Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)
1921-04-10 / 40. szám
I. évfolyam. 40. szám» Ára 2 K. 'Vasárnap, 1921. április W. POLITIKAI LAP Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. Nyílttér soronként 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Bélautca 9 szám. Telefon 134 sz. Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Török győzelem. Páris, 1921. ápr. 9. Konstantinápolyi távirat szerint a görögök kiürítették Ismiti félszigetét. Kemál serege folytatja előnyomulását Szmirna felé. Politikai hullámok. Budapest, 1921. ápr. 9. A kormányválságban érdemleges jelenség nem fordult elő. A kormányzó ma kihallgatásokat nem tartott. Politikai körökben az az erős meggyőződés, hogy Teleky marad, de ha ellenkezőleg történne, úgy Bethlen István lesz az utódja, kinek kabinetjében Teleky a külügyminiszterséget vállalná. Mozgalom indult meg, hogy a külügyminiszteri székbe gróf Apponyi Albertet ültessék. Belügyminiszterségre legkomolyabb jelölt Gaál Gaszton és gróf Széchenyi Viktor. Döntés a jövő hét elejére várható. Rövid táviratok. A szovjett kormány tegnap ratifikálta a rigai szerződést. Massaryk fia nem vállalja a budapesti követséget. A jugoszlávok Szabadkán püspökséget állítanak föl. Görögországban nemzeti koalíciós kormányalakult. Az angol bányász-sztrájk megszüntetésére az angol király minisztertanácsi előterjesztésre elrendelte a tartalék mozgósítását. Károly király látogatása itt nálunk, (de így lehetett az, máshol is) az emberek lelkéből nem váltott ki úgyszólván semmi izgalmat. Jött. Itt volt. Elment. Sokan még tudomásul se vették. Legalább is nem mutatták. Se öröm, se bánat. Mindenki ment a maga dolga után. Végezte. Ki a műhelybe, hivatalba, ki meg ki a határba. (Ott teremnek most az igazi izgalmak! A legtöbb gond!) Sokan ezt a fontos jelenséget konsolidált (?) állapotunkra vezetik vissza Érettségünkre. (Vannak, akik más néven nevezik.) A magyar ember hérülékeny, amint mondani szokták, könnyen gyalád. Nagy események, mély nyomokat vágnak a lelkén s ezt erősen visszatükrözik hanggal, szóval, szavalattal, tettel; kikel önmagából, végsőkig megy... ha mindjárt ülni kell is utána! Örömkitörésben, keservének nyilvánításában nem ismer határt. Virtuskodni, diadalt ülni, pompát mutatni, szónokolni, keseregni, örülni, hevülni, verekedni.. . senki úgy, mint a magyar! Egy bíróválasztás, egy esküdttevés hetekre kihozza a sodrából. Hát nagy esetek is azok! Csak éppen ott közönyös, ott közömbös, ott nem hévül, ott nem mutat semmi változást, ahol sem őt, sem családját, szomszédját, komáját, ismerősét, faluját nem érinti, érdekli az eset. Ott csak a vállán rándít, bajszát feni, fejét ejtegeti, de mégcsak nem is vélekedik, úgy tesz, mint a karcagi sógor, aki néhai Albrecht főherceg tudakozódására csak úgy foghegyről felelgetett: „Maga tán azt se tudja, kivel beszél? Én Albrecht főherceg vagyok!“ — A koma nagy flegmával: ,,Má’ én ami’ se tehetek!“ így Talán tán, ha azt újságolták volna, hogy négy almásderes húzta Károly király hintáját, szegett nyakú, lobogós sörényű almásderesek ... akkor kíváncsiskodott volna, hogy hát kocogva gyöttek-e a lovak vagy mindenütt vágtába? De így, hogy a vasút... Arra csak az az ember nem ül föl, aki nem akar . . . Még azt se tudakolták, hogy ugyan mennyi ideig marad itt? — vagy hogy visszament-e már? Merthogy ez voltaképen megint a vasút dolga, akibe beleül az ember. HIREK ERDÉLYBŐL. SI E Nagyszalontai vértanuk. Nagykároly degradálása. A petrozsényi bányamunkások bérkövetelése. Reguirálás. Mozgósítás. Azt is tehettük volna első hírünk főcímének, hogy Magyarországból, mert voltaképen nem Erdélyben történt, amiről itt. Írni akarunk, hanem szomszédunkban, Nagyszalontán. Két erős magyar érzésű szalontai leány: Debreczeni Margit és Jolán március 14-én éjjel kilopakodtak a szobájukból s kabátjuk alá rejtve egy heteken át lelkük minden fájdalmával készített és sok nehéz sóhajokkal áttüzdelt gyászfátyolos piros-fehér-zöld szalaggal ékesített koszorúval, a szürkület leple alatt odaóvakodtak a Kossuth-szoborhoz s talapzatára lopták drága kincsüket, szimbólumát törhetetlen hitüknek, lángoló hazaszeretetüknek. A „merénylet" sikerült. Csak másnap vették észre a bocskoros ,,hősök“, hogy újabb bűnt követtek el a magyarok. Olyan nagy bűnt, mely megtorlatlanul nem maradhat. Nem, már csak azért se, mert egy „hős“ nemzet az ilyen arculcsapásokat nem tűrheti. A szobor alá dinamitot tettek s levegőbe röpítették. Maradványait széthurcolták, helyét elgereblyézték. Még csak nyoma se maradjon! S aztán megindult a merénylők felkutatása. A védtelenekkel szemben „hősök“ inquisiciót tartottak házról-házra és siker koronázta brutalitásukat. Nagy hétre előkerült a két merénylő s az oláh mócok a két magyar leányt magyar szivükért, lelkükért, honszeretetükért halálra korbácsolták. Debreczeni Margit vértanúi halált halt a hóhérok keze alatt, testvére Jolán haldoklik. A közönség — mint a jelentés mondja, — oly izgatottan viselkedik, hogy az oláhok nagyobb csapatokat összepontosítottak Nagyszalontán.♦ Szatmár megye székhelyét és a pénzügyigazgatóságot az oláh kormány Nagykárolyból Szatmárnémetibe helyezte át. * A petrozsényi bányamunkások az oláh kormánytól napi 7ülei fizetést követelnek, azonfelül természetbeni ellátást, ruhát és ingyen lakást.* Az oláh kormány megkezdte Erdélyben a lovak, lószerszámok és szekerek requilálását. * Az oláh hadsereg mozgósítása és hadiállapotának szükségessége az oláh pénzügyminiszter számítása szerint havonkint 400 millió lejt tesz ki. Nem olcsón Zsíros szóda 130 fokos— — Linoleum minden színben 1 ki. 48 K 80 K de az itt * Rizs 1 klgr — — — — 34 K jelzett napi áron Kávé nyers I. rendű — — 144 K szerezheti be szükségletét cukor ^°!_t Ilisül G*A'L'B'A'OS'N'A’L kapható.