Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1856

A kitűnő képességű D­á­n­i­e­l­i­k János megjegyzi: „Mi az átalános vádat illeti, hogy az egyház ellenséges nyomást gyakorol, és a sötétség szellemével üldözi a tudomá­nyokat: ez egyike azon triviális rágalmaknak, melyek fölött maga polgárisodásunk összes folyama tör pálcát. Az egyház mellett szólnak az általa alapított egyetemek, könyvtárak, akadémiák, múzeumok s egyéb iskolák, melyekben virágoztak a tudományok, tiszteltettek a tudósok. Az egyház, melynek kötelessége őrizni a hitet, természetesen arra törekszik, hogy a tudomány karöltve haladjon a hittel" (Columbus vagy America fölfedezése, 174. lap). A nemesszivü Hoványi Ferenc, ki a „Fensőbb katholicismus elemei" című je­les munkájában, a téveszmék szövegét kibontogatni, az előítéletek éjjelének ködfátyolát fo­konkint eloszlatni, és a fölvilágosodottak elmehomályait földerítni igyekszik, — a többi közt így szólt: „Váljon Sz. Ágoston, Bernárd, Anzelm, aquinói sz. Tamás, Bonaventura, Duns Scotus, Dante és Bossuet érezhették-e magukat az egyházban szabadtalanoknak és szelle­mileg lenyűgzötteknek? Bátran egybevethetjük az utolsó háromszáz év alatt is, kik foglal­koztak valóban, és minő sükerrel a tudományok különböző ágaival; mienk a tiszta nyere­mény. Másutt a műveltség és hűtlenség egy arányban növekedett; nálunk hit és tu­domány együtt virágzanak" (III. köt. 42. lap.). Az úgynevezett tudományos alaposságnak nem szabad az alapos erkölcsösség ro­vására szerepelnie. Haladni a tökélyesbülés ösvényén annyi, mint rendeltetésünk felé mind­inkább közelítni; rendeltetésünk betöltésén pedig erőnktől telhetőleg munkálkodni legfőbb kö­telmünk. Szellem fejti ki a nemzetnek valódi életerejét. Nagyságot csak azon népek remél­hetnek, hol a tudományos műveltség kitisztázza az emberiség fogalmait. Értelmi tehetségét minél tökélyesb irány által nemesítni, minél magasb kiképzési fokra emelni iparkodjék az, a ki halhatatlan lelkének javáért hőn dobogó kebellel bír. Szükséges e végből mellőzni minden kártékonyt, vagyis, mi az észt kábitni, az értelmet homályosítni, az itélet tehetsé­get tévutakra vezetni képes, és megakadályozná a jórahajló akaratot. „I­gyekezzél ér­telmet szerezni, mely becsesb az ezüstnél, törekedjél szert tenni bölcseségre, mely drágább az aranynál" (Példab. 16, 16). A történet komolyszavu musája által hiven följegyzett több ezer éves tapasztalás igazolja, hogy a nemzetek hatalmát, életét, jóllétét egyedül csak a szellemi műveltség biz­tosíthatja. E föld fölött emberi emlékezet óta, számtalan változás ment keresztül, mikből kitűnik, hogy ama nemzetek szerepeltek s tartották fön magukat legtovább, melyek a szel­lemi nagyság legmagasb fokára hatottak; viszont azok enyésztek el rögtön, hol a szellem kifejletlen maradt, s melyek magukat a gyermeki homály nyűgeiből fölküzdeni nem birták. Az értelmi műveltség és ösztönségnek teljes becse , csak az erkölcsiség egyensúlya által nyer szentesítést. A műveit görögök és rómaiak, kiknek nagyságára a műveltség fo­kán náluknál alantabb álló népek szédülve tekintettek, csak addig uralkodának a világ fö­lött , mig erkölcseik oly romlottak levének mint alattvalóiké. „A gonosz lélekbe nem m­égyen be a bölcseség,sem a bűnök alá vetett testben nem lakik". (Bölcses, 1. 4.).

Next