Haditechnika 44. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Végh Ferenc: Pearl Harbor - orosz szemmel
Tanulmányok _______________ Dr. Végh Ferenc A japánok Pearl Harbor elleni támadását sokan választották már könyvük témájául. Legújabban M. Sz. Maszlov, Sz. P. Zubkov orosz hadtörténészek írtak történelmi regényt róla. A könyv 443 oldalon a japán támadást megelőző bonyolult politikai, katonai, diplomáciai körülményeket veszi számba, de aprólékosan leírja az 1941. december 7. reggelén történt rajtaütés eseményeit és azok következményeit is. Azok, akik a harctevékenységek színes leírását, véres részleteket, torpedók és bombák robbanását keresik ebben a könyvben, valószínűleg csalódni fognak. Az orosz szerzők arra kerestek választ, miért válhatott valóra a japánok meglepetésszerű támadása. Pearl Harbor a Csendes-óceánban lévő Hawaii-szigetekhez tartozó Oahusziget déli részén fekvő legnagyobb haditengerészeti kikötő. Környékén számos amerikai katonai bázis és repülőtér található. Az Egyesült Államok 1887-ben szerzett jogot a kikötő használatára, 1900 óta amerikai haditengerészeti bázis. 1940-től a berlini paktum aláírása után jelentős bővítésen és fejlesztésen ment át. 1941. december 7-én, amikor Washingtonban folytak a tárgyalások a japán delegációval, a japán hadiflotta repülőgép-hordozó hajói váratlanul, előzetes értesítés nélkül megközelítették Ohau szigetét, és reggel 7 óra 55 perckor megtámadták az Amerikai Csendes-óceáni Flotta Pearl Harborban horgonyzó hajóit: 18 hadihajót süllyesztettek el vagy rongáltak meg. Két repülőtér vált romhalmazzá. A városi károk fél millió amerikai dollárt tettek ki, 188 amerikai repülőgép semmisült meg és 159 megsérült. A személyi veszteség az amerikai haditengerészetnél 2008 halott, 710 fő sebesült, a tengerészgyalogságnál 109 halott, 69 fő sebesült, a szárazföldi haderőnél 218 halott, 864 fő sebesült. A polgári lakosok közül 68 fő halt meg és 35 fő sebesült meg, 69 fő végleg eltűnt. A japán veszteség 5 db Kate, 15 db Val és 9 db Zero, összesen 55 fő repülőszemélyzettel, 5 db törpe tengeralattjáró (9 halott + 1 fogoly) és az I-70 tengeralattjáró 68 halottal. December 8-án az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak. A KÖNYV RÖVID TARTALMA A XIX. század 70-es éveiben Anglia, Franciaország, Oroszország és Németország elkeseredett harcot folytatott a Távol-Kelet megszerzéséért. Az Amerikai Egyesült Államok a XX. század elején az együttműködés új útjait kereste. Kidolgozták a tengeri hatalom elméletét, melynek lényege az volt, hogy bármely külpolitikai siker eléréséhez erős haditengerészetre van szükség. Azonban az amerikai hadsereg és flotta eléggé szervezetlen volt, nem rendelkezett tapasztalattal és katonai hagyományokkal. 1907-ben a japán-amerikai viszony bonyolulttá vált, háborús konfliktus fenyegetett. Ekkor választották az amerikaiak Pearl Harbort fő haditengerészeti bázisnak. A japánok az amerikai tervekre haditengerészetük fejlesztésével válaszoltak. Az 1921-es washingtoni konferencián az USA, Anglia, Franciaország és Japán megállapodtak a csendes-óceáni befolyási övezetek elosztásáról. Ez a megállapodás az amerikai diplomácia nagy sikerének bizonyult. A diplomáciai úton elért megoldások helyett Japánnal szemben az Egyesült Államok előtérbe helyezte a gazdasági nyomást. Ebben az időben Kínában polgárháború zajlott. Az amerikai szándékokat veszélyeztette, hogy Japán tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióval. Az amerikaiak a katonai dominancia megszerzésére törekedtek a Csendes-óceánon. 1924-ben a kongresszus törvényt hozott a haditengerészet fejlesztéséről. 1930 januárjában megnyílt a londoni tengeri konferencia, ahol éles ellentétek jelentkeztek a japán és amerikai álláspontok között. Végül kompromisszumos megoldás született a fegyverzet csökkentéséről, a hajók számáról, vízkiszorításáról, fegyverzetéről, ami Japánnak kedvezett. (A londoni konferencia az 1921-es washingtoni folytatása volt. Itt 5,5; 3,75; 1,75; 1,75 arányban osztották el a flották tonnatartalmát az USA, Nagy-Britannia, Japán, Franciaország és Olaszország között.) A konferencia nem volt hajlandó Japánt egyenrangú nagyhatalomnak elismerni, a mélyülő válság alapvető oka már kibontakozóban volt. Az amerikai-japán viszony egyre jobban kiéleződött, és diplomáciai eszközökkel már nehezen volt kezelhető. Japán katonai dominanciája az ázsiai csendes-óceáni térségben megerősödött. Végül ez a fölény az 1931 -es japán-kínai háború kitöréséhez vezetett. Az amerikai külpolitika a Monroeelvben fogalmazódott meg, melynek rövid lényege: Amerika az amerikaiaké. Ez az irányzat az amerikai külpolitika vitathatatlan alaptézise lett, és az Pearl Harbor - orosz szemmel Hiba vagy provokáció? 4 HADITECHNIKA 2010/1