány ember, annyi féle és talán annyi egyéniség. Egy biztos, a cél közös, csak nem mindegy, hogy honnan indulunk. Nézzük talán az anyagiakat, hiszen nem csak a nagy államkasszában fontos tárgy a forint. Optimistáéknál a forgalmi adó és a jövedelemadó ismeretében még mindig az a vélemény, hogy majd csak lesz valahogy. Pesszimistáéknál, akárhogy számolnak, sehogy sem jön ki. Hát igen, ezt még gyakorolni kell. Ha már a pénznél tartunk, szóljunk talán a munkafegyelemről is, hiszen a jól végzett munka jutalma az elvégzett munkával egyenesen arányos bér. Vagy talán ezen még egyenesíteni kell? Optimistáéknál hogyan valósul ez meg? — Még reménykedünk. Mi a helyzet pesszimistáéknál? Ez van, ez volt. Nem szeretjük a változást. Igen-igen, még nem teljes az egyetértés a két család között, de a közös nevezőt mindig keresni kell. Sokat halljuk, változik a gazdasági helyzet. Változtatni kell ezen és ezen, de a változás csak úgy lehetséges, ha mi is változunk. Változunk, változni akarunk? Hogyan látják ezt optimistáéknál? Mindig képesek voltunk megújulni. Most miért ne? Pesszimistáék úgy vélekednek, hogy talán érdemes a változás, talán nem. És mi lesz, ha csak mi változunk, a gazdasági helyzet nem. Ugye vannak még örök aggodalmaskodók? De lépjünk tovább. Mire gondolnak, ha ezt hallják, köztudat, közhangulat? Optimistáék már halottak, és kezdik megismerni. Pesszimistáék már ismerik és úgy látják, volt már jobb is. Hát ennyire ellentmondásosak lennének? Biztosan nem, hiszen kell lenni valaminek, amiben egyetértés van, ami mindenkinek kell, függetlenül attól, hogy pesszimista vagy optimista. Azt hiszem, ilyen a hit, béke, szeretet, bizalom, megbecsülés. Azt hiszem, sokan gondolkodnak így, mert akármilyen a változás, ezek a szavak állandóan, ismerősen köszönnek vissza, mert szükségünk van mindegyikre. Legyen bármilyen a változás, az ember mindig a főszereplője, ő az események irányítója. Kérem, döntse el mindenki kedve szerint, melyik család a szimpatikusabb. Egy azonban biztos, a föld forog, az idő halad, örök optimista és örök pesszimista csak a mesében van. Akkor mi az igazság? Mindenkinek a magáé. Tóth Lajosné A pénztárban odateszem a bevásárló kosarat a pénztárnak arra részére, amelyet azért találtak ki, hogy a vásárolt áruféleségeket a pénztáros sorba vegye, kényelmesen, mert neki sem kell tartania a kosarat, de a vevőnek sem. Ismerős a jelenet. Amikor megállok a pénztárnál, ránézek a fiatal hölgyre és köszönök. — Csókolom. Figyelemre sem méltat. Megszokott mozdulatokkal végzi a teendőjét. A közelünkben senki. Nem kell sietnie. Nem is siet. Megfontoltan nyúl a kosárba az egyik kezével, a másikkal pedig beüti a számokat a billentyűzeten. A végén kimondja a fizetendő összeget. Kiszámolom, leteszem abba a kis mélyedésbe, amit azért alakítottak ki, hogy a pénzt le ne guruljon. Átszámolja a forintokat, majd visszaad. — Köszönöm! — mondom én. Az arcizma sem rezdül. Mintha ott sem lennék. Mintha tudomást sem venne rólam. Ahogy összeszedem a pénzt, és indulni készülök, azon morfondírozom, vajon köszönjek-e ennek az ifjú hölgynek. Hiszen eddig sem nézett embernek. Mintha csak egy elkerülhetetlen jelenség lennék, aki neki bizonyos mértékű elfoglaltságot ad. Valami olyat, amit a kényszerből el kell végeznie, de a legszívesebben felborítaná ezt az egész kócerájt, ami ellopja az ő drága idejét. — Kezicsókolom! — mondom végül. Ö néma marad most is. Meg kellene kérdezni tőle, hogy vajon hall-e a fülére. Vagy azt: minek ment kereskedőnek? (mo) 1988. január 15. Fényképpel együtt Megakad az ember tekintete rajta. A folyosó falán egy fénykép. Fölötte az írás: A hónap dolgozója. Lám, így is lehet. Kiemelni valakit a többiek közül azért, hogy az áruházi dolgozók csapata előtt ő legyen az, aki megérdemli a minősítést. Csak üdvözölni lehet ezt a gyakorlatot. Hiszen szár elmondtuk már, annyihogy az anyagiak nagyon fontosak az életünkben, de az úgynevezett erkölcsi elismerés is. Mégis, mintha időnként fukarkodnának a dicsérő szóval. Pedig azért igazán nem kellene a szomszédba menni. Még a pénzügyek fő intézője se szólhat érte. Bruttósítani sem kell a dicsérő szavakat, ahogy a személyi jövedelemadóba sem számít bele. Pedig érték. Különösen ha egy fénykép is kíséri, és ezt a képet mindenki láthatja a munkahelyén. (g-né) Igazi varázslat A várakozástól sugárzó szemű, a meglepetéstől szavakat alig hallató, az izgalomtól pirosló arcú gyermekek sora gyülekezett december 5-én kora délután a Mátra Művelődési Központ folyosóin, hogy részesei legyenek szakszervezeti bizottság által a rendezett Télapó ünnepségnek. Az első, nem mindennapi esemény már az előcsarnokban fogadta őket. Itt találkozhattak az „igazi” Télapóval, aki szorgalmasan osztogatta puttonyából a szaloncukrot. Most tekintet nélkül arra, hogy valaki egész évben jól viselkedett-e, vagy sok-sok csínytevés van a rovásán. A színházterem zsúfolásig megtelt részben a szülők, részben az idősebbkorú testvéreik által kísért apróságokkal, majd kezdetét vette a „Télapó itt van” című gyermekműsor. A három színész, Forgács Gábor, Pálos Zsuzsa és Straub Dezső játékával olyan hangulatot teremtett, amely egyaránt magával ragadott gyermeket és felnőttet. A színész és a közönség kapcsolatát csak fokozták azzal, hogy a nézőtéren ülő apróságokat is bevonták játékukba, olyannyira, hogy egyre magabiztosabban érezték magukat a színpadon. Volt játék, ének, kacagás, önfeledt szórakozás. A műsor után Télapó fellépése következett. Kedves szavak kíséretében két kézzel osztogatta a szaloncukrot, és a világot jelentő deszkákhoz alig félórája hozzászokott gyermekhad egy szemvillanás alatt a színpadra vonult. A helyzet ilyen alakulására Télapó sem számított. Cukorkakészlete vészesen közeledett a kiapadás felé. Szerencsére hű segítői nem hagyták cserben. Észrevétlenül tették Télapó kezeügyébe a vésztartalékot, így a feléje nyúló, kérő kis kezek továbbra sem maradtak üresen. A színpad lassan elsötétült, a nézőtéren kigyúltak a fények, jelezvén, hogy a varázslat véget ért. De az álom beteljesedése csak ezután következett. A színháztermet elhagyó gyermekhadat az előtérben ajándékcsomagok várták, kicsiny zsákokban megannyi édesség. Télapó ezekben a percekben sem tétlenkedett. Tovább osztogatta puttonyának tartalmát hívei között. Ezen a napon bizonyára minden kisgyermek azon töprengett lefekvés után: mennyit kell még aludni a következő Télapó ünnepségig? Szalay Iván Itt járt Télapó A műsor előtt a Télapó várta a gyerekeket. A könyvek is nagy sikert arattak. (Fotó: Vibók Róbert) Anyakönyvi hírek Dr. Berzéteiné Tóth Márta, a nagyker raktár dolgozója 1987. december 11-én, második gyermekeként Áron nevű fiúgyermeknek, Liptai Anita, az Avar szálló dolgozója első gyermekeként 1987. november 28-án Gergő nevű fiúgyermeknek, Miklósiné Farkas Gabriella, a 94. számú képcsarnok dolgozója második gyermekeként 1987. december 3-án Emese nevű leánygyermeknek, Révai Józsefné, született Hegedűs Erzsébet, a 212. sz. ABC áruház dolgozója első gyermekeként 1987. november 18-án Ákos nevű fiúgyermeknek adott életet. Új kismamáinknak szeretettel gratulálunk és jó egészséget kívánunk. Gál Magdolna