Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)

1921-04-10 / 40. szám

I. évfolyam. 40. szám» Ára 2 K. 'Vasárnap, 1921. április W. POLITIKAI LAP Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára va­sárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. Nyílttér soronként 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­­utca 9 szám. Telefon 134 sz. Megjelenik kedden, pén­teken és vasárnap reggel. Török győzelem. Páris, 1921. ápr. 9. Konstantinápolyi távirat szerint a görögök kiürítették Ismiti félszigetét. Kemál serege folytatja előnyomulását Szmirna felé. Politikai hullámok. Budapest, 1921. ápr. 9. A kormányválságban érdemleges jelenség nem fordult elő. A kormányzó ma kihallga­tásokat nem tartott. Politikai körökben az az erős meggyőződés, hogy Teleky marad, de ha ellenkezőleg történne, úgy Bethlen István lesz az utódja, kinek kabinetjében Teleky a külügyminiszterséget vállalná. Mozgalom in­dult meg, hogy a külügyminiszteri székbe gróf Apponyi Albertet ültessék. Belügymi­niszterségre legkomolyabb jelölt Gaál Gasz­­ton és gróf Széchenyi Viktor. Döntés a jövő hét elejére várható. Rövid táviratok. A szovjett kormány tegnap ratifikálta a rigai szerződést. Massaryk fia nem vállalja a budapesti követséget. A­­ jugoszlávok Szabadkán püspökséget állítanak föl. Görögországban nemzeti koalíciós kormány­­alakult. Az angol bányász-sztrájk megszüntetésére az angol király minisztertanácsi előterjesz­tésre elrendelte a tartalék mozgósítását. Károly király látogatása itt nálunk, (de így lehe­tett az, máshol is) az emberek lel­kéből nem váltott ki úgyszólván semmi izgalmat. Jött. Itt volt. Elment. Sokan még tudomásul se vették. Legalább is nem mutatták. Se öröm, se bánat. Mindenki ment a maga dolga után. Végezte. Ki a műhelybe, hivatalba, ki meg ki a határba. (Ott teremnek most az igazi izgalmak! A legtöbb gond!) Sokan ezt a fontos jelenséget kon­­solidált (?) állapotunkra vezetik vis­­­sza Érettségünkre. (Vannak, akik más néven nevezik.) A magyar ember hérülékeny, a­mint mondani szokták, könnyen gyalád. Nagy események, mély nyo­mokat vágnak a lelkén s ezt erősen visszatükrözik hanggal, szóval, sza­valattal, tettel; kikel önmagából, végsőkig megy... ha mindjárt ülni kell is utána! Örömkitörésben, ke­servének nyilvánításában nem ismer határt. Virtuskodni, diadalt ülni, pompát mutatni, szónokolni, kese­regni, örülni, hevülni, verekedni.. . senki úgy, mint a magyar! Egy­ bíróválasztás, egy eskü­dttevés he­tekre kihozza a sodrából. Hát nagy esetek is azok! Csak éppen ott közönyös, ott kö­zömbös, ott nem hévül, ott nem mu­tat semmi változást, ahol sem őt, sem családját, szomszédját, komáját, ismerősét, faluját nem érinti, érdekli az eset. Ott csak a vállán rándít, bajszát feni, fejét ejtegeti, de még­­csak nem is vélekedik, úgy tesz, mint a karcagi sógor, aki néhai Albrecht főherceg tudakozódására csak úgy foghegyről felelgetett: „Maga tán azt se tudja, kivel beszél? Én Albrecht főherceg vagyok!“ — A koma nagy flegmával: ,,Má’ én ami’ se tehetek!“ így­ Talán tán, ha azt újságolták volna, hogy négy almásderes húzta Károly király hintáját, szegett nyakú, lobo­gós sörényű almásderesek ... akkor kíváncsiskodott volna, hogy hát ko­cogva gyöttek-e a lovak vagy min­denütt vágtába? De így, hogy a vasút... Arra csak az az ember nem ül föl, aki nem akar . . . Még azt se tudakolták, hogy ugyan mennyi ideig marad itt? — vagy hogy visszament-e már? Merthogy ez voltaképen megint a vasút dolga, akibe beleül az ember. HIREK ERDÉLYBŐL. SI E Nagyszalontai vértanuk. Nagykároly deg­­radálása. A petrozsényi bányamunkások bérkövetelése. Reguirálás. Mozgósítás. Azt is tehettük volna első hírünk főcímének, hogy Magyarországból, mert voltaképen nem Erdélyben történt, amiről itt. Írni akarunk, hanem szomszédunkban, Nagyszalontán. Két erős m­agyar érzésű szalontai leány: Debreczeni Margit és Jolán március 14-én éjjel kilopakodtak a szobájukból s kabátjuk alá rejtve egy heteken át lelkük minden fájdalmával készített és sok nehéz sóhajokkal áttüzdelt gyászfátyolos piros-fehér-zöld sza­laggal ékesített koszorúval, a szürkület leple alatt odaóvakodtak a Kossuth-szoborhoz s talapzatára lopták drága kincsüket, szimbó­lumát törhetetlen hitüknek, lángoló hazasze­retetüknek. A „merénylet" sikerült. Csak másnap vet­ték észre a bocskoros ,,hősök“, hogy újabb bűnt követtek el a magyarok. Olyan nagy bűnt, mely megtorlatlanul nem maradhat. Nem, már csak azért se, mert egy „hős“ nemzet az ilyen arculcsapásokat nem tűrheti. A szobor alá dinamitot tettek s levegőbe röpítették. Maradványait széthurcolták, helyét elgereblyézték. Még csak nyoma se maradjon! S aztán megindult a merénylők felkutatása. A védtelenekkel szemben „hősök“ inquisiciót tartottak házról-házra és siker koronázta bru­talitásukat. Nagy hétre előkerült a két merénylő s az oláh mócok a két magyar leányt magyar szivükért, lelkükért, honszeretetükért halálra korbácsolták. Debreczeni Margit vértanúi ha­lált halt a hóhérok keze alatt, testvére Jolán haldoklik. A közönség — mint a jelentés mondja, — oly izgatottan viselkedik, hogy az oláhok nagyobb csapatokat összepontosítottak Nagy­szalontán.♦ Szatmár megye székhelyét és a pénzügy­igazgatóságot az oláh kormány Nagykároly­ból Szatmárnémetibe helyezte át. * A petrozsényi bányamunkások az oláh kormánytól napi 7ü­lei fizetést követelnek, azonfelül természetbeni ellátást, ruhát és ingyen lakást.* Az oláh kormány megkezdte Erdélyben a lovak, lószerszámok és szekerek requilálását. * Az oláh hadsereg mozgósítása és hadiálla­potának szükségessége az oláh pénzügymi­niszter számítása szerint havonkint 400 millió lejt tesz ki. Nem olcsón Zsíros szóda 130 fokos— — Linoleum minden színben 1 ki. 48 K 80 K de az itt *­­ Rizs 1 klgr­ — — — — 34 K jelzett napi áron Kávé nyers I. rendű — — 144 K szerezheti be szükségletét cukor ^°!_t Ilisül G*A'L'B'A'OS'N'A’L kapható.

Next