Katolikus Tanítóképezde, Győr, 1910
iai hódolattal és szeretettel üdvözlöm e helyen is a győri kir. kath. tanító- és kántorképző-intézet föntartóját, dr. Várady Lipót Árpád, megyés püspök urunkat, aki a tanári testület első üdvözlésére ezt sürgönyözte: „Üdvözletüket köszönve, a tantestület fáradozásához és a növendékek haladásához Isten áldását kérem", és aki 1. évi június 18-án fölszenteltetvén, már 22-én szerencséltette látogatásával intézetünket, melyben éppen akkor kezdődtek meg a tanítóképesítő-vizsgálatok. Miután végighallgatta améltósága három tanítójelöltnek próbatanítását, kikkel igen meg volt elégedve, bejárta az intézet minden helyiségét és biztosította az igazgatót, hogy az intézetet szerető gondozásába veszi és ha még vannak hiányok, azoknak megszüntetéséről szívesen gondoskodik. 25-én az internátust látogatta meg améltósága. Beszédbe elegyedett a képesítőzőkkel és amint megtudta, hogy az egyik szegényebb sorsú tanítójelölt a paedagogiumba kérte fölvételét, kérés nélkül maga ajánlotta föl pártfogó közbenjárását. 29-én vendégszerető asztalához hívta a középiskolák jelesen érett tanulóit és a tanítóképző egy, kitűnően képesített új tanítóját. Nem szép szavakat kerestem Őméltósága bemutatására, hanem eddigi tetteit soroltam csak föl, amelyek a legékesebben hirdetik, hogy a legnagyobb szeretettel karolja föl Őméltósága a jövendő tanítókat.