Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)

1921-02-25 / 21. szám

­. évfolyam. 21. szám. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal s Br. Wenckheim Béla­ utca 9 szám. Telefon 133 sz. Megjelenik kedden pénteken és vasárnap reggel. KERESZT­ÉNY NEMZETI FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Ára 2 K. Téritek, 1921 február 25. Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyesszám ára va­sárnap 2 K., hétköznap 1 K Hirdetések díjszabás szerint. Nyílttér soronként 5 K. Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. EEESSeESaESaESgSiSSEaEEgSiSEgSiESEEEl &% árdrágítók, táncosok, konjunktúra lovagok és lovagnők „tekintélyes“ testülete végre elérkezett az utolsó állomásra, — fel a hegycsúcsra, a pihenőre. Hosszú hét esztendőn keresztül sokszor re­ménykedtünk abban, hogy tovább már nem mehetnek, nem merészked­hetnek — s mindig csalódtunk. Igaz, hogy a reménykedésünknek nem is volt semmi fizikai, kézzel fogható támpontja, alapja,­ csak az elképzel­­hetlen nagy árakat, a megfizethet­len­nek látszó horribilis összegeket gondoltuk utolsó, végső stációnak, — de ami sohase bizonyult legma­gasabbnak. Két-három hétig tartó áru­elrejtés mindig meghozta az árak szökését. Most azonban már kézzel fogható jelenségek mutatják, hogy a „lova­gok“ felérkeztek a csúcsra a „nincs tovább“!' .­s Ez a kézzel fogható jelenség az Amerikában egyre tartó árzuhanás, az angol-, francia-, németországi ár­esés . . . mely természetesen mireánk is ki fog terjedni, az az úgynevezett olcsóbbodási hullám ide mihozzánk is minden bizonnyal ,el fog érni ... " Egy pár példa már emellett a föl­tevés mellett szól: A hüvelyesek 4—5 hét alatt 50—60 százalékot vesztettek értékükből — s nem keresik. A zsír, a szalonna 40—50 száza­lékot esett; a sertés, melyért még négy héttel ezelőtt 120 koronát fizet­tek élősúlyban kilónként, ma már 80 koronáért se kell! A kávé, tea, rizs szédületes emel­kedése is megszűnt pár hete s most már ezek is megindultak a lejtőn lefelé . . . Ezek az áruk az első fecskék, melyeket követni fognak minden rendű és rangú fogyasztási cikkek. De azért senki se gondolja azt, hogy máról-holnapra szembeszökő áresések következnek be. Hiszen a lejtőn legördülő kő is eleinte lassan mozog, csak hovatovább veszi föl a fokozódó esését, zuhanását! Minekünk, a közönségnek most csak egy feladatunk van: Várni! Ha vártunk, nélkülöztünk hosszú eszten­dőkön át, még vártunk valameddig. A legszükségesebbet is csak akkor szerezzük be, ha az múlhatatlanul szükséges. Ne siessünk! Egy példá­ból mely előttünk folyt le, amely most is előttünk áll, okulhat a leg­sötétebben látó is. Az a fix fizetésű munkás, hivatalnok, aki sietett az évi zsírozója, egy-két hízó beszer­zésével, az minden kilónál legalább 30 — 40 koronát vesztett, ami bizony nekik nehéz ezreket tesz ki. Tehát saját, jól felfogott érdekünk­ben — várjunk. Közben — s ez nem is lesz utolsó élvezet — kísérjük fi­gyelemmel az árdrágítók, táncosok konjunktúra lovagok és lovagnők rémült kapkodását, kapaszkodását, megállítási manővereiket... de hát ez mind hiábavaló, mert az egész vi­lágra kiterjedő, lefelé zuhanó lavinát a mindenre elszánt „lovagok“ meg­állítani, feltartóztatni nem tudják, ha valamennyien elébe feküsznek, még akkor se! A két­ nemzeti egyesülés pártjának értekezlete. A két­ nemzeti egyesülés pártja ma este 7 órakor értekezletet tart, melyen új pártvezetőséget fognak választani. A 7 tagú intézőbizottság tagjai hír szerint gr. Andrássy Gyula, Prohászka Ottokár, Ernszt Sándor, Haller István, Huszár Károly, Bernolák Nándor és J úri Béla lesznek. Elnökké újból Prohászka Ottokárt fogják választani. A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, 1921. febr. 24. Az első szónok Zákány Gyula volt, kifejtette, hogy bármily szép is a keresztyén eszme, elsorvad, ha gyengék azok, akik érte küzdenek. A tisztvi­­selőkérdést ígéretekkel nem lehet megoldani, s a Hegedűs programja sem nyug­tatja meg e tekintetben. Sándor oldal­érvei előtt meghajol s ő is követeli, hogy a közszállítások terén elkövetett visszaélések felderítésére parlamenti vizsgálatot ren­deljenek el. A liberális alakulást nem tartja veszedelmesnek, sőt az volna a helyes, ha maga a keresztyén egyesülés pártja tenné programmjává. A szabadságjogokra szükség van, a cenzúra nem tartható fenn tovább, mert csak arra való, hogy a kor­mány erélytelenségét és a korrupciót palástolja. cAz internáltak táborában botrányos állapotokat talált. A kormány iránt sem bizalommal, sem bizalmatlansággal nem viseltetik. ■ c/L következő szónok Mózer Ernő, aki erélyes és ügyes külpolitikát követel. S azt mondja, hogy külügyi képviseletünk még valutánknál is mélyebbre sülyedt. c/L vörös veszedelem kapunk előtt van s tavaszra meg kell vele mérkőzni s ehhez az oláh és cseh állam gyenge. Pallavícini őrgróf a kormány két hónapi működéséről nem sok jót mondhat, bajok vannak úgy a bel-, mint a külpolika vezetésében és irányításában. cA cenzúra eltörlését és a királykérdés kikapcsolását követeli. cAz elhatalmasodott korrupció ellen ő is sürgeti a gyors és erélyes közbelépést. Véres lázadás Korompán. A cseh megszállás alatti Korompán, mely­nek vasgyára világhírű, a munkások liszt­osztásra gyülekeztek a gyárépület lisztelosztó helyisége elé. Az amúgy is izgatott és elke­seredett tömeget végkép felbőszítette az, hogy a hosszú ácsorgás után kiosztott liszt 90 %-a kukoricaliszt volt. A tömeg az igazgató lakása elé vonult, hol Podhareczky főmérnök és Lukács főszolgabíró megkísérelték lecsende­­sítésü­ket. Közben megérkeztek a csendőrök. zxtt Budapest, febr. 24. ami csak olaj volt a tűzre, kőzáporral fo­gadta őket a tömeg, miközben Lukács fő­szolgabírót agyonverték. A csendőrök erre sort­üzet adtak, melytől 2 munkás meghalt, 7 életveszélyesen, 10 pedig könnyebben meg­sebesült. Súlyos sérüléseket szenvedett a gyár igazgazgatója és főmérnöke is. A rend helyre­állítására Kassáról nagyszámú kato­naság érkezett. Íme így fest a boldog állapot a felszabaditott Felvidéken. Nizsalovszky Endre. A törvényszéknek gyásza van. Elnöke lukovai Nizsalovszky Endre folyó hó 23-án délután 6 órakor hosszas betegség után elhunyt. A kiváló képzettségű jogász halála mély és őszinte részvétet keltett városunkban s az egész megyében, mert a nagy judíciumú jogászt, az előzékeny s kedves modorú társadalmi embert úgy­szólván mindenki szerette, becsülte és tisztelte. Mindössze 55 évet élt. A jogot Kassán végezte; 1883-ban kezdte meg működését mint járásbíró Békéscsabán. Gyulára 1912 május havában lett kine­vezve a törvényszék elnökévé és ezen előkelő pozíciójában mint szigorú, de igazságos vezető úgy az alája rendelt birói­ kar, mint a felek elismerését min­denkor osztatlanul kiérdemelte. Halála négy gyermekét s özvegyét borította mély gyászba. Temetése folyó hó 25-én délután lesz a róm. kath. egyház szertartása szerint a törvényszéki palotából. Nyugodjék bé­kében !

Next