Haditechnika 43. (2009)
2009 / 1. szám - NEMZETKÖZI HADITECHNIKAI SZEMLE - A kilencedik század Afganisztánban. Gondolatok egy orosz háborús film kapcsán
Dr. Végh Ferenc A Fjodor Bondarcsuk által rendezett nagyszerű orosz háborús akciófilm 2005-ben készült. A szovjetek Vietnamjában, az afganisztáni háborúban (1979-1989), egészen pontosan 1988 januárjában, az utolsó, „Magisztrál” (Főútvonal) fedőnevű szovjet támadó hadművelet idején játszódik. A Gromov tábornok által vezetett hadművelet (1987. november 20-1988. január 21.) célja a Gardezből Hosztba vezető főút megnyitása volt a Szatakanda-hágó elfoglalásával. A film nagyon látványos, technikailag magas fokon kivitelezett, hiteles forgatókönyvvel rendelkező alkotás. Érzelmeket felkorbácsoló képsorok, nagyszerű zenei aláfestés, igazi szovjet katonai karakterek, erőszakos akciójelenetek teszik élvezhetővé. A mű szemléletesen mutatja be az afganisztáni háború tanulságait, a katonák jellemfejlődését a bevonulástól a háború végéig. A 9. század története arról szól, hogy fiatal szovjet katonák indulnak Afganisztánba megvívni egy olyan gerillaháborút, amelyet hibás politikai döntés után indítottak el, és amelyet nem lehet megnyerni. Bevonulásuk előtt hagyományos iskolákban tanultak, ahol nem tanították, hogyan kell harcolni, hogyan kell a robbanások elől elrejtőzni. Sokan közülük azt sem tudták, létezik-e egyáltalán Afganisztán. Annál inkább nem tudták, hogy ezt az országot soha senki nem tudta legyőzni. Azt mondták nekik, hogy menni kell, és ők mentek. A film szerint az elfelejtett század egyetlen katonája éli csak túl a véres harccselekményeket. A valóságban a 9. századnak megszűnt az összeköttetése, ezért túl későn kapott helikopteres tűztámogatást, néhány fő azonban életben maradt. Az események óta eltelt annyi idő, hogy a Szovjetunió meggyengüléséhez vezető megnyerhetetlen gerillaháború egyik megrázó történetét bemutassák az orosz mozikban - óriási kasszasikerrel. A TÖRTÉNET Bevonuló fiatalemberek nyolc évvel az afganisztáni háború kezdete után szeretteiktől elköszönve a kopaszra nyilatkozás után ismerkednek a szibériai, krasznojarszki behívóállomáson, ahonnan alapkiképzésre Üzbegisztánba, az afgán határ közelébe szállítják őket. Ott találkoznak Groznijból behívott társukkal és Dugaló törzszászlóssal, leendő kiképzőjükkel. Az egyenruhába történő beöltözködés után kezdődik a durvaságoktól sem mentes, megterhelő fizikai és pszichikai kiképzés. A kiképzésmentes időben egymás eltérő jellemvonásait, gondolkodásmódját is megismerik. A szabályzat ideológiai dogmáit harsogva sajátítják el a parancs iránti engedelmességet, a deszantos csapatszellemet. A kiképzés és vele együtt a lelki teher napról napra elviselhetetlenebbé válik. Az alapkiképzést záró sorakozó lélektani epizóddal zárul, amikor a katonák hivatalosan is tudomást szereznek közelgő afganisztáni szolgálatukról. A kiképző központ ezredes parancsnoka megkérdezi a felsorakozott katonáktól, ki nem akar Afganisztánba menni. Aki nem akar, lépjen ki. Egymásra néző bátortalan tekintetek, kilépésre mozduló bakancsok, de senki nem mozdul. A képet megtöri a fiatal katonák harsogó „A Szovjetuniót szolgálom” kórusa. Megkezdődik a szakalapozó kiképzés, amely sok tanulsággal jár. Talán a legfontosabb tanulság a felderítő előadáson hangzik el, ahol a tapasztalt felderítőszázados felkészíti a katonákat az iszlám országban vívott háború sajátosságaira. Oda mennek, mondta, ahol más törvények szerint élnek az emberek, más a viszonyuk az élethez és a halálhoz is. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy soha senki nem győzte le harcokban Afganisztánt. Az öt hónapos kiképzés után a film hősei Afganisztánban Bagram repülőterén találják magukat. Már a repülőtéren a harci helikopterek, harcjárművek tömege láttán világos lesz számukra, hogy itt gyilkos háború folyik. Az első döbbenetes élményük a háborúból hazafelé tartó honfitársaik repülőgépének lelövése és katasztrófája. A repülőtéren állományba helyezik őket, a 9. századhoz kerülnek, amely biztosítási feladatokat lát el. Megjelennek az első afgán ellenállók, a század új tagjai átesnek a tűzkeresztségen. A kilencedik század Afganisztánban Gondolatok egy orosz háborús film kapcsán