Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1877
I. Menhelyek a kereszténység korát megelőző időkben. A vallás mindenha egyik legfontosabb tényezője vola az emberi társadalomnak. Történelem igazolta tapasztalás, hogy a népek mindenkor bizonyos szent félelemmel vegyes tisztelettel viseltettek az Istenségnek szentelt helyek iránt, akár öntudatos, s magasabb, akár alantabb fokú s homályosabb volt legyen képzetük az Istenséget, mint az emberinél magasabb hatalmat illetőleg. Akár bálványkép vagy szobor alakjában imádák, akár valamely szent helyen, hol az Istenséget láthatlanul jelenlenni hitték, az emberiség vallásnézete a legfőbb lénynek szentelt helyet mindenkor a sérthetetlenség jellegével ruházta föl; azt megrabolni, valamitől megfosztani vagy bármi módon megszentségteleníteni tilos vala. E felfogás, mely kezdetben pusztán az emberiség vallásos értelmében lelte tapadó gyökerét, lassanként általánosan elfogadott jogelvvé fejlődött ki s annál is inkább, minthogy a legelső vallásalapítók egyszersmind törvényhozókul is szerepeltek, s az ókor állami életében is a vallás és állam szoros viszonyban állottak egymással. Így származott a menhelyből a menhelyjog, mely szerint a halandó földi hatalom hatálya az istenség (templomok, bálványszobrok, oltárok stb.) közelében vagy szentélyében megszűnt, úgyhogy nem csupán a jogtalanság, hanem a társadalom által érvényre emelt törvényszerű eljárás is — ily helyen gyakorolva — azonos a szentségtöréssel. A menhelyek és menhelyjog kifejlésére egyébként a vallásos elemeken kívül egyéb tényezők is bírtak befolyással. A barbár szigort lehető törvények s durva erkölcsök közepette az emberben rejlő habár fejletlen, de nemesi emberiség érzete már az ősidők homályában mint társadalmi szükséget karolta föl ez intézményt. Világosan kitűnik az a zsidók történetéből. A vérboszu joga általános szokás vola az őshajdan népeinél s így a zsidóknál is. Szemet szemért, fogat fogért, szóval a viszonzás elve a bűnügyi törvénykezés uralkodó vezéreszme volt : a vérboszú sújtotta úgy a szándékos gyilkost, mint a szándéktalan emberölőt. A zsidóknál a testvér vagy legközelebbi rokon becstelennek tartatott mindaddig.