Haditechnikai Szemle 3. (1958)
Kováts Zoltán: A közelségi gyújtó optimális működési távolsága
, Haditechnikai Szemle, 3. évf. (1958), 1. sz. A repeszek közös sebességének a lövedék hengeres palástfelületéből képződött repeszek sebességét vesszük, mert az előremenő repeszeknek 70—85°/0-a a palástból származik. A valóságos helyzet tehát a feltételezettnél a repeszsebesség szempontjából valamivel jobb, a repeszeloszlás egyenletességének feltételezése miatt pedig némileg rosszabb, ezért e két feltételezés folytán jelentkező hiba egymással szemben hat, a kapott eredményekre tehát csak kis befolyása lesz, így a két kúp helyett egy gömbcikket kapunk, amelynek keresztmetszete az ábrán folytonos vonallal kihúzva látható. A gömb sugara az a távolság, amelynek megtétele után a repeszek sebessége még éppen akkora, hogy az ebből adódó kinetikus energia a cél átütéséhez elegendő. Ha tehát a cél ennek a gömbcikknek a belsejében van, a lövedék repeszei hatásos találatokat okoznak rajta, ez a gömbcikk tehát a lövedék repeszeinek hatásos körzete. Ha most ezt a gömbcikket a célpontból, mint gömbközéppontból szerkesztjük meg (2. ábra), akkor — az előbb elmondottak alapján — nyilvánvaló, hogy azok a robbanópontok, melyek ezen a gömbcikken belül vannak, veszélyesek a célra, a többiek azonban nem. A 2. ábrán látható esetben csak a gömbcikken belül fekvő R1 robbanópontból juthatnak hatásos repeszek a célba, az R2, iu3, J 4-ből nem. A továbbiakban az R1 robbanópontban történő robbanást vizsgáljuk. A célba jutó repeszek számát a következő megfontolással tudjuk az ábrán jelzett viszonyokból megállapítani. Az R1 robbanópontból induló repeszek száma a lövedék előremenő összrepeszszámával, iV-nel azonos. Ezek a repeszek az SW (1t felületen haladnak keresztül. De mivel a repeszek eloszlását egyenletesnek tételeztük fel, az .s felületű célra jutó repeszek n száma úgy aránylik az N összrepeszszámhoz, mint ahogy az s célfelület az S felülethez. Vagyis n _ s ~N ~ ~S' Ha adott az s célfelület és a lövedék N összrepeszszáma, akkor ebben az egyenletben az n és S ismeretlen csupán. De a célra jutó repeszek száma helyett vehetjük mindjárt azt a repesz-számot, mely a cél megsemmisítéséhez szükséges. Az irodalom [7] szerint, ha a 10 grammnál súlyosabb repeszeket vesszük, akkor a cél megsemmisítéséhez szükséges hatásos repeszszám n = 5 ~ 10, így egyenletünket S-re megoldhatjuk: n Az S felület a 2. ábra szerint S — q1 ti, ahol а sugár kifejezhető a repeszkúpszög segítségével Q = R tgxp, vagyis S = Q2 z1 — R2 ■ Tt ■ tg2 qj . Az S két értékét egymással egyenlővé tesszük, majd a kapott egyenletet i?-re megoldjuk az eredmény: Ez nem más, mint a keresett működési távolság. Vagyis az N összrepesz-számű lövedéket az s felületű céltól R távolságra kell robbantani, hogy a célt n számú repesz érje. De a felsorolt állandó tényezőkön kívül befolyásolja az R működési távolságot a 2ip repeszkúpszög nagysága is; ez a pályamenti sebesség függvényében változik. 2.1. A lövedék repeszkúpszöge Vizsgáljuk meg a repeszek kezdősebességét. A vn kezdősebesség három sebességkomponens összegeként adódik (3. ábra). Az összetevők : a) a repeszeknek a robbanótöltet robbanásától kapott űr sebessége ; ennek nagysága a töltési együttható függvénye, tehát adott lövedékre állandó [2 ]; b) a lövedék pályamenti r haladási sebessége a lőtáblázatból olvasható le; c) a lövedék forgásából adódó kerületi sebesség ; ennek nincs a repeszkúpszögre befolyása. A repesz kezdősebessége ezek vektoriális összege. Mivel vr állandó, Vf pedig nem befolyásolja a repeszkúpszöget ( vT \ tgyi — —, így a repeszkúpszög csak a pályamenti sebesség V fk i 2. ábra. A hatásos repeszgömbcikk n , tg2 tp