VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 7. ÉVFOLYAM (1961)
1961 / 2. sz. - KÖNYVEK - NAGY PÉTER: Robert A. Bone, The Negro Novel in America
Gáspár—Steiner: Neulich in die Küche kam ich (36. 1.); nagy nyereségként könyvelhetjük el továbbá Turóczi-Trostler József Die Ruinen der Czárda[ 1]-ját (74. 1.), mely helyett a Lesebuch szerkesztői még az elavult Szarvady—Hartmann-félét vették fel. Figyelemreméltók azok a fordítások is, amelyeket G. Steiner e mostani, kisebb válogatás részére készített: Meine erste Rolle (16. 1.), Der Winter schützt (26. 1.), Der Busch zum Sturme (34. 1.), Mädchen, als wir jüngst (41. 1.); a Tief hernieder sinkt die Wolke (43. 1.) hatását lerontja az eredetitől elütő forma, mely — úgy látszik — az elterjedt német dallamhoz van alkalmazva (vö. Lesebuch 1991., jegyzet). Kár, hogy G. Steiner kitűnő műfordítói készségét nagyobb lélegzetű művek önálló tolmácsolásával még nem tette próbára. A korábbi fordítók közül Landgraf és Melas szerepel a leggyakrabban, többkevesebb szerkesztői beavatkozással. Az előbbinek legjobb teljesítményei: Gartraurigraunt der Herbstwind (45. 1.), Die wilde Blume der Natur (54. 1.) és az újonnan felvett Schreckenszeit (122. 1.). Melas kísérletei közül pedig az Abschied vom Bühnenleben (19. 1.), Briefan János Arany (27. 1.) és az Auf dem Eseltracht der Hirt (69. 1.) a legsikerültebb. A tőle átvett fordítások egy része azonban javított formában sem üti meg a kívánt mértéket (pl.: Meine Lieder 58. 1., Zerlumpte Helden 61. 1., An die Ungarn im Ausland 92. 1., Revolution 112. 1.). Steinbach egy-két jó átültetése mellett többnek a formai megoldása elhibázott (pl.: Die liebe Welt begreift mich nicht 59. 1., Was singt ihr noch, ihr zahmen Dichter? 65.1., Palast und Hütte 98. 1.). Elismerést érdemel viszont gondos és teljes Apostol-fordításáért, melyet Turóczi-Trostler J. és G. Steiner ellenőrzött. A többiek csak egy-két, esetleg egyetlen sikerültebb kísérletükkel szerepelnek. W. Radetz újabb keletű Ende Septembere (46. 1.) — a 2. versszakban előforduló pontatlanságtól és a túlságosan szabad befejezéstől eltekintve — az eredetivel csaknem egyenértékű, és jó L. Fuldának Gragger válogatásából átvett Die Puszta im Winter-o is (86. 1.). Vilney Den Schulken ziehn sie auf die Bank c. fordítása (68. 1.) máig sem veszített frisseségéből; több régi próbálkozás felvételét azonban — érzésünk szerint — inkább csak az érdemes Petőfi-fordítónak kijáró kegyelet indokolja: pl.: Aigner—Abafi: Schwarzbrot (25. 1.), Szarvady—Hartmann: dass mich nicht die Zeit gebar (54.), Opitz: Das Volk (95. 1.) stb. Schnitzer Der alte Fahnenträgeret (114. 1.) csak az alapos átdolgozás tette elfogadhatóvá. Kertbeny: Mein Pegasus-&b6 (63. 1.) azonban még ezáltal sem válhatott telivér magyar csikó. Jobb lett volna mellőzni Beck Frau Pusztawirtinét is (66. 1.), amelyet tudvalevőleg maga Petőfi is elutasított. Néhány apró megjegyzés: 101. 1.: A Vasúton c. verset Petőfi nem a pest—szolnoki vasút megnyitása alkalmából, hanem a pest—váci vonalon, 1847 végén írta. — 218. 1.: A Festi Divatlap szerkesztője nem Vachott Sándor, hanem testvére: Vahhot Imre volt. — 227. 1.: Az összes költemények elé szánt Előszóról meg kellett volna jegyezni, hogy annak idején nem jelent meg, s csak évtizedekkel később került elő. A Reclam új fordításkötete jelentős lépéssel vitte előbbre az egyre esedékesebbé váló teljes, modern német Petőfi-fordítás ügyét. Reméljük, hogy (a Lesebuch-hal együtt) a német olvasóközönség újabb rétegeit vezeti el nagy költőnk mélyebb, teljesebb megértéséhez, s egyúttal további műfordítókat, költőket késztet majd műveinek tolmácsolására. Kiss JÓZSEF Robert A. Bone:The Negro Novel in America New Haven, Yale University Press, 1958. 268 1. Yale Publications in American Studies, No. 3. Hugh Gloster (Negro Voices in American Fiction, 1948.) ós Maxwell Whiteman (A Century of Fiction by American Negroes, 1853—1952.) úttörő és kitűnő bibliográfiái óta ez az első irodalomtörténeti mű, mely a Whiteman-bibliográfiában felölelt korszak regényeit tüzetes vizsgálat alá veszi. A vizsgálat tárgyát Whitemanhoz képest leszűkíti: csak a regényről ír, kizárva belőle az önéletrajzot, sőt kisregényt is — többé-kevésbé önkényesen, mert hiszen ezek között sok esetben határvonal alig húzható. A könyv száz évről szól, de igazán hatvan év regényeit foglalja magában. 1853 és 1890 között összesen három regény jelent meg néger írótól; az amerikai néger irodalom a századvéggel indult meg, s a húszas évekkel lendült fel. Bone módszerében inkább szociológus és kritikus, mintsem irodalomtörténész, de talán az ilyen úttörő munkánál ezek az igazán célravezető kvalitások, elsősorban az amerikai négerek életének társadalmi—történeti változásait vizsgálja, s ezek hatását a néger regény születésére, alakulására, azután az egyes korszakok kiemelkedőbb műveinek kritikai elemzését veszi sorra, az alkotók életrajzából annyit közölve, amennyi a mű genezisének meg-