Gyulai Hírlap, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-50. szám)
1970-06-30 / 50. szám
1970. JÚNIUS 30., KEDD 11 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG GYULA KIADÓSA XI. ÉVFOLYAM, äO. SZÁM Mind a költségvetést, mind a fejlesztési alapot illetően sikeres évet zárt a város gazdálkodása Hatezres gyulai közerő az árvíz elleni védekezésen - Megtakarítások kényszerűségből • Alapos értékelés a gyermek- és ifjúságvédelmi helyzetről Érdekes véletlen folytán a város tanácsa az országgyűléssel egyidőben tárgyalt a zárszámadásról. Amilyen fontos a gazdálkodás országos viszonylatban, nem kisebb a jelentősége a helyi pénzgazdálkodásnak sem. Az országgyűlési felszólalásokat súlyos nehézségeink, gondjaink ellenére is optimista hang jellemezte, ez volt jellemző a város pénteki tanácsülésére is, amelyen résztvett Romvári László, a megyei tanács tervosztályának vezetője is. A napirend tárgyalása előtt az ülésen elnöklő dr. Vida István rövid tájékoztatót adott városunk lakosságának az árvízvédelemben való részvételéről, a betelepítésekről és a védekezésben résztvevő, több mint hatezres közerőről, Az új gazdasági irányítás Itatása Városunk tanácsának ülése a napirend szerint először „A tanácsi gazdálkodás értékelése, figyelemmel az új gazdasági mechanizmus hozta változásokra”, valamint „A tanácsi költségvetés és fejlesztési alap 1969. évi gazdálkodási feladatainak végrehajtásáról beszámoló és zárszámadás” címet viselő pontokat tárgyalta. A tanácsi gazdálkodást illetően a végrehajtó bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy szocialista építésünk adott szakaszában a gazdálkodás régi rendszere már nem hatott eléggé serkentőleg a gazdálkodás dinamizmusára. Felismerve a változtatás szükségességét, a IX. pártkongresszus határozata alapján a kormány kidolgozta a gazdasági irányítás új rendszerét, amelyet alapos előkészítés után 1968. januárjában vezettek be. Ennek következtében az elmúlt két és fél évben fokozódott a tanácsok önállósága, növekedett a helyi szervek döntési jogköre, a várospolitika kialakításában betöltött szerepe. Több milliós pénzmaradványok A reform egyik legfőbb vívmánya, hogy a tanács jobban vált a terület gazdájává. Saját fejlesztési tevékenysége mellett a kibontakozó koordináció révén egyre inkább átfogja és irányítja a városi gazdaság egészének fejlődését. A közös beruházások összege az 1968. évi 6 és negyed millióval szemben az idén már 13 és fél millióra emelkedik. A továbbiakban hangsúlyozta a végrehajtó bizottság elnöke, hogy a tanácsok gyorsabb gazdasági fejlődését nagymértékben fékezi a beruházási piacon mutatkozó feszültség. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a jelenlegi pénzügyi lehetőségeink korlátozottak, korántsem fedezik még a legindokoltabb fejlesztési igényeinket sem. Ennek ellenére a gazdasági évek zárásakor komoly pénzmaradványokkal kell szembe nézni, 1968-ban például 4, 1969 végén pedig közel 13 millióval. A több milliós maradványok a beruházás területén mutatkozó kapacitáshiányból és ennek következtében a kivitelezési határidők elhúzódásából adódnak. A kapacitáshiányt egyes területeken még súlyosbítja a kivitelezők monopolhelyzete. Ennek kiküszöbölésére fejlesztik a tanácsi építőipari vállalatot, amely jelenleg négy építésvezetőséggel működik. Azt kell elérni, hogy egy-két nagyobb beruházás, mint az új művelődési ház, lakásépítések, nagyobb iparfejlesztés kivételével a magas és mélyépítési feladatokat a saját vállalatok, az építőipari vállalat, a vízművek valósítsák meg. Veszélyezteti az egyes beruházások tervezését az anyagárak emelkedése is, amelynek mértéke szinte kiszámíthatatlan, azon kívül a jogtalan nyerészkedési vágy. Sikeres évzárás A tanácsi költségvetés és fejlesztési alap számszerű alakulásából megállapítható, hogy sikeres évet zártunk. A zárszámadás tükrében megállapítható az is, hogy az elmúlt évi költségvetési tervezőmunka jól megfontolt, ágazataiban arányos és körültekintő volt; a tényszámok reális bevételi és kiadási eredményeket hoztak. Jelentős eredményekről ad számot a fejlesztési alap zárszámadása is, bár az alappal való gazdálkodás sem volt gondoktól, problémáktól mentes. A tavalyi évet csaknem 11 millió forint maradvánnyal zárták, ami rávilágít az egyik legfőbb nehézségre, a beruházási piacon mutatkozó feszültségre, a kivitelező kapacitás hiányára, ami a beruházások elhúzódásához vezet. A város tanácsa az 1969. évi zárszámadást 55 millió 704 ezer forint bevétellel, 51 millió 128 ezer forint kiadással, 4 és fél millió maradvánnyal, a fejlesztési alap zárszámadását pedig 35 és fél millió bevétellel, 24 és fél millió kiadással, tehát 10 millió 700 ezer forint maradvánnyal jóváhagyta. A hozzászólások Elsőként Nádházi András arról beszélt, hogy a rugalmasabb gazdálkodás lehetősége már érezteti hatását, de még mindig vannak megkötöttségek, amelyek feloldhatók, miután a tanácsok már tudnak önállóan gazdálkodni. Az árvíz okozta károk akadályozzák a beruházásokat, már most nem lehet építőanyaghoz jutni, a korábbi visszaigazolásokat egymás után mondják le. A Körösök völgye is árvíz sújtotta területnek minősül, jelentős helyreállítási feladatokkal kell megküzdeni. Javasolja, tegyen lépéseket a végrehajtó bizottság, ne vonják el innét az építési anyagot és, ha csökkenjen is, folytathassák az építéseket. Szilágyi István szerint a nagyobb önállóság kedvezően befolyásolta a megyei kórház gazdálkodását. Az előző keretgazdálkodással szemben a rendelkezésre álló összeget a betegellátás színvonalának emelésére fordíthatják. A szabadabb gazdálkodás, a bérszínvonalban és a felújítások megvalósításában, is érezteti hatását. Hangoztatta, sürgős a már elhatározott garzonszálló építésének mielőbbi elkezdése, mert a fiatal orvosok igénylik a lakásokat. A koordinálás ügyével, a lakásépítésekkel és a városrendezéssel összefüggő problémákról, ezekkel kapcsolatosan az üzlethálózat bővítéséről beszélt Kiss Lajos. Jámbor István elmondotta, hogy a Fekete- és a Fehér-Körös körzetében az árvíz elleni védekezési költség eléri a 100 millió forintot. Csak a homokzsákok felhasználása mintegy 20 millióba kerül. Ez az összeg semmiféle költségvetésbe nem volt betervezve. Most a fő cél a jövő gazdasági év jó talajelőkészítése. Az elemi csapások nem szeghetik a kedvét, minden lehetőséget meg kell ragadni az elemi károk okozta kiesések pótlására. A két napirendi pont tárgyalásának időszerűségét hangsúlyozta Romvári László. Az elkövetkező időkben szoros összefogásra van szükség. A következő tervidőszak készítésének időszakában élünk. Beszélt a koordinációról és kiemelte, hogy a jó tanácsi gazdálkodás vonzza az önálló vállalatokat is. Ami az idei károkat illeti, nem lenne helyes a kieséseket, azok pótlását átvinni a következő évre, a jelenlegi problémákat komoly erőfeszítésekkel még ebben az évben meg kell oldani. Az elhangzott felszólalásokat az elnöklő dr. Vida István foglalta össze. Ebben a tanács és a vállalatok együttműködésének fontosságát hangoztatta azzal, hogy a koordinációban rejlő nagy lehetőségek nem csak az anyagi eszközökre, hanem a tevékenységre is terjedjenek ki. A gyermekvédelemről A tanácsülés a továbbiakban foglalkozott a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetével. A dr. Hevesi Imre gyámügyi főelőadó és Cserháti Istvánná a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság titkára által összeállított jelentés ezzel kezdődik: „Sokrates 2000 évvel ezelőtt így jellemezte az ifjúságot: Az ifjúság manapság szereti a fényűzést, rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az idősebb embereket, fecseg akkor, amikor dolgoznia kellene. Ez az idézet is azt bizonyítja, hogy az ifjúság nevelésének problémája örök”. A tanulóifjúság helyzetével kapcsolatosan elmondja a tájékoztató, hogy az idén az általános iskolások létszáma 2505, a középiskolások és ipari tanulóké 2605. Ez a múlthoz viszonyítva annyit jelent, hogy az általános iskolás korú tanulók száma az eltelt öt év alatt csökkent. Ezeknél a tanulóknál legfőképpen a családi és nevelői egyéniségformáló tényezők a döntőek. Az általános iskolát végzett tanulók több mint 80 százaléka tovább tanul a városban, a középiskolás és ipari tanuló fiatalok döntő többsége is pozitív személyi tulajdonságokkal rendelkezik. A fiatalok nagy része tudja, hogy az emberek boldogulását az épülő szocialista társadalomban a tudás és a szorgalom dönti el, ezért nagy részük szorgalmasan tanul és dolgozik, becsületesen készül élethivatására, érdeklődik a világ eseményei iránt. Mindezek ellenére sok a probléma mind az ipari üzemek, mind a termelőszövetkezetek fiataljaival. Ami a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát illeti, ez az elmúlt öt év alatt felfelé ívelő tendenciát mutat. Fejlődést jelent az a körülmény, hogy emelkedett azoknak a felelős személyeknek a száma, akik az ifjúsággal való foglalkozást szívügyüknek tekintik ezt a munkát szívesen vállalják és a sokszor népszerűtlen feladatoknak is készséggel tesznek eleget. Az ifjúság nevelésében nagy a szerepe az iskoláknak, a szülőknek, a KISZ-nek, azonkívül a társadalmi és tömegszervezeteknek is. Ezt néhány helyen helyesen fogják fel és segítik a tanulóifjúságot. Ezek közé tartozik a harisnyagyár, a húsipari vállalat, a szabók szövetkezete, a fa- és fémbútoripari kész új telephely létesítésével a szociális és munkafeltételeket a jövőben teljes mértékben kielégíti majd. Nagy gondot okoz a megfelelő számú kollégiumi hely hiánya, ami elsősorban az ipari tanulókra vonatkozik. Ehhez a kérdéshez hozzászólt dr. Csanálosi Árpád, Simon Györgyné, dr. Horváth Éva, Kovács Mihály, Rostás Ferenc és dr. Hevesi Imre. Az elhangzottakat az elnöklő, dr. Vida István foglalta össze. Novemberben elkezdi a próbaüzemelést a kenyérgyár Ha valaki véletlenül a malom környékén jár, felismerheti az új kenyérgyárat. Az épületek tető alatt vannak. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy az évek óta húzódó építkezés jó ütemben halad, főként a korábbiakhoz képest, így remélni lehet, hogy a július 30-i határidőre el is készül a kenyérgyár. Ez azonban nem jelenti az üzembe helyezést, mert annak még különböző szerelési akadályai vannak. A debreceni tanácsi vállalat brigádja dolgozik a kemencék építésén. Körülbelül 70 százalékban készek a munkájukkal. A kenyérgyárhoz szükséges gépek nagy része is a helyszínen van, hétfőn kezdték el a lisztelőkészítő és szitáló szerelését, ami két-három hónapig is eltart. Befejezéshez közeledik a mennyezetvilágítás és a szellőzők szerelése, az épület belső burkolatait, a mozaikokat több helyen már elhelyezték, egyes helyeken felrakták a csempéket. Elkészült az olajtároló betonozása, most a tartályok elhelyezése következik. Jól halad a központi fűtés és kazánház szerelése is. Hozzáláttak a gyárépületek külső burkolatának felrakásához és építik a 16 méteres kéményt, a már kész két kisebb kéményen kívül. Ezek a gőzkemencék kéményei. Hátra van még a külső rendezés, a kerítés építése és egyéb ilyen nagyszabású építkezéssel kapcsolatos munkák befejezése. A napi 132 mázsa kenyértermelésre tervezett gyár próbaüzemelése körülbelül novemberre várható annak ellenére, hogy a kemencék augusztus 20-ra már elkészülnek. A késedelmet az okozza, hogy az üzemelést a belső szerelési munkák korábbi időpontban nem teszik lehetővé. Nehéz aratás előtt a gyulai termelőszövetkezetek Közismert, hogy a gyulai határban még mindig folyik a hatalmas belvíz elleni küzdelem. Most már működnek a szivattyúk, a víz magassága állandóan csökken, ez azonban nem sokat változtat azon, hogy itt az aratás ideje és az idei aratás hatalmas feladatot ró a mezőgazdaságra. Ezt állapította meg a minap dr. Bencze János, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának munkatársa is, aki Jámbor István, a városi pártbizottság első titkára és Laszli Pál, a Köröstáj Tsz elnökének társaságában bejárta a Körösök környékét. Péter-Pál hagyományosan az első aratási nap hazánkban, így volt ez akkor is, amikor kézi erővel vágták a rendeket, így van ez most is, amikor kedvező körülmények között gépek végzik el a legnehezebb paraszti munkát. A gépek most is készen állanak, de nemcsak a kombájnok, hanem hozzájuk készenlétben az SZ—100-asok is. Akadnak azonban területek, ahova a kombájnosok még lánctalpasokkal sem juthatnak el a talaj lazasága miatt, ezeken a részeken ismét szerephez jutnak a kaszák. Csak legyenek, akik tudják forgatni ezt az ősi szerszámot... Üzletsort terveznek a Tanárház helyére A Béke sugárúton, az ötven- hat lakásos bérházat mér eredetileg úgy tervezték, hogy előtte üzletsort alakítanak majd ki. Indokolja ezt elsősorban, hogy a lakosság különböző igényei kielégítést nyerjenek, azonkívül hagyományos, hogy itt mindig voltak különböző üzletek. Azonkívül központi az elhelyezés, szükséges egyébként is a kereskedelmi hálózat bővítése. Az elgondolás nem aratott általános tetszést, többen kritizálták a tervet. Végül is olyan döntés született, hogy megvalósítják a városképbe beleülő üzletsor kialakítását, ami előnyére válik majd ennek a környéknek. A városi tanács illetékesei elvégezték a szükséges felméréseket, milyen üzletekre lenne szükség, amelyek nem rontanák a környék hangulatát, nem akadályoznák a forgalmat és, amelyek a közelben lakók kényelmét szolgálnák. Megkerestek néhány számításba jövő vállalatot és kiderült, elég nagy az érdeklődés. Az előzetes számítások szerint 4—500 négyzetméter alapterületű üzletház építéséről van szó. A beérkezett válaszok szerint a vállalati igények ezt a lehetőséget meghaladják, így most már az okoz gondot, hogy milyen üzletek kapjanak ott helyet. Az illetékesek még az idén elkészíttetik a terveket, a kivitelezésre a Tanai-féle ház lebontása után kerül majd sor. A tanács építés-közlekedési osztálya a közeli hetekben tisztázza az érdekeltekkel, ki legyen a beruházó, a tanács-e vagy kívülálló szerv, esetleg a helyiséget kapó vállalatok együttesen. Megkísérlik az üzlethelyiségek elosztását is. Elsősorban az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat, a sütőipar, a MÉK jöhet számításba, mellettük a Munkácsy Tsz virágboltja és a Martfűi Cipőgyár kapna üzletet a sorban. Az természetes, hogy nagyon modern, szép kivitelezésű épületről van szó, csupa üvegfallal, a raktárrészen időálló tömörfallal, díszvilágítással. Olyan épülettül, amely éjjel és nappal, a nap minden időszakában a városkép előnyére válik, az elsőrendű cél: a lakosság igényeinek kielégítése mellett.