Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika II. A mohácsi vésztől a legújabb korig (A Hadtörténelmi Közlemények 1896. évi melléklete. Budapest, 1896)

IX. FEJEZET. A török hódítások időszaka Szulejmán haláláig - Az ellenkirályok harczai

A KETTŐS KIRÁLYVÁLASZTÁS. 5 Az egyik, az úgynevezett német párt, a hatalma delelőjén álló német-római császárság szövetségében és pártfogásában ke­reste az ország megmentésének, megtartásának eszközét, s a meg­üresedett trónra V. Károly császár és Mária özvegy királyné test­vérét, Ferdinánd osztrák főherczeget jelölte, azon biztos várako­zásban, hogy a hatalmas császár, kinek birodalmában a nap soha sem megy le, öcscse magyar királyságát — már csak a Habsbur­gok örökös tartományai érdekében is — a török ellen egész erejé­vel megvédelmezendi. Ezzel szemben a nemzeti párt, utalva arra, hogy az országot a külsegély soha meg nem oltalmazta, sőt sokszor annak romlását idézte elő s félve attól, hogy az idegen hatalom előbb-utóbb az ország függetlenségére maga is veszedelmes leend, a nemzeti ki­rályság eszméjének hódolt s az országot — mint a Hunyadiak ko­rában — saját egyesített erejével vélte legbiztosabban megoltal­mazhatónak. E párt a tokaji gyűlésben a trónra Szapolyai János erdélyi vajdát, a leghatalmasabb és leggazdagabb főurat jelölte. A jelöltek közül Szapolyai János volt a mozgékonyabb s egy­részt Mária özvegy királyné kezének elnyerésére, másrészt a ma­gyar szent korona és az ország főbb várai és városai birtokba véte­lére törekedett. A királyné kezét ugyan el nem nyerte, de birto­kába került a korona, melynek különben Perényi Péterrel őre volt, vezérei közül pedig Kun Kocsárd elfoglalta az ország fővárosát, Budát és Esztergomot, Bakics Pál az ős­koronázó várost, Székesfehérvárt. Szapolyai János Tokajból Budára, onnét pedig Székesfehérvárra ment, hol november 5-én a szerencsétlen II. La­jos királynak a Csele-patakban föltalált holttestét ünnepélyesen a királyi sírboltba tétetvén, a következő napon a királyválasztó or­szággyűlés által, az 1505-ik évi országos határozat alapján, mely szerint Ulászló főörökösének halála esetére jövőben királylyá soha idegen fejedelem, hanem csakis született magyar választható, még inkább pedig Werbőczy István hathatós ajánlására, királylyá válasz­tatott és november 1­1 -én Szent István koronájával ünnepélyesen megkoronáztatott. Az időt azonban Ferdinánd sem töltötte tétlenül, s minden eszközt fölhasznált, hogy pártját, melynek élén Báthory István ná­dor állott, növelje, híveinek nagyobb összeg pénzen kívül hivata-1526. Buda, Esztergom Székes­fehérvár.

Next