HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 36. ÉVFOLYAM (1990)

1990 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - VOIGT VILMOS: A nemzetközi folklorisztika ma

TANULMÁNYOK VOIGT VILMOS A nemzetközi folklorisztika ma igazában meglepő, miért csak most kerül sor arra, hogy a magyar komparatív irodalomtudományi figyelőben, a Helikon hasábjain külön összeállításban foglalkoz­zunk a folklorisztika nemzetközi kutatásával, pontosabban a „népi irodalom" névvel megjelölt (német Volksliteratur, Volksdichtung, francia Poésie populaire, angol folk poetry, folk literature) igen tág kutatási terület vizsgálatának újabb eredményei­vel. A nemzetközi folklorisztika legfejlettebb területe a népi irodalom, pontosabban az elbeszélő népköltészet (mese, monda, mítosz, ballada, közmondás, vicc, rejtvény stb.) kutatása, amely egyszersmind a komparatív irodalomtudomány, a műfajelmé­let és az irodalomszociológia, sőt újabban a művelődéstörténet szempontjából is a legfejlettebb, legismertebb területeihez is sorolható. Köztudott tény, hogy mind a nemzetközi, mind a magyar folklorisztikában mindig is az elbeszélő népköltészet (folk narrative) kutatói voltak a vezető egyéniségek, iskolateremtő tudósok. A nemzetközi folklorisztika szinte minden irányzatát, módszerét ők kezdeményezték, eredményeit az ő kézikönyveikben találhatjuk meg. A magyar népköltési kutatás története sem kivétel ez alól. Erdélyi János, Ipolyi Arnold, Katona Lajos, Solymossy Sándor, Honti János, Róheim Géza, Ortutay Gyula, Scheiber Sándor, Dömötör Tekla és mások, a ma élők közül Vargyas Lajos, Dégh Linda, Kovács Ágnes, Erdélyből Faragó József, Nagy Olga és mások életműve elégségesen bizonyítja ezt. A magyar folklorisztika mindig is arra törekedett, hogy a nemzetközi kutatás színvonalán maradjon, kap­csolatokat keresett és már régóta talált is. Ám a két világháború közti korszaktól eltekintve, amikor (elsősorban az 1928-as prágai Ier Congrès international des Arts populaire jóvoltából, majd az Institut international de Coopération intellectuelle ke­retében, vagyis végső soron az akkori Népszövetség kulturális munkájához kapcso­lódva, Lajtha László és Bartók Béla közreműködésével a népzenekutatás, bizonyos mértékig ehhez is kapcsolódva, Viski Károly révén a népművészetkutatás, sőt a val­lásetnológiai vizsgálatok körében Marót Károly által képviselve) más területeken volt a magyar folklorisztika nemzetközi háttere kiépítve (ám ekkor is, mondjuk Honti Já­nos, Róheim Géza, sőt Berze Nagy János munkásságának a népi elbeszélés-kutatás volt természetes nemzetközi kerete). A második világháború után előbb a népzene­kutatás nemzetközi kapcsolatai fejlődtek ki (Kodály Zoltán és mások elévülhetetlen

Next