Haditechnika 36. (2002)
2002 / 1. szám - Dr. Ács Tibor: Bolyai János, a hadi mérnök
elképzelhetetlen, ha rendkívüli életútjából nem próbáljuk meg feltárni és bemutatni 16 éves korától 31 éves koráig tartó katonaéletének igaz történetét, hadügyi és hadtudományi nézeteit, valamint nyugdíjas tiszti utóéletét. Ezt súlyos nyomatékkal az is indokolja és sok kútfő bizonyítja, hogy Bolyai János életében sohasem felejtette el a személyiségében és tudományos munkásságában kitörölhetetlen nyomokat hagyó bécsi mérnökakadémiai és mérnöktiszti szolgálatának 15 esztendejét. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka, hogy egész életében, hivatásos és nyugdíjas tiszt korában, egyetlen nyomtatásban megjelent művében, az Appendixnek, A tér abszolút igaz tudománya címlapján, az összes kéziratos műveiben, hivatalos és magánlevelének autográf aláírásában neve után mindig ott szerepel tiszti rangja is. Nem mellékes és iránymutató a Bolyai-kutatásnak, hogy Gauss sokszor idézett és vitatott 1832. február 14-i levelében a nem euklideszi geometriát tárgyaló mű szerzőjét „nagyon fiatal osztrák katonatisztének nevezve, kiemelve hivatását, foglalkozását, jelentette ki: „Ezt a fiatal geométert, Bolyait, elsőrangú lángésznek tartom.” Szőts Júlia híres 1860. január 27-i levelének utolsó mondatában a nyugállományú mérnöktiszt, Bolyai János elhunytét e szavakkal tudatta: „Mig a levelett meg írtam adig meg hólt igy már nints mit tagadni a Kapitány Ur nints többé.” Hosszú évek óta a kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy Bolyai Jánost vonzotta a hadmérnöki hivatás - noha a katonaépítész mérnöki pályáján csillaga nem ívelt a legmagasabbra - mégis a legkiválóbb magyar hadmérnökök közé kell sorolnunk. Hiszen az tagadhatatlan, hogy abban a tudományban, amely minden műszaki tudománynak és minden mérnöki tudásnak az alapja a matematikában, a geomatriában ő volt a hadmérnöki kar legzseniálisabb tudósa, melyet mai egyetemes és magyar, de az osztrák tudományosság is elismer. Tagadhatatlan tény, hogy ma a világ elismeri Bolyai János tudományos felfedezésének korszakos jelentőségét, amit a közismert angol, amerikai, német, francia és más külföldi lexikonok Bolyai János címszavai is bizonyítanak. Egykori alma matere, a bécsi cs. kir. mérnökakadémia történetével foglalkozó művek, így Friedrich Gatti: Geschichte der k. und k. Technischen Militar-Akademia. I. Band (Wien, 1901) és Heinrich Schalk: 250 Jahre militartechnische Ausbildung in Österreich. Gedenkenschrift zur 250 - Jahr-Feier der Gründung des k. k. Ingeninerakademie in Wien (Wien, 1967), kiemelik Bolyai János mérnökkari másodszázadost mint nagy gondolkodót, a nemeuklideszi geometria felfedezőjét és zseniális matematikust. Ám ő nem csak a cs. kir. mérnökkarnak, de az egyetemes mérnökségnek és a magyar hadmérnököknek is világhírt szerzett tudományos életművével. Ezt kíséreltem meg bizonyítani Bolyai János születése 190. évfordulója alkalmával a Magyar Tudományos Akadémián megtartott 1992. december 14-i tudományos emlékülésen elmondott „Bolyai János tanulmányai a bécsi mérnökakadémián” című előadásomban, a „Bolyai mint hadmérnök” című cikkemben (Élet és Tudomány, 1993. II. 12. sz. 212-215. o.), a „Bolyai János a tudós és katona” című tanulmányomban (Új Honvédségi Szemle, 1996. 9. sz. 18-26. o.) és más írásaimban, majd 1997-ben megjelent munkámban és televíziós előadásaimban. Az OTKA támogatásával (T 035116) folyó alapkutatásaim és feldolgozásaim eredményeként, remélhetőleg az egyetemes és a magyar tudomány egyik legnagyobb alakjáról, bicentenáriumára elkészül és megjelenik „Bolyai János, a hadmérnök” című kötetünk és katonai iratainak okmánytára. Hogy hősünk katonaévei alatt milyen helyőrségekben, rendfokozatokban és beosztásokban szolgált, a 15 esztendő így oszlott meg: 1.1818. augusztus 24-től 1822. szeptember 6-ig a bécsi cs. kir. mérnökakadémia IV—VII. évfolyama fizető növendéke; 2.1822. szeptember 2-tól 1823. szeptember 1-jéig az alsó-ausztriai főhadparancsnokság, bécsi cs. kir. mérnökakadémia VIll. évfolyama mérnökkari kadétja; 3.1823. szeptember 2-tól 1826. április 9-ig a bánsági főhadparancsnokság, temesvári helyi erődítési igazgatóság beosztott mérnökkari alhadnagya; 4.1826. április 10-től 1827. szeptember 7-ig a magyarországi főhadparancsnokság, aradi helyi erődítési igazgatóság beosztott mérnökkari alhadnagya, majd 1827. szeptember 8-tól 1830. szeptember 1-jéig beosztott mérnökkari főhadnagya; 5.1830. szeptember 2-tól 1832. március 13-ig a galíciai főhadparancsnokság, lembergi kerületi műszaki és erődítési igazgatóság beosztott mérnökkari főhadnagya, majd 1832. március 14-től április 26-ig beosztott mérnökkari másodszázadosa; 6.1832. április 27-től 1833. június 15-ig a morvaországi főhadparancsnokság, olmützi helyi erődítési igazgatóság beosztott mérnökkari másodszázadosa. 7.1833. június 16-tól a cs. kir. Udvari Haditanács 1833. május 28-i G 2193. számú rendeletével mint mérnökkari másodszázadost, félrokkantként nyugállományba helyezte. 8.1833. június 16-tól 1860. január 27-ig felrokkant nyugállományú mérnökkari másodszázados, nagyszebeni (erdélyi) főhadparancsnokság. A hadi mérnökségéről és általában a mérnökségéről a feltárt kútfők és saját vallomásai alapján íme néhány érdekes és ismeretlen töredék: 1. Herzogenberg vezérőrnagy, a bécsi mérnökakadémia helyi igazgatójának 1822. szeptember 6-i előterjesztése János főherceg, lovassági tábornok, műszaki főigazgatóhoz Bolyai János és 8 növendéktársa felvételére a cs. kir. mérnökkarba. Indoklása szerint „valamennyiük megfelel a legkiválóbb császári-királyi mérnökkari szolgálatra... s ezek a derék és igen hasznos fiatal emberek a mérnöki szolgálatra már jó ideje dicséretesen képesítettek... a két professzor úr, mint a 7. osztály első öt növendéke saját véleményük alapján vázolt osztályzása” szerint. Mindkét professzor úr Bolyainak szánta az elsőséget Czermackkal szemben. Ez az előny pusztán kizárólag az erődítéstan és a polgári építőművészet tantárgyakra értendő és semmi esetre sem terjed ki a többi tudományos szaktárgyakban szerzett ismeretekre, amelyekben Czermack a 3. osztálytól fogva megszakítás nélkül az első helyet szerezte meg a rangsorban.” Tehát hiába javasolta Lenker mérnökkari őrnagy, az erődítéstan tanára és Reuter mérnökkari hadnagy, a polgári építészművészet tanára a rangsorban az első helyre, mégis csak a második lett, pedig a hadi mérnöki tudományokat társai közül ő sajátította el „e-ső rendűen kiváló”-an. 2. Egy 1824-ben készült terv, melyen szerepel Bolyai mérnökkari alhadnagy aláírása, igazolja, hogy részt vett a temesvári erőd korszerűsítése érdekében folyó tervező- és építkezési munkálatokban, a belső és a nagy gyűrűinek, bástyáinak, előtereinek rekonstrukciójában. 3. A cs. kir. katonai bürokrácia nagyságát igazolja, hogy Bolyai milyen körülményesen kapta meg Temesvárról Aradra helyezésének útiköltségét, melyről március és jó 2002/1 HADITECHNIKA 3