Gyula és Vidéke, 1922. október-december (2. évfolyam, 76-114. szám)

1922-10-01 / 76. szám

II. évfolyam. 76. szám • ____________ Ara 8 K Vasárnap, 1922. október L POLITIKAI LAP 99999999999999999999999999999999099999999999999999999999999999999999999999999999999999999 S 9 Megjelenik szerdán, pénteken és vasárnap reggel, f Előfizetési ár: Negyed évre 250 K. Egyes szám a 7 Szerkesztőség 134 $ Szerkesztőség és kiadóhivatal: $ ára vasárnap és pénteken 8 K., szerdán 5 K. Hír­ G­ • Nyomda , 133. 9 Br. Wenckheim Béla­ utca 9 sz. « detéséfe díjszabás szerint. Nyílttér soronként 10 K 9999999999999999999999999909999999999999909999999999999999999999999999999*99999999999909999999999999999999999 Hosszú szünet után ismét lapunk hasábjairól kö­szöntjük barátainkat s mindazokat, akik a mi hamisítatlan politikai és társadalmi felfogásunkat vallják ma­gukénak. Olyan érzéssel lépünk ol­vasóink népes tábora elé, mint a messze idegenből visszatérő jóbarát, akiket száz mérföldeken keresztül is összekötött a barátság, a szeretet lánca. Jóleső érzéssel, igaz hálával könyveljük el azt az egyre sűrűbben megnyilatkozó türelmetlen érdeklő­dést, mellyel városunk közönsége lapunk újbóli megjelenését várta. Most tűnt ki, hogy a Gyula és Vi­déke rövid másfél év alatt olvasó­­közönségének bizalmas barátjává, valóságos családtaggá fejlődött, melynek hiányát állandóan érezték s amelyet most bizonyára a régi szeretettel fogadnak. Most, hogy újból odakerültünk hűséges olvasóink asztalára s a vi­szontlátás örömteljes pillanatában a régi hűséggel és a régi bizalommal köszöntjük őket, feleslegesnek vél­jük elmúlt viharokról, tévedésekről, sérelmekről és kisiklásokról, javunk­ra és terhünkre irható eseményekről tárgyalni. Ehelyett szemünket a jö­vőre szegezzük s becsületes mun­kánkat folytatjuk ott, ahol abba­hagytuk. Nincs arra szükségünk, hogy új­ból programmot adjunk, a mi prog­­rammunk változatlanul a keresztény, nemzeti­­ Magyarország demokratikus alapon való feltámasztása. Ez a mi ideálunk s ezt cserbenhagyni nem fogjuk soha! Annyit azonban mégis szükséges­nek vélünk megemlíteni, hogy a sze­mélyeskedést, apró emberek kis csa­tározásait lapunk hasábjairól egy­­szer s mindenkorra száműzzük. Ment­ségünkre szolgál ugyan, hogy a múltban is mások provokálták eze­ket az ízléstelenségig fajult hírlapi párbajokat, mert úgy látszik mások­nak exisztenciális érdeke kívánta így, de jövőben még a legdurvább pro­­vokálásra sem fogunk itt válaszolni, hanem megtaláljuk az arra alkalma­sabb és hivatottabb területet. Nehéz időket élünk, nagy felada­tok előtt állunk, kis dolgokra nem fogjuk pocsékolni a nyomdafestéket és a papirost. A főispán a Horthy-akcióról. A kormányzó és a minisz­terelnök tudvalevőleg nyomaté­kosan felhívták az összes fő­ispánokat az ínségesek felsegí­­tését, illetve olcsó gabonával való ellátását célzó országos akció teljes erővel leendő tá­mogatására. "Vármegyénk főis­pánja szinte összes teendői kö­zött ezt az ügyet karolta fel legnagyobb erővel , minden törekvése oda irányul, hogy megyéje területén az ellátatla­nok, a nélkülözők kenyere biz­tosítva legyen. Nagyon helyeseljük­ a főis­pán azon álláspontját, melyet a miniszterelnök elnöklete alatt tartott főispáni értekezleten si­került keresztülvinnie, hogy a vármegyében befolyó összes adományok kizárólag a vár­megye területén lakó arra szo­rultak felsegítésére fordíttassék. Az egyes községek mellett a nagybirtokosok is figyelemre méltó mértékben kivették ré­szüket a Horthy-akcióból, Al­­m­ássy Dénes, Wenckheim Dé­nes és Wenckheim Krisztina 1-1 millió koronát, Széchenyi Antal pedig 50 méter mázsa búzát adományozott az ínsége­sek javára. Az ekként befolyt összegek egyelőre bankokban vannak elhelyezve, hogy fel­­használásukig is kamatozzanak, azonban rövidesen terményeket fognak rajtuk vásárolni. Néhány napon belül mó­dunkban lesz az egész várme­gyére kiterjedő részletes tájé­koztatással szolgálni a Horthy­­akció javára eddig befolyt összes adományokról, alkudozással, népszövetségi tárgyalá­sokkal, külföldi jóindulattal sem érték volna el a tizedrészét sem. Testvéri szeretettel fordulunk elért fényes sikerei alkalmából a törökök felé, s bár saját szomorú sorsunk semmi jogot és okot sem ad a vi­gasságra, mégis örvendező szívvel szemléljük a nemzetközi politikai helyzet ilyen fordulását, mely napnál fényesebben mutatja, mennyit érnek és milyen tartósak az antant által ránk kényszerített békeszerződések. A reménysugár azonban, melyet e tény lövel felénk, valósággá csak a nemzet áldozatkészsége és akarat­ereje teheti, ezek nélkül nincs, nem lehet feltámadás. A 4? na­bb 1 K!s törökök úgy rúgták fel a békeszerződésnek csúfolt, s a győzelmi mámortól tel­jesen elvakult antant által rájuk erő­szakolt gyalázatos békét, mint egy rész ócska cserepet. Nem tudott, mert nem tudhatott belenyugodni a török nemzeti önérzet abba, hogy szent fővárosukban, Konstantinápoly­ban ők maguk csak alig-alig meg­tűrt, lenézett, s naponta megszégye­nített idegenek legyenek, s hogy Kis­­ázsia földjén ősi ellenségük, a görög legyen az úr. Kemal pasa, a felkelő vezér fegy­vert fogott, s lelkes seregét diadalról­­diadalra vezette, úgyhogy Kisázsiát teljesen megtisztította az ellenségtől, s Konstantinápolyból fejvesztetten menekülnek az idegenek, akik pár héttel ezelőtt még gőgösen lenézték és sértegették a törököket. Anglia a befejezett tényeket kény­telen tudomásul venni, s eredeti fel­tételeit teljesen a Kemal pasa kíván­ságai szerint módosította. Ma még nem tudhatjuk, hogy a török földön megtartandó béketárgyalás milyen eredménnyel fog végződni, annyi azonban már­is bizonyos, hogy a törökök a békeszerződéssel ellentét­ben olyan óriási eredményeket értek el, melynek semmiféle diplomáciai A vetőmagról. Még igen sok gazda és gazdaság nem látja be annak szükségességét és rendkívüli fontosságát, hogy mi­ért kell a vetőmagot úgy az őszi, mint a tavaszi vetés előtt csávázni, pácolni! Sokan még ma is azt gon­dolják, hogy ezen fontos gazdasági teendőnek a szaklapokban való gya­kori közlése csak arra való, hogy bizonyos vállalatoknak és érdekelt­ségeknek, melyek csávázószerek gyártásával foglalkoznak, a malmára hajtja a vizet, szóval üzleti érdekből történik annak propagálása. Hiszen, hogy ha az utóbbi esz­tendők erre vonatkozó laphirdetéseit olvassuk, bizonyos mértékben igazat kell adnunk a gazdaközönségnek, mert tényleg sok olyan hangzatos nevű és semmi értékkel nem bíró csávázószert hirdetnek, amelyek csak arra voltak jók, hogy velük a gazda zsebéből a pénzt kicsalják, de ható­képességük az üszögbetegséggel szemben egyáltalán nem volt. Mind­ez pedig azért van így, mert nincs törvényesen kötelezővé téve az újon­nan gyártott csávázószereknek az arra hivatott intézmények által való kipróbálása és ennek alapján azok igazi értékének megállapítása. A már mindenütt ismert különféle csávázási eljárás mellett csávázha­tunk klóral, uspurin, formaldehy és rézgálicoldattal, mely szerek al­kalmasak a vetőmag felületén reá­tapadt üszögspórák megölésére. A rézgálicnál és formaldehydnél arra kell ügyelni, hogy az előírt időn túl ne csávázzunk, mivel ez­ esetben a mag csíraképességére bizonyos mér­tékben káros befolyással lehet, míg ez a időről és uspulinnál ki van zárva. Az uspulunnál kezelt vető­magfelesleg étkezési és takarmányo­zási célra fel nem használható, míg a klororral kezelt vetőmag bármily étkezési célra közvetlenül, a formal­­dehid és rézgáliccal kezelt azonban csak tiszta maggal keverve használ­ható fel. A vetőmag kádban való csávázását bármelyik csávázószerrel olyképpen kezeljük, hogy az egyes anyagoknál megadott százalék tar­talom szerint elkészített csávázóol­datba annyi gabonát öntünk, hogy a leüllepedett magot legalább egy arasznyi folyadék lepje el. A formal­­dehyd, klóról és rézgálic csávázó­szerek használatánál 10, illetően 15-15 percig, az uspurin oldatnál pedig egy óráig hagyjuk a csávázó­szerben a vetőmagot állni és az áz­­tatás ideje alatt gyakorta megkever­jük a magvat fakeverővel és a fel­színre kerülő léha és üszkös sze­meket szitával kimerítjük. A csává­­zás befejeztével a magvat a kádból kimerítjük, a folyadékot róla lecsur­gatjuk és vékony rétegben szellős helyen megszárítva, elvetjük. A csá­vázóoldatot megfelelő utánpótlás mellett azután még kétszer, tehát összesen háromszor használhatjuk, azután pedig új oldatot készítünk belőle. A szakkérdésekben a magy. kir. Növényélet és Kórtani Állomás, Bu­dapest, II. Debrői­ ut 17., a növény­védekező szerek beszerzésére és használatára vonatkozólag pedig a Földmivelésügyi Ministerium Gyógy­növény Forgalmi Irodája növényvé­delmi osztálya, Budapest, IX. Ló­­nyai­ utca 7. ad meg minden felvi­lágosítást. B. S. monogrammal Tab színű kalap átvehető a Komló kávé­házban.

Next