Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1852
5 telve (signatum nota) tartalék, melyből ha tölteni akartak, fölbontván száját, oldalaslag fordíták, vertebant, invertebant; s igy non ante verms cudns e még teljes, föl nem bontott, meg nem kezdett boredeny; itt, ugy látszik, különösen Maecenasz számára tartogatva lévő értetik. — Curni. Maec. ros.! Ismeretes dolog, hogy amaz őskeleti szokás: lakománál haját illatos kenőcscsel áztatni, meg virágfüzért viselni fején s nyakában, görögök s rómaiaknál is divott. Én igen kecsesen helyezve látom itt Maecenasz nevét a flore meg rosarum közé. — Balanus „Makkot" jelentő görög szó. Itt névcsereképen (metonymice) ama jóillatu kenőcsolaj (myrobalanon, makkír) helyett létezik, mely egy arábiai vagy afrikai fának makkjaiból (vagy diósiból) sajtoltatott; azért pressa balanus, azaz: oleum sungvensum e balanis expressum. A fönnirtt dalszöveg magyarja: „Maecenasz, türrhéni királyok ivadéka! már jó ideje vár rád nálam fölbontatlan kantában a szende (ó) bor, s rózsavirággal makkír (vagy makkolaj) a hajadra." 8. §. Tovább: 5 — 8. o. Eripe te morae: Ne semper udum Tibur et Aesulae Dective contempleris arvum, et Telegoni juga patricidae. Eripe te morae) Vagyis: eripe te de negoliis, quae te remorantur; a jövés siettetésére oly munkába merült férfiúhoz igen alkalmasan mondatik: „eripe te morae," rántsd ki, valahára szakaszd ki magad a késedelemből, siess hozzám. E szives meghívás igen szép tanúja a háladatosságnak, melylyel Horatiusz az ő jóltevője iránt viselteték. — Ne semp. nd. Tibur etc.) Említ a több városok és helységek közöl, melyekre kilátás nyilt vala Maecenasz magas palotájából, különösen hármat, u. m. a Rómától keletre fekvő Tibrrt (ma Tivoli), Arno partján, kertek- s forrásvizekben igen gazdag várost, honnan udum, nedves; ehez közel hegyoldalon feküdt Aesula, melynek lejtős határát a dective arvum kitételből értjük; végül a harmadik várost körülírás által fejezi ki. Telegoni juga parricidae: apagyilkos Telegonosz ormainak, hegylánczainak nevezvén azt; értetik itt t. i. a Rómától délkel, fekvő Tusculum (ma Frascati) város, melyet, a regés hagyomány szerint, Telegonosz épített, ki atyját, Odüszszeuszt, nem tudván, hogy atyja, megölte, s azért parricida a mellékneve. Mindezen vidékeken gyönyörű majorjaik s mulatékáik voltak a római gazdag uraknak. A fennebbi dalszöveg magyarul: „Szakaszd meg a késedelmet (ragadd ki magadat késedelemből); ne szemlélgesd örökké a nedves Tiburt, Aesula lejtős határát, s az apagyilkos Telegonosznak hegyormait." 9. §. Tovább: 9—13. o. Fastidiosam desere copiam, et Molem propingvam nubibus arduis. Omitte miram beatae Fumum et opes strepitumque Romae. Fastid. des. cop. etc.) Folytonos júlélés, tobzódás — bár a legkikerestebb ételek- s italokkal csiklandoztassa is szájunk izét — végre undort, unalmat szül. Pliniuszkint: „Nulla est voluptas , quae non assiduitate — sui fastidium pariat." (Hist. Nat. XII, 17.) Horatiusz itten az általa jól ismert maecenászi túl— finnyás asztalra példázgat. A nubibus arc. propingva moles alatt értsd Maecenasznak az Esquiliai hegyen királyi fénynyel épült roppant magasságú palotáját, mely turris maecenatianá-ronk hivaték, s igen szép kert övezé. Egyébiránt vedd észre, mily érezhetőleg fejezik ki e választékos szavak hangjai az épület nagyszerűségét. — Omitte mir. beatae etc.) Omitte: hagyd abba, szűnj meg csudálni, bámulni (mirari) Rómát; mintha t. i. okos bölcs férfiú szemeiben valami nagyfontosságú dolog volna annak a gazdag („beatae", mert a közvélemény „boldogságot" helyez a gazdagság birtokába) világvárosnak költséges, dús fénypompája (opes), éjjeli nappali folytonos zaja (strepitus). A fumus „füst" szót itten vagy saját érteményben vehetjük, a mennyire t. i. a számtalan konyhák, gyárak, s különféle tüzelő műhelyek kéményeiből jővén, s porral elegyedvén, csöndes idővel és rekkenő hévségben a nagy városok fölét el-