Állami Révai főreáliskola, Győr, 1918-1919
I. Történeti áttekintés 1918—19. Közállapotainknak egyre aggasztóbb súlyosbodása, majd nyilvánvaló züllöttsége, a lejtőre jutott, értelmetlen és embertelen osztályzsarnokság posványába fúló kormányzat kapkodó, nemzetietlen és erőszakos intézkedései régi, jónevű intézetünket sem kímélték meg az 1918—19. szerencsétlen tanévben, állami élete negyvenhatodik esztendejében. A destruktív eszmék és mozgalmak bomlasztóan hatottak működésünk egységes szellemére és meglazították ifjúságunk erkölcsi felelősségének érzetét és fegyelemszeretetét. — Megállapíthatjuk azonban s hálát kell adnunk az Úristennek, hogy korunk — úgyszólván a maga egészében — védekezett illetéktelen elemeknek munkájába való gonosz beavatkozása ellen és a súlyos körülmények közepette tőle telhetően igyekezett gátat vetni az oktatás munkáját bénító és a fegyelmet bomlasztó jelenségeknek. A tanév folyamán a hagyományos rend szellemében átvizsgálta fegyelmi szabályzatát, az 1919. márc.—máj.-ig működő diákbíróság működését általában helyes mederbe szorította. A jegyekkel való osztályozás eltörlésével kapcsolatban azt javasolta, hogy a megfelelés különválasztva bíráltassék el mind a magaviselet, mind az előmenetel dolgában, legyen mód a javítóvizsgálatra és a még megfelelő, de tovább haladni nem tudó tanulónak más pályára való utasítására. Súlyos erkölcsi csapás sújtotta az intézetet a helybeli úgynevezett megyei és városi direktóriumnak 1919. márc. 24-én kelt rendeletével, amely megszüntette a vallástanítást, amit alig enyhített az, hogy ifjúságunk lelkiismeretes része megragadta a módokat, amelyek hitélete ápolásának eszközeit nyújtották neki. — Testületi ügyek. Jelentékeny veszteség érte az intézetet a tanév második felében azzal, hogy Kunfi váratlanul és méltatlan módra elmozdította az intézet éléről nagyérdemű vezetőjét Leaner Emil c. kir. főigazgatót és nem kevésbé azzal, hogy a bolsevista rendszer intézkedései lemondásra késztették ápr. 22-én Dsida Ottót, a tankerület bölcs és jóságos főigazgatóját, intézetünk egykori kiváló tanárát. Intézetünk őszinte tisztelettel és szeretettel búcsúzik „hivatalosan“ e helyen is Lenner Emil kir. főigazgató úrtól, miután az alkotmányos kormányzat is nyugalomba helyezte — aki 1889—1919., vagyis közel 30 esztendőn át vezette nagy rátermettséggel, hazafias és emberséges érzülettel, önfeláldozó buzgósággal intézetünket, amelyet kisarányú, elhanyagolt állapotából kiemelvén, hazánk egyik legszámottevőbb vidéki középiskolájává fejlesztett. A tisztes hagyományhoz való ragaszkodás épúgy jellemezte, mint a haladó kor valóban üdvös eredményeinek értékesítése az iskola életében. Az intézet utoló negyedszázadának minden értékes jelensége egy-egy levél érdemeinek koszorújában. Ő indította meg az ifjúsági csónakázó kör és a segítő alap működését; ő vezette át új, annak idején modern hajlékába az intézetet; ő valósította meg a rendkívüli tanulmányok kiszélesített kereteiben a tanulók tüzetesebb foglalkoztatását ; ő emelte szokatlanul magas színvonalra a béke nyugalmasabb napjaiban hírneves művészek és művésznők felléptével jótékonycélú hangversenyeinket. — Mélységes tisztelettel köszöntjük tankerületünk élén Dsida Ottó kir. főigazgató urat, aki az átkos rendszer bukása után, aug.