Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1851
é szen érdektelen; nektek pedig, kedves ifjak! emlékül szolgáland, melly bennetek a' múltra nézve az öntudat vigasztaló, vagy üdvösen szemrehányó érzeteit ébreszthetendi föl, a' jövőre nézve pedig tudományos pályátokon nemes irányt adandhat. Az előbbiektől szives béketűrést kérek; tőletek pedig, szeretett ifjak! kellő figyelmet várok. Az Isten mindenható keze az embert, a' teremtés eme remekművét, a' legszebb tehetségekkel és tulajdonokkal fölruházva állította e' világba, föladatul tűzvén ki neki, hogy nyert jeles tehetségeinek czélszerű használata és tulajdonainak gondos fejlesztése által magát folytonosan tökéletesítse, 's így, a' menynyire véges természetének korlátjai engedik, megközelítse az Isten képe ama hasonlatosságát, mellyre alkotva van, 's erkölcsi méltóságának föntartása és emelése által magát végrendeltetésére szünet nélkül képezze, érdemesítse. E' képzés főleg az ő jelesebb alkatrészének, a' léleknek, — az értelem és akarat helyes művelése által történhető — tökéletesítését igényli. Ezen művelődésnek pedig, ha bár nem egyedüli, de bizonnyára egyik leghathatósabb emeltyűje gyanánt tekinthetjük a' tudományokat, és azon intézeteket, mellyek az embernek kellőleg rendezett tudományos képzésére különösen rendeltetvék;' 's azért ezeknek mindenki előtt, ki magát a' szó nemesebb értelmében embernek tartja, méltán a' legfenségesebb becsben kell állaniok. Sőt azt tapasztaljuk, hogy az ismeretek és tudományok utáni vágy, miként már Cicero megjegyzé (Lib. 5. de Fin. bon. et mai.) mintegy velünk született, 's azok után természeti ösztönünk által ragadtatunk. Látjuk, hogy a' gyermekek még veréssel sem tartóztathatok vissza a' dolgok vizsgálásától, 's elűzetve is arra visszatérnek, és örülnek, midőn valamit tudnak 's másoknak elbeszélhetnek. Némellyek pedig a' tudományok és művészetekbe olly gyönyör-élvezettel merülnek, hogy e' miatt egészségükről 's házi dolgaikról is egészen megfelejtkeznek. Mindez arra mutat, hogy az ember tanulásra született. — De alig is találhatni valamit, minek olly leírhatatlan hatása volna az ember lelkületére és életpályájának érdemesítésére, mint a' tudományoknak, akár tekintsük az embert, mint önálló szellemi é s erkölcsi lényt, akár mint tagját ama társulatnak, mellybe őt az isteni gondviselés helyezé, hogy a' magán és köz czélra kitelhetőleg helyesebben munkálkodhassék. A' tudományok az ész homályos fellegeit szétoszlatják, 's ha a' helyes irány el nem tévesztetik, a' szivet nemesítik, nagyszerű tettekre lelkesítik. A' tudományok a' természettől nyert jeles tulajdonokat fényesebb ruhába öltöztetik, 's helyezetünkben biztosítékot, irányt 's tekintélyt kölcsönöznek; az okost megtanítják, mikép legyen bölcsebb; a' főnököket megtanítják, mikép kelljen népeiket helyesen kormányozni; a' bíráknak tanácsot adnak az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatására; a'harczfiat oktatják bajnoki bátorságának növelésére; és mindennemű hivatalnoknak, sőt egyeseknek is értelmi világot gyújtanak, hogy kötelességeik szövevényes útjain a' botlástól magukat megóvhassák; — az egész társadalom szerkezetét 's törvényeit tökéletesítik, 's ezeknek szabatosabb megtartását a' köz czél elérésére hatályteljesen elősegítik. 'S ha a' szerencse bármi néven nevezendő javai és sokféle szeszélyektől függő kedvezményei elhagynak is minket: a helyes rend és irányban gyűjtött tudományos ismeretek, mint ha követök, elválhatlan társak, bölcs tanácsadók és nyájas vigasztalók velünk maradnak, és a viszontagságok által okozott fájdalmas sebekre enyhítő balzsamot öntenek. A' tudományoknak e' jótékony hatását minden — tudatlanság homályaiból és vadság békéiból kibontakozott — nemzetek elismerték, 's kortársaikat azoknak gondos tanulására serkentették; a' tudós férfiakat pedig nagy becsben és tiszteletben tartották. Nem szándékom itt az ókor valamennyi műveltebb népeire egyenkint hivatkozni, ismeretes lévén előttetek ezeknek buzgalma a' világ történelméből; mindazonáltal legyen szabad mégis némelly — a' tudományok becsét kiemelő és ajánló — mondataikat és tetteiket emlékezetbe hoznom. Thales, az ókor egyik nevezetes bölcse, mondani szokta: „az arczot rendbe szedni semmi jelesség; de sokkal jelesebb a' lelket szelid tudományokkal kiművelni." Midőn pedig kérdeztetnék, kit tartana boldognak? felesé: azt, ki testére nézve ép, szellemére nézve pedig tanult. (Laert. I. c. ) Hasonlólag Socrates egy alkalommal legszebb állatnak mondá a' tudománynyal ékeskedő embert; más alkalommal pedig, midőn látna egy igen gazdag, de egészen tudatlan embert, fölkiáltott: „ime az aranyos rabszolga, mert a' tudatlan rabja vágyainak, 's azoknak, mikkel bir." (Erasm. L. 8. apoph.) — Aristippus