Haditechnika 39. (2005)

2005 / 1. szám - Prof. dr. Grósz Andor - dr. Szabó Sándor - Vígh Zoltán: Adatfeldolgozó rendszer a pilóták fiziológiai állapotának vizsgálatára

Adatfeldolgozó rendszer a pilóták fiziológiai állapotának vizsgálatára Prof. dr. Grósz Andor orvos ezredes - dr. Szabó Sándor orvos alezredes - Vigh Zoltán mérnök őrnagy A repülés az emberi tevékenység igen sajátos formája. Szerteágazó tartalmú, nehezen felsorolható szakmák szövevénye, s ettől különleges, interdiszciplináris foglala­tosság. Helyes értelmezéséhez alapvető logikai feltétel, hogy elfogadjuk, a repülés megvalósulásához három alapvető elem együttes jelenléte és összekapcsolódása szüksé­ges, nevezetesen az emberé, a gépé és a környezeté. Elméletileg mind a három alkotóelem autonóm, és ren­delkezik az önálló működésüket biztosító sajátos, csak reájuk jellemző működési törvényekkel és szabályokkal. A valóságban, mint azt a gyakorlat is igazolja, a harmoni­kus működésükhöz képeseknek kell lenniük a szoros együttműködésre is. A fentiekből kiindulva a valóságos (tényleges) és biz­tonságos repülésnek az említett elemek szoros, térben és időben dinamikusan változó, harmonikus együttműkö­dését tekintjük. A rendszer állapotának folyamatos követése, irányítá­sa és egyensúlyban tartása a repülésbiztonsági szakma feladata. A repülés napjainkban is tartó fejlődésében minduntalan túlzóan előtérbe került a repüléssel kapcso­latos technikai problémakör a humán vonatkozású kérdé­sekkel szemben. Ennek mára az lett az eredménye, hogy olyan magasan műszerezett, megbízható és kitűnő konstrukciójú repülőszerkezetek kerültek kifejlesztésre, melyek kiszolgálása, üzemeltetése megközelíti, sőt a re­pülés egyes fázisaiban, leginkább különleges légi helyze­tekben, meg is haladja az ember fizikai és pszichikai tel­jesítőképességének lehetőségeit. A repülésben az ember-gép-környezet rendszer gyen­ge láncszemévé az ember (pilóta) vált. A korszerű kato­nai légierők repülésbiztonsági adatai szerint szembetű­nő, hogy az események és a légi katasztrófák jelentős többsége már nem műszaki eredetű okokra, hanem a re­pülés extrém körülményei közt a személyzetnél/pilóták­­nál fellépő elégtelen pszichikai és fizikai reakcióképes­ségre, illetve állapotra vezethető vissza. A kialakult gyakorlatban a légi járművek műszaki alkal­masságának fenntartásához vagy a felkészítésükhöz a szükséges technikai és szervezési beavatkozások rend­je precízen kidolgozott. Ugyanígy a repülés fizikai köze­gének folyamatos felderítése, adatainak tudományos szintű elemzése megfelelő mértékű. Ezeket az informáci­ókat sikeresen alkalmazzák és vizsgálják a két repülési rendszerelem együttműködésekor, mind laboratóriumi, mind valós repülési körülmények között. Az eddigiek összegzéseként kijelenthetjük, hogy a re­pülés, mindhárom alkotóelemére nézve, veszélyforrások­kal telített interakció. Emiatt gyakorlása során a benne te­vékenykedő személyekre is minden pillanatban több, fizi­kai vagy lelki hatását tekintve káros veszélyforrás lesel­kedik. Azért, hogy csökkenteni tudjuk a kiszámítható, de meg nem szüntethető veszélyforrások számát, meg kell mérnünk a repülés rendszerében dolgozó, operátori te­vékenységet folytató személyek egyes jellemző élettani reakcióját s ezek paramétereinek változását a foglalkoz­ t­­ásra: A rendszer összeállítása 2 HADITECHNIKA 2005/1

Next