Haditechnika 42. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Vágó Bálint: Bougainville függetlenségi háborúja (1988-1998)
Tanulmányok -------------------------------------------------------------------------------v.________________ Bougainville függetlenségi háborúja (1988-1998) A világ túlsó felén fekvő kis szigetről alig-alig jutnak el hozzánk hírek. A nyugati közvélemény gyakorlatilag csak a Stampede brit filmes műhely „Kókuszforradalom” (The Coconut Revolution, 2002) című dokumentumfilmjéből értesült az ott folyó véres háborúról, írásomban a konfliktus rövid összefoglalására teszek kísérletet. Bougainville a Csendes-óceán nyugati részén fekvő, 10 050 km 2 területű sziget. Hossza észak-déli irányban 300 km. Lakossága 1988- ban kb. 150 ezer főre volt tehető. A sziget klímája trópusi, növényzete trópusi esőerdő, partvidékeken néhol mangroveerdő. Napjainkban Pápua Új-Guinea része, de földrajzilag és etnográfiailag a Salamon-szigetek legészakibb tagjának tekinthető. A sziget több tízezer éve lakott, a Nyugat számára 1768-ban fedezte föl Louis de Bougainville, akiről a nevét nyerte. A XIX. század végén Német Új-Guinea részévé vált az 1898-as angol-német egyezmény alapján, amelyben Nagy-Britannia lemondott róla Németország javára, cserében Szamoáért. A szerződés rögzítette, hogy a Salamon-szigetek többi része brit érdekszféra maradt, és ez - részben - a későbbi konfliktusok okozójává vált. 1914-ben Ausztrália a térségben lévő 1. ábra. Az ausztrál légierő C-1301 típusú repülőgépe a békefenntartó művelet során utánpótlást szállít Агора repülőterére német gyarmatokkal együtt elfoglalta, majd 1920-ban népszövetségi mandátumot kapott a területre. A második világháborúban a Japán Császárság egyik legfontosabb stratégiai célja az Egyesült Államokat és Ausztráliát összekötő légi és vízi útvonalak elvágása, Ausztrália elszigetelése volt. Előretörését a Salamon-szigetek térségben állították meg a szövetségesek (Korall-tenger, Guadalcanal). 1942 márciusától Bougainville szigetén japán helyőrség állomásozott, és jelentős készletraktárakat is felállítottak. 1943. április 18-án a sziget partjainál repülőgépén vesztette életét P-38-as amerikai vadászgépek rajtaütése során a japán flotta főparancsnoka, Yamamoto tengernagy. Repülőgépének roncsai ma is a lezuhanás helyén, a déli parton fekvő Bain közelében találhatók. 1943. november 1-jén a nyugati parton Torokinánál amerikai csapatok szálltak partra. Sem a 3. tengerészgyalogos hadosztály, sem a „bőrnyakúakat” karácsonykor fölváltó hadseregbeli Americal hadosztály nem tudta teljesen felszámolni a japán 6. hadosztály ellenállását, de az elfoglalt területeken fekvő repülőterekről a fő hadműveleti cél, Rábául japán támaszpont folyamatos nyomás alatt tartása és elszigetelése így is megvalósítható volt. 1944 végén ausztrálok vették át az amerikaiak helyét, és - mind a szemben álló erők, mind a polgári lakosság számára - a nagy áldozatokkal járó harcok Japán teljes kapitulációjáig folytatódtak. A hadtörténeti beszámolók sűrűn megemlékeznek a térségben, így Bougainville szigetén is működő, a szövetségeseket segítő parti figyelők (Coast Watchers) tevékenységéről, akik főként a bennszülöttek soraiból kerültek ki. A háború után ausztrál fennhatóság alatt - a világ sok régiójához hasonlóan - lassú dekolonizációs folyamat indult el, melynek végén 1975-ben Pá- 2. ábra: Arawa 2000 márciusában. Elpusztított épületek, melyeket a szigetlakók a blokád alatt nyersanyag- és alkatrészbázisnak használtak