Gyula és Vidéke, 1923. január-június (3. évfolyam, 1-73. szám)
1923-01-04 / 1. szám
Csütörtök, 1923. január 4. III. évfolyam. 1. szám Telefonszámok: Szerkesztőség 134 Nyomda . 133. © © ©·© ©»© ©»© S ® ® © ® ® © ©»«® © ©«© ®#«#© © ® ® ® ® ® ® ® ® © ® ®»® © ® ® ® © © © © ® © ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ®»® ® ® ® © © ® © ®«® © © ® ® © ® © ® ®»®«®»® ® ® ® ® ®; Ara JOK POLITIKAI LAP Megjelenik szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla utca 9 sz. 1 . Előfizetési ár: Negyed évre 300 K. Egyes szám ára vasárnap és pénteken 10 K., szerdán 7 K. Hirdetések díjszabás szerint: Nyílttér soronként 25 K Elmúlt ismét egy szenvedésekkel teljes esztendő. Megkönnyebülve sóhajtanánk fel, ha csak a leghalványabb remény biztatna is bennünket, hogy az új esztendő jobb lesz a réginél. Semmi jel sem mutat arra, hogy a győzők embertelen és ostoba politikája akár egy hajszálnyit is változnék, ugyanaz a színtelen, rövidlátó és bosszútól hevített politika vezeti ma is antantot, mint a trianoni és a többi békének csúfolt aljas diktátumok ránk kényszerítésénél. Végleges lemondás a boldogabb jövőről és örökös gyötrelem, a nélkülözések győzelme a mi sorsunk, ha abban reménykedünk, hogy ellenségeink jóvoltából enyhülni fog a bennünket fojtogató hurok szorítása. Hiábavaló és céltalan minden reménykedés, mely nem saját erőnkre támaszkodva gondolja, hogy ezen a kétségbeejtő helyzeten változtatni lehet. Egyszermindenkorra tisztában kell lennünk azzal, hogy a jobb jövőt, vagy mondjuk az emberinek nevezhető életet csak a magunk eszével és öklével tudjuk kiverekedni. Szükségtelen, hogy Kemal pasa akciójára hivatkozzunk, bár ez is megerősíti a mi tételünket, de ez a nélkül is annyira kétségtelen, hogy legfőbb ideje gondolkodásunkat és cselekedeteinket ennek megfelelően irányítani. Amidőn tehát végképpen búcsút mondunk a külföld kegyeiért kunyeráló koldusmódszernek, tartsunk seregszemlét azok felett az erkölcsi és fizikai erők felett, melyekkel rendelkezünk. Sajnos, szomorú eredményt fogunk tapasztalni. Erkölcseinkben rettenetes pusztítást végzett a két forradalom, sőt alattomos és nyílt ellenségeink azóta sem szűntek meg állandóan mételyezni a közszellemet, mely e miatt a súlyos betegség tüneteit mutatja. Fizikai erőink szintén kezdetlegesek és csekélyek, hiszen gaz ellenségeink óvatosan kiszámították, hogy a gazdasági erő minden előfeltételét elrabolják tőlünk a békeszerződésben. Mit tehetünk tehát ily körülmények között? Vagy jámbor birka módjára megadással várjuk a biztos sors kegyetlen beteljesülését, mikor is a halálthozó kést belénk döfik, sőt ami ennél százszorta rosszabb, a lassú de tökéletes elsorvadás fog bennünket elemészteni, vagy pedig bátor elszántsággal rálépünk arra az egyetlen útra, mely a jobb jövőhöz vezet. Ez az út pedig erkölcsi és fizikai erőink kifejlesztése, s ezekre és csakis ezekre támaszkodva bátor szembeszállás hóhérainkkal. Ezért dolgozzon ma minden tisztességes magyar ember, ez a gondolat hevítse lelkét, irányítsa cselekedeteit, hogy ha eljő az a nap, melyen hullarabló szomszédainkkal leszámolhatunk, meghozza a sok-sok szenvedés jól megérdemelt jutalmát. —e Elfogták a gyufagyár betörőit. A hibás szemű nő. — Négy letartóztatás. — Ha a bakter öreg. — Furcsa névjegy. — Megvannak a bűnjelek. Csaknem felrobbantották az egész gyufagyárat Röviden beszámolt a Gyula és Vidéke arról a betörésről, mely december 19-ről 20-ra virradó éjjel történt és amelynek során csaknem 40 ezer korona értékű gyufát és nagyobb mennyiségű asztalos szerszámot loptak el a betörők a Reisnerféle gyufagyárból. A betörés ügyében a rendőrség széleskörű nyomozást indított és a nagy munka eredményre is vezetett, amennyiben a betörőket és az orgazdát elfogták. A múlt héten hol itt, hol ott bukkant fel egy hibás szemű nő, aki minden engedély nélkül rendőrmentes helyeken gyufát árult. Ez a nő, ha rendőr bukkant fel a láthatáron, mindjárt elszelelt. Roppant óvatosan végezte dolgát, azonban mégsem volt eléggé óvatos, mert az egyik rendőr elcsípte és előállította a rendőrségen. Ott derült ki, hogy az asszony Enyedi Gáborné, Dobó utca 12. szám alatti lakos, aki orgazdasággal is foglalkozik. Kemény vallatás alá fogták Enyedinét a rendőrségen, aki a keresztkérdések súlya alatt megtört és kiköpte, hogy a lakásán és nála talált nagyobb mennyiségű gyufát elárusítás céljaira kapta egy fiatal suhanctól, mégpedig úgy, hogy minden nagy csomag gyufát diszkrét módon úgy értékesítsen, hogy azért 600-600 koronákat kell adnia. Ami ezen felül jön be, az az övé lehet. A vezető szál ilyenformán a rendőrség kezébe került, ahol azután az egész ügyet hamarosan kibogozták. Rövid idő múlva már tisztán állott a rendőrség előtt az egész gyufagyári betörés ügye. Egy-kettőre megállapították, hogy Nádházi Sándor 19 éves molnár inas és két fiatalkorú társa követte el a betörést. A három jómadár rövidesen hurokra került és kihallgatásuk alkalmával az összes részletek tisztázódtak. Nádházi és két fiatalkorú társa a betörést előre megbeszélték és 19-én este 11 óra tájban a gyufagyár kőkerítésén átjutva, a raktár ajtaját álkulccsal felnyitották. Bent a raktárban, ahol a könnyen gyuló anyagok egész arzenálja volt, a betörők gyufákat gyújtogattak és csak véletlen szerencse, hogy az egész gyufagyárat levegőbe nem röpítették. Gyufavilágítás mellett a betörők ezután annyi gyufát szedtek össze, amennyit csak elbírtak. Távozásuk előtt azonban az egyik tettestársnál a természete követelményekkel állott elő, mire a pasas meglehetős akasztófahumorral, drasztikus nyomát otzjártának és guggoló helyzetének bizonyítékát névjegyként, a raktár íróasztalának közepére helyezte. Ezután, mint akik nagyon jól végezték dolgukat — távozni akartak. Az udvaron azonban váratlanul felbukkant az öreg bakter bácsi. A betörők a földre hasalva várták az éjjeli őr eltávozását, mely után ugyanazon az uton, amelyen jöttek, el is távoztak. Kint az utcán azután Nádházyt azzal bízták meg, hogy a gyufákat úgy értékesítse, hogy abból a bűnös triumvirátus minden egyes tagja 6 ezer koronát kapjon. A többi rész azután már ismeretes. Enyediné a gyufa nagy részét el is adta és a befolyt pénzzel el is számolt ragadóskezű megbízóinak. A rendőrség az összes bűnjelektet összeszedette és a letartóztattottakat átkisértette az ügyészség fogházába. Roppantó! „dNjomina sunt odiosa“ és épen ezért kerülünk minden személyi dolgot. Nem a személyről van szó itt, hanem arról az ízléstelen szatirikus felolvasásról, mely csaknem kútba ejtett egy szépen induló sylvester estét. Ha azt a csoda valamit — amit ott hallottunk — jellemezni kellene, csak azt írhatnánk róla, hogy az ízléstelenség non plus ultrája lehetlenül kellemetlen, érdes, tört gerincű ízléstelen élő forma volt. Ez csak skicce annak a pöcegödör históriának. Csodálkoznunk kell azonban azon, hogy az az illető szellem még mindig lakója ennek a pöcegödörnek — kiváltó mestere minden pörnek, és úgy látszik szatírája azért volt oly görbe, — mert születése előtt beleesett a — pöcegödörbe. * Milyen tékozló némely emb természet megajándékozza égégél, bájos arccal, ragyogó kec és akkor mindezek tulajdonosa szerűen eltékozolja a Termés^ent ajándékozott és többé vissza nem sirható kincseket. Ma nem az a fontos, hogy amit teszünk az jó-e, hanem az, hogy divat-e. Mindez akkor jutott eszembe, amikor az egyik este egy gyönyörű arcú nőt láttam a kávéházban, aki lopva cigarettázott , mert ez a hoot-volce divatja. Szerencse, hogy háttal ült a tükörnek, különben megláthatta volna, hogy bájos arcocskája egy-egy „slukk" után mily csúnyára torzult. Ha látta volna, bizonyára nem cigarettázna többé. * Csúnya konkurrenciája akadt a mozinak a városházi ingyen mozi képében. Annyi volt ott a látogató, hogy rendőri karhatalomra volt szükség, hogy a zsúfoltságot úgy ahogy megszüntessék. Nem is csoda, hogyha az ingyen mozit is pártolják, hiszen a régi mozi karácsonyi ajándékul és újévi üdvözletül csak 100 percenttel emelte a helyárakat. Vajjon a képek értéke is felemelkedett 100 százalékkal. Most már nem tudjuk járjunk-e a moziba, mert ha azt vesszük, elég drága volt a most küldött 100 százalékos üdvözlet előtt is. * A teremtés koronája: az ember. És mégis mintha néha nem érdemelné meg ezt az elnevezést. Lesülyed a föld poráig, a férgek útjáig, elveszti emberi öntudatát, hallatja artikulátlan hangját, beleköt az élőfába is — és mindezt csak azért teszi, mert józan eszét elrabolja a szesz. És akkor másnap két kézzel veri bűnös mellén a mea culpát — és semmire sem emlékszik. De mindennek Noé az oka. Miért vette fel a bárkájába a szőlőtőkét.