Gyöngyszöv, 1994 (1-4. szám)
1994-01-01 / 1. szám
A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ LAPJA Mi van, emberek? Rövid idő alatt kétszer is voltam úgynevezett lakossági fórumon. Mielőtt az elsőre elmentem volna, az járt az eszemben, hogy micsoda sokaság gyűlik majd ott össze, hiszen a városi önkormányzat vezető személyiségei ülnek majd a pulpituson. Lehet kérdezni tőlük bármit, mert bármire tudnak válaszolni, hiszen tisztségüknél fogva az egész várost ismerik. Jó kis vita kerekedik majd itt ki, dörzsöltem a kezem előre is kárörvendően. Szeretem a vitát. Abból mindig hasznos dolog kerül ki. De csak a vitából és nem az egymás pocskondiázásából. Van egy országosan ismert vezető politikusunk, akinek csak úgy fröcsköl a szájából a mások lekicsinylése. Ebből, persze, az derül ki, hogy ő az egyetlen megfelelő ember ebben a kis hazában, akire érdemes rábízni közös ügyeink intézését, népünk sorsának irányítását, mert tőle jobb, okosabb, tisztességesebb, magyarabb magyar nincs sehol a föld kerekén. Vele nem lehet vitázni. Vele nem lehet gondolatpárbajt vívni, ő csak önmagára figyel. Nem ilyen vitára számítottam a fórum előtt. Dehát számíthattam én, amire akartam, nem lett semmi, semmi érdemleges dolog az egész fórumból. A város vezető beosztású személyei elmondták a maguk okos érvelését, majd következtek a felszólalások. Például: miért tűri a város, hogy az északi városrész egyik utcájában, annak egyik portáján olyan büdös legyen a disznóól, hogy azt már nem lehet elviselni. Vagy: Miért engedik meg azt, hogy olyan ember is tartson lovat, akinek egy tenyérnyi földje sincs? És így tovább. Pedig ezen a fórumon a város távlati általános fejlesztési tervét tűzték napirendre. Mindenki elmondhatta volna az észrevételét, hogy például a nyugat-keleti városi átkötő utak nyomvonalát nem tartják helyesnek. Vagy: az úgynevezett Pacsirta-telepen ne üzletházat emeljenek, hanem valami mást, amire nagyobb szüksége lenne az ott lakóknak és a környezetben élőknek. Persze, lehet, hogy a Pacsirta-telepre éppen egy nagy bevásárló központ való mindenek előtt. De ilyen dolgokról szó sem volt. Csupán egy idősebb úr kérdezte meg, hogy a 24-es útnak a várost elkerülő szakaszát milyen pénzből építik majd meg. Kit érdekel ez, gondoltam magamban. A pénznek, mint tudva lévő, nincs szaga. Az a fontos, hogy legyen belőle elegendő. Valahonnan csak lesz, ha egyszer útépítést terveznek. Nem igaz? Egyszóval: nagyot csalódtam fórum-ügyben. Nemcsak azért, mert minden piszlicsáré dolgot előhoztak a nézőtér székeiben ülő gyöngyösi polgárok, hanem azért is, mert létszámukból kitetszett, hogy a város lakosságát aligha érdekli a „fórumosdi”. Egyik alkalommal sem voltak húsznál sokkal többen. Mi van, emberek? Ezt kérdeztem magamban. Morgunk, hogy a lakosságot sohasem kérdezik meg azok, akiknek lehetőségük és joguk a település ügyeiben intézkedni, határozatot hozni? Az emberek feje fölött döntenek. Van is ebben a véleményben valami igazság. Mert arra gondolok, hogy önkormányzati képviselőink aligha kérdezgetik meg választóikat, ők mit akarnak és azt hogyan akarják. Mennek a „saját fejük után”. Talán még az sem lenne baj, ha a „saját fejük” mindig a legnagyszerűbb gondolatokat sütné ki. Mert olyan demokrácia soha nem volt, mondom én, és soha nem is lesz, hogy mindig népszavazás-szerű véleménykutatást tudjunk rendezni minden ügyben. Ha egyszer megválasztottuk a képviselőnket, hagyjuk rá a tennivalókat, és azt is, mikor, hogyan emeli fel a kezét, mire mond igent és mire mond nemet, amikor az előterjesztésről dönteni kell. De szabad neki „súgni” is az önkormányzati ülés előtt. Valahogy úgy, hogy „Te, komám, ezt a javaslatot ne szavazd meg, mert ez egy nagy szamárság. Valakinek a kiagyalmánya.” Az ilyen gyakorlatot is el tudom képzelni. Meg azt is, ha összehívnak egy lakossági fórumot, akkor arra tessék elmenni. De ne csak azért, mert nyugdíjaskorban az embernek nagyon sok az ideje, hanem azért, hogy a véleményem elmondjam, ezzel is segítsem a helyes döntés megfogalmazását. De nem ez történik. Sőt! Nem történik semmi. Az emberek közömbösek, nem érdekli őket „semmi” /ami persze nem igaz/, de távoltartják magukat a közösségi fórumoktól. Miért van ez így, emberek? Hogyan lehet így a rosszat kijavítani? Márpedig azt kellene csinálni, hogy ami rossz, azt elhessegetni, ami jó, azt pedig erősíteni. Különben megnézhetjük magunkat. G. Molnár Ferenc Jubilált a Rákóczi Fennállásának századik évfordulóját ünnepelte Gyöngyösön a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő általános iskola. Ebből az alkalomból tíz napot is meghaladó ünnepség-sorozatot rendeztek, amelynek végén tartották meg a Rákóczinapot. S et „Rákóczi unokái” igadalmat, majd kora délután avatták fel a vitézlő nagyságos fejedelem ólomüvegből készült ábrázolását, amelyet L. Szabó Erzsébet alkotott. Jakkel Mihály, a városszépítő egyesület elnöke adta át az iskolának a művészi alkotást. Délután a volt tanítványok szobraiból, festményeiből álló kiállítást nyitotta meg Keresztes György polgármester a Mátra Művelődési Központban, majd ugyanott ünnepi gálaműsor hangzott el, ugyancsak a volt tanítványok tolmácsolásában, köszöntőt mondott dr. Komlós Károly jegyző. 1994.1. negyedév Ha tavasz - akkor részközgyűlés 2. oldal Vendéglátás Vámosgyörkön 2. oldal Tanácskozott az igazgatóság 3. oldal Tavaszi gondolatok 3. oldal A nőnapra emlékezve 4. oldal Akit az autó elcsapott 4. oldal Ő volt az első Törzsvásárló Ez az eset mondhatni rendhagyó. Ugyanis a fenti címen írott sorozatban most olyan vásárlóval sikerült riportot készíteni, aki valóban törzsvásárlója a szövetkezeti boltnak. Szűcsiben beszélgettünk a Rákóczi úti Áfész boltunkban Koczka Istvánnéval, azaz Varga Bözsi nénivel, mert a községben így jobban ismerik vagy csak így ismerik. - Tényleg véletlenül sikerült ez így, hogy első vásárlója volt a boltnak? - Valóban úgy volt, hogy a most 17 éves unokámmal voltam, aki akkor még kicsi lány volt és elsőként léptünk be az újonnan épült szép boltba. Kaptunk is bonbont ajándékba. - Azelőtt itt nem volt bolt? - Valamikor az utca másik sarkán volt egy magánkereskedés még háború után egy darabig, de amikor a maszekvilágot államosították, akkor megszűnt és be kellett járni a falu másik részébe, majdnem két kilométerre. Úgy, hogy nagyon jól jött akkor erre a helyre a szövetkezeti bolt. Szódavizet is úgy kellett előtte vásárolni, hogy szatyorral felpakoltunk és vittük-hoztuk a falu másik végéről, mert akkor még azt sem hozták ki sem a boltba, sem a házakhoz. - S azóta itt vásárol mindig? - Természetesen, hiszen nem kell sokat gyalogolni, mert a felső résznek, mármint a rózsás résznek ez nagyon jó helyen van. Úgy tapasztaltuk, hogy itt olcsóbbak is az árak több esetben. Azért szétnéztünk más helyeken is, direkt, hogy össze tudjuk hasonlítani az árakat. Csak a diszkont olcsóbb néhány dologban, de azért meg messzire kell menni, így sem tudjuk mindig az árakat figyelemmel kísérni, mert annyiszor változnak. Az eladók mindig figyelemmel kísérik azt, hogy mire van szükségünk, kimondjuk kerek-perec, hogy kedvesek hozzánk, mindig elteszik számunkra a kért árut, a mindennapi kenyeret, tejet és mást. Úgy szoktam vásárolni, hogy szombaton mindig annyit, hogy keddig kitartson, hogy amikor újra nyit a következő héten a bolt, akkor se legyen baj otthon. Legyen mindig kenyér, kakaó, tej. Akkor még mindig friss áru van. Itt kapcsolódik be a beszélgetésbe Géczi Endréné, Ibolya, aki a falu idős embereit látogatja, mint szociális gondozó, aki szintén itt vásárol be azoknak az embereknek, akiket látogat. Bözsi néni folytatja mondandóját: mindig kikérik a véleményüket a boltosok, hogy meg voltak-e elégedve az áruval, esetleg olyan árut ajánlottak, amit helyettesítőként alkalmazhatunk a háztartásban. -Azt mondja, hogy naponta vásárol a boltban? - Igen mindennap. Igaz, hogy nyugdíjas vagyok, a kevéske nyugdíjat be kell osztani, de tulajdonképpen négy generáció találkozik nálunk, mert 11 főre főzök, három lakásban lakunk. Úgy oldható ez meg, hogy szomszédok vagyunk, de valamennyien a családhoz tartozunk. A sok kicsi sokra megy a létfontosságú áruknál, a mindennapos szükségletnél sokat jelent, ha egy-egy árut olcsóbban kapunk meg. Sokszor kiskocsival, kétkerekű kézikocsival jövök, különösen akkor, ha mosószereket is kell vásárolni. A mindennapi szükségletre általában elmegy az ezer forint, de van, amikor többet is itthagyok a boltban. A szombatot említettem. Akkor kb. 10 liter tejet, kakaót viszek el, hétközben a napi két kenyér mindig elfogy a családban, szombatonként 6 darab is. De szeretjük a 6 napos kenyeret is, amit a sütőipar ad. Most már Rózsából is hoznak kenyeret, van választék bőven. Az Általános Fogyasztási- és Értékesítő Szövetkezet a tagság és a lakosság segítségére van, mert ez évben már többször volt kedvezményes vásár, de márciusban kétszer is lehet olcsóbban vásárolni a Tisza-Coop árubeszerző közös társaság útján. Mit szólnak ehhez? Nagyon hasznos, mert mint mondtam, a sok kicsi sokra megy, és ha egy-egy vásár idején valamit olcsóbban megvásárolhatunk, akkor a boltnak is növeljük a forgalmát, de nekünk is jobb így - mondja Varga Bözsi néni. Várjuk az olyan vásárokat, nak áruhoz, ahol a szövetkezeti tagok és a - Köszönöm a beszélgetést. törzsvásárlók olcsóbban jutakos - Koczka Istvánná (Fotó: Vidók Róbert) Anyakönyvi hírek Fehérné Babus Lívia, a 91. számú ABC áruház dolgozója 1993. november 22-én iker leánygyermekeknek, Vivien és Adrien, Szabó Attiláné, született Szekrényes Ildikó, a 119. számú ABC áruház dolgozója első gyermekeként 1993. november 20-án Attila nevű fiúgyermeknek, Szecskőné Tóth Ildikó, a 202. számú ABC áruházunk dolgozója 1993. október 28- án második gyermekeként József nevű fiúgyermeknek, Kökény Gyuláné, született Kis Hilda, a Pattinka üzemünk dolgozója 1993. december 20-án negyedik gyermekeként Eszter nevű leánygyermeknek, Papp Ferencné, született Gaál Edit, a 91. számú ABC áruházunk dolgozója 1994. január 26-án első gyermekeként Ferenc nevű fiúgyermeknek, Pál , Istvánná, született Nagy Éva, a Pattinka üzemünk dolgozója 1994. január 19-én harmadik gyermekeként Zsolt nevű fiúgyermeknek, Szalai,Zoltánné, született Bencsik Ágnes, az Avar szálló dolgozója 1994. január 9-én második gyermekeként Agnes nevű leánygyermeknek adott életet. Új kismamáinknak szeretettel gratulálunk és jó egészséget kívánunk. Gál Magdolna