Állami Polgári Leányiskola, Gyula, 1941
I. Időszerű gondolatok az Úr 1942-ik esztendejében. Bennünk — akik rövid földi életünk alatt két világháború nagy idejének voltunk csöndes tanúi — a nagy történelmi világeseményekkel kapcsolatban természetszerűleg bizonyos gyakorlatiasság fejlődött ki. Világosan látjuk, hogy a nemzetek sorsát, az igazságos elosztódás egyensúlyát a világegyetemben oly dolgok felismerése segíti elő, melyeknek egy hasonló világot meg nem élt ember nem tulajdonít fontosságot. Lehetetlen észre nem vennünk a világháborúk eseményei során, hogy két arcvonal dönti el a nemzetek jövőjét. A hadszíntér arcvonala és az otthoné. Egész emberekre, hősökre van szükség ott kinn a fronton és itt, a biztos lakóhelyek frontján. Mindkét arcvonal sorsát a talpig emberek döntik el. A harcok frontjára két évi katonai kiképzéssel menetelnek hőseink, az otthon katonáinak kiképzése — ami a család feladata — nem két rövid esztendő, hanem egy egész élet nevelésének eredménye. E nevelést nyújtóknak tudatosítania kell, hogy a frontok megtagadása itt is, amott is hazaárulás. S nemcsak a légitámadások, harcikocsik frontjai teremtik a hősi halottakat. A csendes otthonoknak, a békés családi körnek is megvan a mindennapos hősi halottja: hősihalott-vágyak, hősi-halott-álmok, hősi-halott-nyugalmak. Az, aki általánosságban jól neveli gyermekét, kétségkívül jó katonát adott a hazának a háború és béke időszakára is. Mégis vannak szépen kiképzett jellemű emberek, kik békében oly jól megállják helyüket, s ma, a világrengető események közepette, törpék, szánalmasak, s a közre egyenesen károsak. Milyen speciális irányításra van tehát szükség? Az otthon frontján a jövőt a legszebb s egyben a legáltalánosabb emberi erények ránevelésével kell építgetnünk. A jelen korban szinte óránként adódik alkalom az önmegtagadás gyakorlására. Egészen kicsi dolgokban a mindennap szürke kereteiben is nevelheti a család a maga kis hősjelöltjét. Ez a kis katona legyen lemondó az étkezésben, ruházatban, kényelmességben. Az apró áldozatok meghozatalának nevelő hatását az alakuló gyermeki lélekben lehetetlen észre nem vennünk. Mutassunk rá azokra a példákra, kik sokszor egészen kis önmegtagadásokkal Isten közelébe emelkedtek, vagy akik megközelítették ennek a szép erénynek gyakorlásával az eszményi embert, s vitték előbbre a tudományt, váltak hasznára fajtájuknak, hazájuknak s az emberiségnek.