Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1853
Földünk történelmének vázlata. A tudományoknak ujabb, s virágzóbb kora az ismeretek minden ágát fölkarolta ugyan, de mégis a természettudományokat egyetemesen látszik kiválóbban igényébe vettemi; mert midőn a többi tanszakokban a valódi uj fölötte csekély, a természet körében tett fölfedezések sora szinte kimerithessen; és midőn egyebütt a mi újnak mutatkozik is, többnyire alig más, mint a régibbeknek átalakitása, s bennök csak az alak ul, és nem a való korunk természetszaki újdonságai nem csak alakilag, hanem valóban is azok. — A jelen a természetnek óriás könyvéből számos oly titkokat olvasa ki, melyeket az mind ekkorig híven megőrze, és csak nem igen régen is még elérhetleneknek tartanak. A természettudományoknak korunkban jelentékenyebb lendítést nyert, s kedvezőbb pártolásban részesült egyik ága kétségtelenül a mi földünknek természetrajzát adó földtan (Geologia) is, és pedig mind elméleti, avagy annak képülését fejtegető föld képlő (Geogonia) néven jegyzett részében, mind a gyakorlatiban, mely a képlőrészek ismertetésével foglalkozik, azért is földismének (Geognosia) neveztetik. **) — A föld képülésének eszméje magába zárván annak eredetét, s attól óta a jelenig kiállótt forrongásait, szenvedett változásait, vagyis korszaki átalakulását, ezeket, még pedig okadatolva tárgyalni, szóval, földünknek történelmét, avagy életrajzát (Biologia) adni tiszte az elméleti résznek, s tárgya egyszersmind a jelen értekezésnek. A föld múltját kutatni első tekintetre hiú ábrándnak, és büszke merénynek látszik ugyan, azonban épen nem merészletes, avagy foganatlan törekvés az, sőt sikere biztosabb néha, mint az emberiségnek, többször eloszthatlan homályba burkolt történelmében buvárkodónak fáradalmáé; mert működésében sehol nem mellőzheti a természet a neki kezdettől kiszabott törvényeket; s földünknek lefolyt életéből annyi emlék maradt vissza, hogy nemünk létidején jóval túl képesek vagyunk visgálatainkat terjeszteni, és biztos ismereteket szerezhetünk azon idők- s történtekről is, melyeket az örök végzet következtében leélni kelle e földnek, mielőtt legnemesebb lakójának, az embernek t. i. alkalmas tanyául szolgálhata. — Nem csupa föltevés, avagy ábrándos képzelményeken alapszanak a földképlének nyomozásai, hanem tényeken, s ama természettörvényeken, melyek sehol kivételt nem engedvén, mindenkor s mindenütt ugyan azok maradnak. Természeténél fogva mintegyre a végokot fürkésző visga emberi léleknek kedvencz foglalkozása vala mindenkor az összes létezőnek képülését fejtegetni, s létforrását nyomozgatni: azért alig találunk még *) Némelyek, és nem épen helytelenül, a földtan egyik gyakorlati részekint veszik az úgynevezett természettani földrajzot (Geographia physica) is; mások meg inkább a földtani tárgyakat is ebbe foglalják; legtöbben azonbéntt az érintett földrajzt a természettan részének tekintik.