Polgári Leányiskola, Győr, 1921
.[KEV ] A nemzet gyásza. 1922. április 1-én gyász borult a magyar nemzetre! Meghalt ő Felsége IV. Károly, Magyarország apostoli királya, Funchalban, Madeira szigetén, hova a háborús viszonyokból folyólag az antanthatalmak kívánságára internáltatott. Magyar királlyá 1916. december 30-án koronázták. Nehéz időkben, a háború alatt jutott a trónra. A háború alatt, amelynek fölidézésében semmi része nem volt, sőt a békét akarta, a békét kereste, s ha szándékai teljesednek, Magyarország is megtarthatta volna azt, ami most elveszett . . . A trónról nem mondott le s igy törvényeink értelmében haláláig a magyar nemzet koronás királya volt. Otthonától, hazájától távol, idegenben, fiatalon, tragikus sorsát nemesen viselve érte a halál. Sorsának tragédiája, minden szerencsétlensége, amivel végzete önhibáján kívül sújtotta, hiszen elődei politikájának áldozata, ha nem lett volna is a nemzet koronás királya, minden jó ember szivét mélyen megrendítette volna. A magyar nép pedig, akiben még magyar szív dobog, veleszületett királyhűségéből folyólag megdöbbenve, mélyen megrendülve, fájó szívvel állt gondolatban ravatalánál. A sors útjai kifürkészhetetlenek! Nagy szenvedései közepette, fiatal élete utolsó órájában megnyugodott ő is Isten akaratán, kövessük nemes példáját! Járjuk mi is, tragikus sorsú magyarok, megadással kálváriánkat, bizzunk, reméljünk Istenben. De mi élők dolgozzunk tovább. Te pedig, Magyar Szent Koronánk viselője, tragikus sorsú fiatal uralkodónk! Nyugodjál békén addig ott a messze idegenben hazátlanul, mig hű magyarjaid visszahoznak otthonod földjébe, szeretteid közé ! ! “ OS P£OĂg A ' ■ Y "ÁRÁból átc'ímeded m'!