Gyula és Vidéke, 1922. október-december (2. évfolyam, 76-114. szám)

1922-10-01 / 76. szám

II. évfolyam. 76. szám • ____________ Ara 8 K Vasárnap, 1922. október L POLITIKAI LAP 99999999999999999999999999999999099999999999999999999999999999999999999999999999999999999 S 9 Megjelenik szerdán, pénteken és vasárnap reggel, f Előfizetési ár: Negyed évre 250 K. Egyes szám a 7 Szerkesztőség 134 $ Szerkesztőség és kiadóhivatal: $ ára vasárnap és pénteken 8 K., szerdán 5 K. Hír G • Nyomda , 133. 9 Br. Wenckheim Béla utca 9 sz. « detéséfe díjszabás szerint. Nyílttér soronként 10 K 9999999999999999999999999909999999999999909999999999999999999999999999999*99999999999909999999999999999999999 Hosszú szünet után ismét lapunk hasábjairól köszöntjük barátainkat s mindazokat, akik a mi hamisítatlan politikai és társadalmi felfogásunkat vallják magukénak. Olyan érzéssel lépünk olvasóink népes tábora elé, mint a messze idegenből visszatérő jóbarát, akiket száz mérföldeken keresztül is összekötött a barátság, a szeretet lánca. Jóleső érzéssel, igaz hálával könyveljük el azt az egyre sűrűbben megnyilatkozó türelmetlen érdeklődést, mellyel városunk közönsége lapunk újbóli megjelenését várta. Most tűnt ki, hogy a Gyula és Vidéke rövid másfél év alatt olvasóközönségének bizalmas barátjává, valóságos családtaggá fejlődött, melynek hiányát állandóan érezték s amelyet most bizonyára a régi szeretettel fogadnak. Most, hogy újból odakerültünk hűséges olvasóink asztalára s a viszontlátás örömteljes pillanatában a régi hűséggel és a régi bizalommal köszöntjük őket, feleslegesnek véljük elmúlt viharokról, tévedésekről, sérelmekről és kisiklásokról, javunkra és terhünkre irható eseményekről tárgyalni. Ehelyett szemünket a jövőre szegezzük s becsületes munkánkat folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Nincs arra szükségünk, hogy újból programmot adjunk, a mi programmunk változatlanul a keresztény, nemzeti Magyarország demokratikus alapon való feltámasztása. Ez a mi ideálunk s ezt cserbenhagyni nem fogjuk soha! Annyit azonban mégis szükségesnek vélünk megemlíteni, hogy a személyeskedést, apró emberek kis csatározásait lapunk hasábjairól egyszer s mindenkorra száműzzük. Mentségünkre szolgál ugyan, hogy a múltban is mások provokálták ezeket az ízléstelenségig fajult hírlapi párbajokat, mert úgy látszik másoknak exisztenciális érdeke kívánta így, de jövőben még a legdurvább provokálásra sem fogunk itt válaszolni, hanem megtaláljuk az arra alkalmasabb és hivatottabb területet. Nehéz időket élünk, nagy feladatok előtt állunk, kis dolgokra nem fogjuk pocsékolni a nyomdafestéket és a papirost. A főispán a Horthy-akcióról. A kormányzó és a miniszterelnök tudvalevőleg nyomatékosan felhívták az összes főispánokat az ínségesek felsegítését, illetve olcsó gabonával való ellátását célzó országos akció teljes erővel leendő támogatására. "Vármegyénk főispánja szinte összes teendői között ezt az ügyet karolta fel legnagyobb erővel , minden törekvése oda irányul, hogy megyéje területén az ellátatlanok, a nélkülözők kenyere biztosítva legyen. Nagyon helyeseljük a főispán azon álláspontját, melyet a miniszterelnök elnöklete alatt tartott főispáni értekezleten sikerült keresztülvinnie, hogy a vármegyében befolyó összes adományok kizárólag a vármegye területén lakó arra szorultak felsegítésére fordíttassék. Az egyes községek mellett a nagybirtokosok is figyelemre méltó mértékben kivették részüket a Horthy-akcióból, Almássy Dénes, Wenckheim Dénes és Wenckheim Krisztina 1-1 millió koronát, Széchenyi Antal pedig 50 méter mázsa búzát adományozott az ínségesek javára. Az ekként befolyt összegek egyelőre bankokban vannak elhelyezve, hogy felhasználásukig is kamatozzanak, azonban rövidesen terményeket fognak rajtuk vásárolni. Néhány napon belül módunkban lesz az egész vármegyére kiterjedő részletes tájékoztatással szolgálni a Horthyakció javára eddig befolyt összes adományokról, alkudozással, népszövetségi tárgyalásokkal, külföldi jóindulattal sem érték volna el a tizedrészét sem. Testvéri szeretettel fordulunk elért fényes sikerei alkalmából a törökök felé, s bár saját szomorú sorsunk semmi jogot és okot sem ad a vigasságra, mégis örvendező szívvel szemléljük a nemzetközi politikai helyzet ilyen fordulását, mely napnál fényesebben mutatja, mennyit érnek és milyen tartósak az antant által ránk kényszerített békeszerződések. A reménysugár azonban, melyet e tény lövel felénk, valósággá csak a nemzet áldozatkészsége és akaratereje teheti, ezek nélkül nincs, nem lehet feltámadás. A 4? nabb 1 K!s törökök úgy rúgták fel a békeszerződésnek csúfolt, s a győzelmi mámortól teljesen elvakult antant által rájuk erőszakolt gyalázatos békét, mint egy rész ócska cserepet. Nem tudott, mert nem tudhatott belenyugodni a török nemzeti önérzet abba, hogy szent fővárosukban, Konstantinápolyban ők maguk csak alig-alig megtűrt, lenézett, s naponta megszégyenített idegenek legyenek, s hogy Kisázsia földjén ősi ellenségük, a görög legyen az úr. Kemal pasa, a felkelő vezér fegyvert fogott, s lelkes seregét diadalróldiadalra vezette, úgyhogy Kisázsiát teljesen megtisztította az ellenségtől, s Konstantinápolyból fejvesztetten menekülnek az idegenek, akik pár héttel ezelőtt még gőgösen lenézték és sértegették a törököket. Anglia a befejezett tényeket kénytelen tudomásul venni, s eredeti feltételeit teljesen a Kemal pasa kívánságai szerint módosította. Ma még nem tudhatjuk, hogy a török földön megtartandó béketárgyalás milyen eredménnyel fog végződni, annyi azonban máris bizonyos, hogy a törökök a békeszerződéssel ellentétben olyan óriási eredményeket értek el, melynek semmiféle diplomáciai A vetőmagról. Még igen sok gazda és gazdaság nem látja be annak szükségességét és rendkívüli fontosságát, hogy miért kell a vetőmagot úgy az őszi, mint a tavaszi vetés előtt csávázni, pácolni! Sokan még ma is azt gondolják, hogy ezen fontos gazdasági teendőnek a szaklapokban való gyakori közlése csak arra való, hogy bizonyos vállalatoknak és érdekeltségeknek, melyek csávázószerek gyártásával foglalkoznak, a malmára hajtja a vizet, szóval üzleti érdekből történik annak propagálása. Hiszen, hogy ha az utóbbi esztendők erre vonatkozó laphirdetéseit olvassuk, bizonyos mértékben igazat kell adnunk a gazdaközönségnek, mert tényleg sok olyan hangzatos nevű és semmi értékkel nem bíró csávázószert hirdetnek, amelyek csak arra voltak jók, hogy velük a gazda zsebéből a pénzt kicsalják, de hatóképességük az üszögbetegséggel szemben egyáltalán nem volt. Mindez pedig azért van így, mert nincs törvényesen kötelezővé téve az újonnan gyártott csávázószereknek az arra hivatott intézmények által való kipróbálása és ennek alapján azok igazi értékének megállapítása. A már mindenütt ismert különféle csávázási eljárás mellett csávázhatunk klóral, uspurin, formaldehy és rézgálicoldattal, mely szerek alkalmasak a vetőmag felületén reátapadt üszögspórák megölésére. A rézgálicnál és formaldehydnél arra kell ügyelni, hogy az előírt időn túl ne csávázzunk, mivel ez esetben a mag csíraképességére bizonyos mértékben káros befolyással lehet, míg ez a időről és uspulinnál ki van zárva. Az uspulunnál kezelt vetőmagfelesleg étkezési és takarmányozási célra fel nem használható, míg a klororral kezelt vetőmag bármily étkezési célra közvetlenül, a formaldehid és rézgáliccal kezelt azonban csak tiszta maggal keverve használható fel. A vetőmag kádban való csávázását bármelyik csávázószerrel olyképpen kezeljük, hogy az egyes anyagoknál megadott százalék tartalom szerint elkészített csávázóoldatba annyi gabonát öntünk, hogy a leüllepedett magot legalább egy arasznyi folyadék lepje el. A formaldehyd, klóról és rézgálic csávázószerek használatánál 10, illetően 15-15 percig, az uspurin oldatnál pedig egy óráig hagyjuk a csávázószerben a vetőmagot állni és az áztatás ideje alatt gyakorta megkeverjük a magvat fakeverővel és a felszínre kerülő léha és üszkös szemeket szitával kimerítjük. A csávázás befejeztével a magvat a kádból kimerítjük, a folyadékot róla lecsurgatjuk és vékony rétegben szellős helyen megszárítva, elvetjük. A csávázóoldatot megfelelő utánpótlás mellett azután még kétszer, tehát összesen háromszor használhatjuk, azután pedig új oldatot készítünk belőle. A szakkérdésekben a magy. kir. Növényélet és Kórtani Állomás, Budapest, II. Debrői ut 17., a növényvédekező szerek beszerzésére és használatára vonatkozólag pedig a Földmivelésügyi Ministerium Gyógynövény Forgalmi Irodája növényvédelmi osztálya, Budapest, IX. Lónyai utca 7. ad meg minden felvilágosítást. B. S. monogrammal Tab színű kalap átvehető a Komló kávéházban.