HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 36. ÉVFOLYAM (1990)
1990 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - VOIGT VILMOS: A nemzetközi folklorisztika ma
TANULMÁNYOK VOIGT VILMOS A nemzetközi folklorisztika ma igazában meglepő, miért csak most kerül sor arra, hogy a magyar komparatív irodalomtudományi figyelőben, a Helikon hasábjain külön összeállításban foglalkozzunk a folklorisztika nemzetközi kutatásával, pontosabban a „népi irodalom" névvel megjelölt (német Volksliteratur, Volksdichtung, francia Poésie populaire, angol folk poetry, folk literature) igen tág kutatási terület vizsgálatának újabb eredményeivel. A nemzetközi folklorisztika legfejlettebb területe a népi irodalom, pontosabban az elbeszélő népköltészet (mese, monda, mítosz, ballada, közmondás, vicc, rejtvény stb.) kutatása, amely egyszersmind a komparatív irodalomtudomány, a műfajelmélet és az irodalomszociológia, sőt újabban a művelődéstörténet szempontjából is a legfejlettebb, legismertebb területeihez is sorolható. Köztudott tény, hogy mind a nemzetközi, mind a magyar folklorisztikában mindig is az elbeszélő népköltészet (folk narrative) kutatói voltak a vezető egyéniségek, iskolateremtő tudósok. A nemzetközi folklorisztika szinte minden irányzatát, módszerét ők kezdeményezték, eredményeit az ő kézikönyveikben találhatjuk meg. A magyar népköltési kutatás története sem kivétel ez alól. Erdélyi János, Ipolyi Arnold, Katona Lajos, Solymossy Sándor, Honti János, Róheim Géza, Ortutay Gyula, Scheiber Sándor, Dömötör Tekla és mások, a ma élők közül Vargyas Lajos, Dégh Linda, Kovács Ágnes, Erdélyből Faragó József, Nagy Olga és mások életműve elégségesen bizonyítja ezt. A magyar folklorisztika mindig is arra törekedett, hogy a nemzetközi kutatás színvonalán maradjon, kapcsolatokat keresett és már régóta talált is. Ám a két világháború közti korszaktól eltekintve, amikor (elsősorban az 1928-as prágai Ier Congrès international des Arts populaire jóvoltából, majd az Institut international de Coopération intellectuelle keretében, vagyis végső soron az akkori Népszövetség kulturális munkájához kapcsolódva, Lajtha László és Bartók Béla közreműködésével a népzenekutatás, bizonyos mértékig ehhez is kapcsolódva, Viski Károly révén a népművészetkutatás, sőt a vallásetnológiai vizsgálatok körében Marót Károly által képviselve) más területeken volt a magyar folklorisztika nemzetközi háttere kiépítve (ám ekkor is, mondjuk Honti János, Róheim Géza, sőt Berze Nagy János munkásságának a népi elbeszélés-kutatás volt természetes nemzetközi kerete). A második világháború után előbb a népzenekutatás nemzetközi kapcsolatai fejlődtek ki (Kodály Zoltán és mások elévülhetetlen