Gyöngyszöv, 1994 (1-4. szám)

1994-01-01 / 1. szám

A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ LAPJA Mi van, emberek? Rövid idő alatt kétszer is voltam úgynevezett lakossági fó­rumon. Mielőtt az elsőre elmentem volna, az járt az eszemben, hogy micsoda sokaság gyűlik majd ott össze, hiszen a városi önkormányzat vezető személyiségei ülnek majd a pulpituson. Lehet kérdezni tőlük bármit, mert bármire tudnak válaszolni, hiszen tisztségüknél fogva az egész várost ismerik. Jó kis vita kerekedik majd itt ki, dörzsöltem a kezem előre is kárörvendően. Szeretem a vitát. Abból mindig hasznos do­log kerül ki. De csak a vitából és nem az egymás pocskondiá­­zásából. Van egy országosan ismert vezető politikusunk, akinek csak úgy fröcsköl a szájából a mások lekicsinylése. Ebből, per­sze, az derül ki, hogy ő az egyetlen megfelelő ember ebben a kis hazában, akire érdemes rábízni közös ügyeink intézését, népünk sorsának irányítását, mert tőle jobb, okosabb, tisztes­ségesebb, magyarabb magyar nincs sehol a föld kerekén. Vele nem lehet vitázni. Vele nem lehet gondolat­párbajt vívni, ő csak önmagára figyel. Nem ilyen vitára számítottam a fórum előtt. Dehát számíthattam én, amire akartam, nem lett semmi, semmi érdemleges dolog az egész fórumból. A város vezető beosztású személyei elmondták a maguk okos érvelését, majd következtek a felszólalások. Például: miért tűri a város, hogy az északi városrész egyik utcájában, annak egyik portáján olyan büdös legyen a disznó­ól, hogy azt már nem lehet elviselni. Vagy: Miért engedik meg azt, hogy olyan ember is tartson lovat, akinek egy tenyérnyi földje sincs? És így tovább. Pedig ezen a fórumon a város távlati általános fejlesztési tervét tűzték napirendre. Mindenki elmondhatta volna az ész­revételét, hogy például a nyugat-keleti városi átkötő utak nyomvonalát nem tartják helyesnek. Vagy: az úgynevezett Pa­csirta-telepen ne üzletházat emeljenek, hanem valami mást, amire nagyobb szüksége lenne az ott lakóknak és a környezet­ben élőknek. Persze, lehet, hogy a Pacsirta-telepre éppen egy nagy bevásárló központ való mindenek előtt. De ilyen dolgokról szó sem volt. Csupán egy idősebb úr kérdezte meg, hogy a 24-es útnak a várost elkerülő szakaszát milyen pénzből építik majd meg. Kit érdekel ez, gondoltam magamban. A pénznek, mint tud­va lévő, nincs szaga. Az a fontos, hogy legyen belőle elegendő. Valahonnan csak lesz, ha egyszer útépítést terveznek. Nem igaz? Egyszóval: nagyot csalódtam fórum-ügyben. Nemcsak azért, mert minden piszlicsáré dolgot előhoztak a nézőtér szé­keiben ülő gyöngyösi polgárok, hanem azért is, mert létszá­mukból kitetszett, hogy a város lakosságát aligha érdekli a „fó­­rumosdi”. Egyik alkalommal sem voltak húsznál sokkal töb­ben. Mi van, emberek? Ezt kérdeztem magamban. Morgunk, hogy a lakosságot sohasem kérdezik meg azok, akiknek lehe­tőségük és joguk a település ügyeiben intézkedni, határozatot hozni? Az emberek feje fölött döntenek. Van is ebben a véleményben valami igazság. Mert arra gon­dolok, hogy önkormányzati képviselőink aligha kérdezgetik meg választóikat, ők mit akarnak és azt hogyan akarják. Men­nek a „saját fejük után”. Talán még az sem lenne baj, ha a „saját fejük” mindig a legnagyszerűbb gondolatokat sütné ki. Mert olyan demokrácia soha nem volt, mondom én, és soha nem is lesz, hogy mindig népszavazás-szerű véleménykutatást tudjunk rendezni minden ügyben. Ha egyszer megválasztottuk a képviselőnket, hagyjuk rá a tennivalókat, és azt is, mikor, ho­gyan emeli fel a kezét, mire mond igent és mire mond nemet, amikor az előterjesztésről dönteni kell. De szabad neki „súgni” is az önkormányzati ülés előtt. Valahogy úgy, hogy „Te, ko­mám, ezt a javaslatot ne szavazd meg, mert ez egy nagy sza­márság. Valakinek a kiagyalmánya.” Az ilyen gyakorlatot is el tudom képzelni. Meg azt is, ha összehívnak egy lakossági fórumot, akkor arra tessék elmenni. De ne csak azért, mert nyugdíjaskorban az embernek nagyon sok az ideje, hanem azért, hogy a véleményem elmondjam, ezzel is segítsem a he­lyes döntés megfogalmazását. De nem ez történik. Sőt! Nem történik semmi. Az emberek közömbösek, nem érdekli őket „semmi” /ami persze nem igaz/, de távoltartják magukat a közösségi fórumoktól. Miért van ez így, emberek? Hogyan lehet így a rosszat ki­javítani? Márpedig azt kellene csinálni, hogy ami rossz, azt el­hessegetni, ami jó, azt pedig erősíteni. Különben megnézhet­jük magunkat. G. Molnár Ferenc Jubilált a Rákóczi Fennállásának századik évfordulóját ünnepelte Gyön­gyösön a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő általános iskola. Ebből az alkalomból tíz napot is meghaladó ünnepség-soro­zatot rendeztek, amelynek vé­gén tartották meg a Rákóczi­­napot. S et „Rákóczi unokái” igadalmat, majd kora délután avatták fel a vitézlő nagyságos fejedelem ólom­üvegből készült ábrázolását, amelyet L. Szabó Erzsébet al­kotott. Jakkel Mihály, a város­szépítő egyesület elnöke adta át az iskolának a művészi al­kotást. Délután a volt tanítványok szobraiból, festményeiből ál­ló kiállítást nyitotta meg Ke­resztes György polgármester a Mátra Művelődési Központ­ban, majd ugyanott ünnepi gá­laműsor hangzott el, ugyan­csak a volt tanítványok tolmá­csolásában, köszöntőt mondott dr. Komlós Károly jegyző. 1994.1. negyedév Ha tavasz - akkor részközgyűlés 2. oldal Vendéglátás Vámosgyörkön 2. oldal Tanácskozott az igazgatóság 3. oldal Tavaszi gondolatok 3. oldal A nőnapra emlékezve 4. oldal Akit az autó elcsapott 4. oldal Ő volt az első Törzsvásárló Ez az eset mondhatni rendhagyó. Ugyanis a fenti címen írott sorozatban most olyan vásárlóval sikerült ri­portot készíteni, aki való­ban törzsvásárlója a szövet­kezeti boltnak. Szűcsiben beszélgettünk a Rákóczi úti Áfész bol­tunkban Koczka Istvánné­­val, azaz Varga Bözsi néni­vel, mert a községben így jobban ismerik vagy csak így ismerik. - Tényleg véletlenül sike­rült ez így, hogy első vásárlója volt a boltnak? - Valóban úgy volt, hogy a most 17 éves unokámmal vol­tam, aki akkor még kicsi lány volt és elsőként léptünk be az újonnan épült szép boltba. Kaptunk is bonbont ajándék­ba. - Azelőtt itt nem volt bolt? - Valamikor az utca másik sarkán volt egy magánkeres­kedés még háború után egy darabig, de amikor a maszek­világot államosították, akkor megszűnt és be kellett járni a falu másik részébe, majdnem két kilométerre. Úgy, hogy nagyon jól jött akkor erre a helyre a szövetkezeti bolt. Szódavizet is úgy kellett előt­te vásárolni, hogy szatyorral felpakoltunk és vittük-hoztuk a falu másik végéről, mert ak­kor még azt sem hozták ki sem a boltba, sem a házakhoz. - S azóta itt vásárol min­dig? - Természetesen, hiszen nem kell sokat gyalogolni, mert a felső résznek, mármint a rózsás résznek ez nagyon jó helyen van. Úgy tapasztaltuk, hogy itt olcsóbbak is az árak több esetben. Azért szétnéz­tünk más helyeken is, direkt, hogy össze tudjuk hasonlítani az árakat. Csak a diszkont ol­csóbb néhány dologban, de azért meg messzire kell men­ni, így sem tudjuk mindig az árakat figyelemmel kísérni, mert annyiszor változnak. Az eladók mindig figyelemmel kísérik azt, hogy mire van szükségünk, kimondjuk ke­rek-perec, hogy kedvesek hozzánk, mindig elteszik szá­munkra a kért árut, a minden­napi kenyeret, tejet és mást. Úgy szoktam vásárolni, hogy szombaton mindig annyit, hogy keddig kitartson, hogy amikor újra nyit a következő héten a bolt, akkor se legyen baj otthon. Legyen mindig ke­nyér, kakaó, tej. Akkor még mindig friss áru van. Itt kapcsolódik be a beszél­getésbe Géczi Endréné, Ibo­lya, aki a falu idős embereit lá­togatja, mint szociális gondo­zó, aki szintén itt vásárol be azoknak az embereknek, aki­ket látogat. Bözsi néni folytatja mon­dandóját: mindig kikérik a vé­leményüket a boltosok, hogy meg voltak-e elégedve az áru­val, esetleg olyan árut ajánlot­tak, amit helyettesítőként al­kalmazhatunk a háztartásban. -Azt mondja, hogy naponta vásárol a boltban? - Igen mindennap. Igaz, hogy nyugdíjas vagyok, a ke­véske nyugdíjat be kell oszta­ni, de tulajdonképpen négy generáció találkozik nálunk, mert 11 főre főzök, három la­kásban lakunk. Úgy oldható ez meg, hogy szomszédok va­gyunk, de valamennyien a családhoz tartozunk. A sok ki­csi sokra megy a létfontossá­gú áruknál, a mindennapos szükségletnél sokat jelent, ha egy-egy árut olcsóbban ka­punk meg. Sokszor kiskocsi­val, kétkerekű kézikocsival jövök, különösen akkor, ha mosószereket is kell vásárol­ni. A mindennapi szükséglet­re általában elmegy az ezer fo­rint, de van, amikor többet is itthagyok a boltban. A szom­batot említettem. Akkor kb. 10 liter tejet, kakaót viszek el, hétközben a napi két kenyér mindig elfogy a családban, szombatonként 6 darab is. De szeretjük a 6 napos kenyeret is, amit a sütőipar ad. Most már Rózsából is hoznak ke­nyeret, van választék bőven.­­ Az Általános Fogyasztási- és Értékesítő Szövetkezet a tagság és a lakosság segítsé­gére van, mert ez évben már többször volt kedvezményes vásár, de márciusban kétszer is lehet olcsóbban vásárolni a Tisza-Coop árubeszerző kö­zös társaság útján. Mit szól­nak ehhez?­­ Nagyon hasznos, mert mint mondtam, a sok kicsi sokra megy, és ha egy-egy vá­sár idején valamit olcsóbban megvásárolhatunk, akkor a boltnak is növeljük a forgal­mát, de nekünk is jobb így - mondja Varga Bözsi néni. Várjuk az olyan vásárokat, nak áruhoz, ahol a szövetkezeti tagok és a - Köszönöm a beszélgetést. törzsvásárlók olcsóbban jut­­­­akos - Koczka Istvánná (Fotó: Vidók Róbert) Anyakönyvi hírek Fehérné Babus Lívia, a 91. számú ABC áruház dolgozója 1993. november 22-én iker le­ánygyermekeknek, Vivien és Adrien, Szabó Attiláné, született Szekrényes Ildikó, a 119. szá­mú ABC áruház dolgozója el­ső gyermekeként 1993. no­vember 20-án Attila nevű fiú­gyermeknek, Szecskőné Tóth Ildikó, a 202. számú ABC áruházunk dolgozója 1993. október 28- án második gyermekeként Jó­zsef nevű fiúgyermeknek, Kökény Gyuláné, született Kis Hilda, a Pattinka üzemünk dolgozója 1993. december 20-án negyedik gyermek­eként Eszter nevű leánygyer­meknek, Papp Ferencné, született Gaál Edit, a 91. számú ABC áruházunk dolgozója 1994. január 26-án első­­ gyermek­eként Ferenc nevű fiúgyer­meknek, Pál , Istvánná, született Nagy Éva, a Pattinka üze­münk dolgozója 1994. január 19-én harmadik gyermek­eként Zsolt nevű fiúgyermek­nek, Szalai,Zoltánné, született Bencsik Ágnes, az Avar szálló dolgozója 1994. január­­ 9-én második gyermekeként Agnes nevű leánygyermeknek adott életet. Új kismamáinknak szere­tettel gratulálunk és jó egész­séget kívánunk. Gál Magdolna

Next