Állami leánygimnázium, Győr, 1941
Visszahív az Alma Mater. . . Kedves volt növendékek! Új gondolatot — de hiszem, hogy mindnyájunknak kedves eszmét — szeretnék elindítani Évkönyvünk hasábjain. Úgy érzem, hogy valami még hiányzik iskolánk életéből, még nem teljes az a munka, amelyet már évtizedek óta áldozatos lelkek végeztek és végeznek intézetünk falai között. Sokan hagyták már el ezt a kedves otthont, és ha később vissza is tértek rövid időre, a régi kapcsolatok szálai egyre halványodtak, mert nemvolt valami szilárd, időtálló szervezet a volt növendékek között. Minden egyes iskola tulajdonképen egy újabb közösség, amely a családi élet mellett nagyon is össze tudja fűzni a véletlenül találkozó fiatal nemzedéket. Az iskola is család, amely köré újabb életek fonódnak, és az iskolapadban szövődött barátság sokszor erősebb a rokoni köteléknél, tartósabb az időnél. Mennyi kedves emlék, szomorú és vidám óra, a munka és kötelességteljesítés lelkiismeretes évei vonulnak el szemeink előtt, ha visszagondolunk diákéveinkre, tanárainkra, osztálytársainkra ! Ennek a sok szép emléknek nem volna szabad elveszni, a régi eszményeknek nem kellene elhalványodni, és a fiatalság boldog varázsának tüzét állandóan éleszteni kellene. Amint egymást támogattuk szeretettel, barátsággal, megosztva az örömet és szomorúságot, úgy később is egymás mellett kellene állni, hogy az iskola szellemét, nevelő és gazdagító igéit mindig megőrizhessük és magunkénak vallhassuk. Ezért is alakulnak egymás után diákszövetségek, hogy az egy iskolának, vagy iskolatípusnak volt növendékei tovább ápolják az iskolás életben tanult és elsajátított szellemet, és így építsék az Egyház és Haza szent társadalmát. Ezért tartanám magam is szükségesnek, hogy intézetünk volt növendékei valami hivatalos és törvényesen megállapított keretek között találkozzanak a későbbi években is, és a fiatal kor nemes gondolatait, a társas kapcsolatokat, az egymáson való segítés erkölcsi és anyagi lehetőségeit, a fiatalok támogatását és nem utolsó sorban a tudományos élet elvont és gyakorlati kérdéseit tovább ápolják, tökéletesítsék és közkinccsé tegyék. A tömörülés olyan célok megvalósítását is lehetővé teszi, amelyek hivatalos formák közt lehetetlenek volnának. Rengeteg kérdés, feladat vetődik fel az ember lelkében, elsősorban a nő lelkében, amelyek megvalósításra, tökéletesítésre várnak, s ezek még erősebben sürgetik az intézet végzett növendékeinek a szövetségét. Megkongatom hát az öreg Alma Mater harangját, amely új Veni Sancte-ra hívja az intézetből kirepült növendékeit. Az iskola igaz szeretettel várja falai közé azokat, akiket évekkel ezelőtt igaz s aggódó szeretettel bocsátott az élet útjára. Meg vagyok győződve, hogy szavaim nem lesznek a pusztában kiáltónak a szava, hanem sokan, mindnyájan segítségemre sietnek, hogy a jövő tanév kezdetén egy új életforma támadjon intézetünk kebelében: a végzett növendékek szövetsége, amely nemcsak az összetartozásnak, a hagyományok és emlékek szeretetteljes ápolásának, a hála és szeretet kifejezésének szolgálatában fog állani, hanem arra is hivatva lesz, hogy tovább fejlessze és építse a szebb, boldogabb jövő női társadalmát.