Hadifogoly Híradó, 1993 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1993-02-01 / 1. szám
1993. február születtünk. Visszagondolva a fogság nehéz éveire, immár csak azok a körvonalak rajzolódnak élénken elém, amikor szenvedésben és nyomorban, bajtársi szellemben megértettük egymást, amikor a közös vágy, a szabadulás ígérete és reménysége tette elviselhetővé hitvány sorsunkat. Micsoda különbség az élet párhuzamában! Mi, volt hadifoglyok emlékeink feltárásával, nemzeti öntudatunkkal, nem utolsó sorban egységes kiállásunkkal példamutatóan hirdetjük az összefogás szükségességét, a viribus unitas (egyesült erővel) ideális eszméjét, egyben hasznosságát. Tisztában kell lennünk azzal, hogy több, mint 40 éves idegen uralom és diktatúra, az ország elszegényesítése és eladósítása után az átállás erkölcsi és anyagi téren rengeteg nehézséggel jár. Sok-sok esztendőre van szükség, hogy a vallási alapokra épített erkölcs legyen „talpköve’’, mozgató ereje társadalmunknak, hogy nemzetgazdaságunk fokozatosan kilábaljon az elmaradottságból, hogy keresztényi szocialista szellemben a rászorulók kellő segítséghez jussanak, megbecsülést kapjanak. E szemléletben és tudatban kell egyénileg, szervezetileg, összességünkben irányt mutatnunk a minket követő generációnak. A jobb jövő mielőbbi elérése érdekében fejti ki tevékenységét a múlt év októberében megjelent lapunk, a Hadifogoly Híradó is. Olvasóink nagy szeretettel fogadták. Ennek részletezésére most nem térünk ki, mert a szerkesztőség pár hónap múlva közzéteszi a hozzá beérkezett, vagy más úton tudomására jutott véleményeket, levonva belőlük a tanulságokat. De az egyik kedvező jelenséget, a bajtársaink jó közérzetét kiváltó kedvező hatást, már most kiemeljük. Azzal, hogy lehetőséget teremtettünk az eddig tabunak számított hadifogság-részletek írásbeli feltárására és nyilvánosságra hozatalára, az átélőket megszabadítottuk a kényszerű elhallgatás okozta feszültségektől. Nem kell már tovább őrizni a „titkot”, a nyilvánosság elé lehet tárni a történteket káros következmények nélkül. Az emberekbe szorult, szorított kellemetlen élmények kibeszélése pedig hangulatjavító tényező, ami által növekszik az egyének tűrőképessége az átmeneti nehézségek elviselésére, erősödik a tetrekészség a kitűzött jó célok gyorsabb megvalósítására. Polgártársaink minél szélesebb körének aktív közreműködését megnyerni feladataink elvégzéséhez biztosítja az eredményességet. E folyamatnak a megfelelő közérzet a motorja, amit lapunk szerény eszközeivel elősegíteni kíván. Van egy másik kötelességünk is, az pedig a jelenlegi országhatárokon túli honfitársainkkal való kapcsolattartás. Most, amikor északon, keleten és délen a nacionalizmus különböző áramlataiban az elnyomás és megvetettség nehezedik magyar testvéreinkre, volt honfitársainkra, nem nézhetjük közömbösen azok megaláztatását. A segítés minden módjával érzékeltetnünk kell, hogy mi nem hagyjuk el őket, a megpróbáltatások nehéz idejében különösen velük vagyunk. E hozzáállás becsületügye a csonka haza minden egyes magyarjának. A kárpótlási törvény jó alkalmat nyújtott szövetségünknek arra, hogy az igények bejelentésében, azok továbbításában az elszakított területeken élő egykori bajtársainknak segítségére lehessünk. Tudatában annak, hogy Szent István királyunk bölcs előrelátással hazánk külföldi orientációját egyszer s mindenkorra a nyugati kereszténység felé fordította, ennek történelmi jelentőségét ma különösen értékelnünk kell. A moszkovita uralom kimúlásával, a vasfüggöny leomlásával a hagyományos nemzeti kapcsolatok felújultak, ismét helyreálltak. Mielőbb el kell érnünk, hogy az európai közösségnek aktív tagjai, részesei lehessünk. Elismerésünk kivívásában a politikai, a gazdasági alkalmazkodás mellett jelentős szerepe van a társadalmi összeköttések kiépítésének. Szövetségünk e vonatkozásban hatékonyan kivette részét az elmúlt évben, amikor is a nyugati testvérszervezetekkel, hasonló külföldi egyesületekkel felvette az érintkezés fonalát a bajtársiasság és a barátság jegyében. A rövid áttekintés, amelyet írásomban felvázoltam a cikk címének megfelelően egy kis emlékeztető. Rövid sommázata egyrészt a Hadifogoly Szövetség 1992. évi munkájának, evolúciós fejlődésének, elért eredményének. Tömör helyzetképe másrészt napjainknak, amelyekben rosszul vagy jól, de élünk. És amíg élünk, az a rendeltetésünk, hogy az utódoknak tapasztalataink hozzáadásával adjuk át azt az örökségi szemléletet, amelyet mi is elődeinktől vettünk át. Valahogy úgy, ahogy azt Kölcsey Ferenc az Emléklapra című disztichonjában megfogalmazta: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz a haza minden előtt!" Palotás Mihály gazdasági vezető 2