Állami Leánygimnázium, Győr, 1946
LÉVAI SÁNDOR 1946. december 24. Az elhunyt kortárs az iskolának lelkes, kötelességét mindenkor lelkiismeretesen elvégző, példaadó tanára volt. Eltávozását fájlalják a tanulók is, akikkel szeretettel, megértéssel foglalkozott. Mélységes fájdalommal vettük körül koporsóját és kísértük utolsó útjára. Emlékét méltóképpen megőrizzük. Az 1946—47. iskolai év története 1. AZ ISKOLAI ÉV LEFOLYÁSA. Az alakuló értekezletet 1946. augusztus 21-én tartottuk. Aug. 21-én voltak a javítóvizsgálatok, aug. 21-én, 22-én és 23-án a magán- és felvételi (különbözeti) vizsgálatok; aug. 24-én volt a pótbeírás, 25-én a tanév ünnepélyes megnyitása, 26-án kezdődött a rendes tanítás. Nagy lelkesedéssel indult a munka ebben a tanévben is — nemcsak a szellemi hanem a fizikai újjáértés terén is. Szorgalmas, áldozatos tanárkezek dolgoztak az épület, szertárak, könyvtárak rendbehozatalán, s ebben a munkában lelkesen közreműködtek a segítségre önként jelentkezett tanulók. A hűvös idő beállta előtt szükségessé vált az üvegnélküli ablakok rendbehozatala. Az iskola Ifj. Vöröskereszt-csoportja által az épület rendbehozatalára rendezett s mindig szépen sikerült házi mulatságokon befolyt adományokból sikerült a tantermek ablakainak egy részét nehezen beszerezhető üveggel, a többi részét pedig legalább házilag elvégzett módszeres papírral bevonni. Súlyos gondot okozott a fűtőanyag hiánya s beszerzésének nehézsége. A szülők áldozatkészségével, pénzbeli adományaival sikerült itt is némi megoldást találni s fűtőanyagot beszerezni, amellyel a tanítás folytonosságát a karácsonyi szünetig biztosítottuk. Január 2-től február 8-ig azonban szénszünetet voltunk kénytelenek tartani. A tanítást február 10-én folytathattuk, de egyelőre április 3-ig (a húsvéti szünet megkezdéséig) váltott tanítással a rövidebb ideig tartó tanítási órákban, miután a VKM-tól kevés fűtőanyagot kapott az iskola. A szénszünet ideje alatt is voltak tanárok, akik az önként jelentkezett tanulóknak a maguk által fűtött teremben szorgalmi órát tartottak. Április 8-tól a tanév végéig rendtartásszerűen tanítottunk. Június 14-én volt az utolsó tanítási nap. Június 16-tól 21-ig tartottuk meg az összefoglalásokat. Június 25-én volt az ünnepélyes tanévzárás s a bizonyítványok kiosztása. 2. OKTATÁS. Az oktató munkánk folyamán állandóan figyelembe vettük az elméleti és gyakorlati tanítás terén mutatkozó új eszméket. Tanításunkban állandóan az egész osztály munkáját vettük igénybe, s igyekeztünk, hogy az anyag lényeges részét a tanulók már az iskolában sajátítsák el, nehogy a növendékeket szellemileg megterheljük. Ezért leginkább a tanulók öntevékenységét érvényre juttató munkáltató oktatás helyesen értelmezett s használt módszerével könnyítettük meg tanulóink munkájét. Ezen módszer s az egységes eljárás biztosítására a tanév első felében Dévai E. Gizella tanár a VII. osztályban a magyar nyelv- és irodalomból, a tanév második felében Maróti Lajosné Fodor Erzsébet tanár a IV. A. osztályban a történelemből mintatanítási órát tartott. Nagyon hiányoltuk a tanítás folyamán a filmeket és a szemléltető eszközöket. Az oktatás szolgálatába állítottuk a tanulmányi kirándulásokat, az üzemlátogatásokat, kéntárak megtekintését stb. is. A pályaválasztás megkönnyítésére VIII. o. tanulóink tanári vezetéssel a budapesti lélektani intézet pályaválasztási tanácsadóját keresték fel. A köteles munka elvégzése után a tanulóknak szórakozási alkalmat is adtunk az iskolában, különösen a farsangi időben (tánctanfolyam 2 csoportban Kantos Mihály vezetésével, osztálymulatságok stb.). 3. NEVELÉS. Nevelő munkásságunk középpontjában a jellemnevelés, lélekformálás állott. A tanárok és tanulók közti kapcsolat közvetlen volt. Tanítványaink egymáshoz való viszonya mind az iskolában, mind az iskolán kívül igen!