Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)

Follajtár József: Galgóc eleste 1663-ban 141. p.

It­t­i már Konth Miklós 1365. évi oklevele, így nevezi azt Uj­laky Lőrinc herceg 1496-ban és ettől kezdve majd minden hi­vatalos irat.15 Uj-Galgóc részei: A piactér (theatrum seu circulum), Uj ucca, ebben volt a német nyelvű plébánia; Zsidó ucca, Kovács ucca, Vár ucca, ebben a Collegium részére rendelt telek. Rét ucca, itt állott a sörház. (Az utóbbi uccából nyolc házat sodort el a Vág, hatot pedig a híd felé vezető út rendezésére sajátí­tottak ki, úgy, hogy ez már inkább csak kertekből állott.) Békavár ucca. Ebben állott a kórház és a fürdő. A kórház Konth Miklós nádor és neje Clára asszony alapítása,16 kik azt gazdag adományokkal, fekvőségekkel látták el. A város tágas, négyszögletű piacának közepén állott a méreteivel megkapó, góthstylü templom. A teret jobbára uradalmi tisztek és inscriptionális nemesek (előzőleg ugyan­csak uradalmi tisztek) csinos úrilakai díszítették. A posta, melynek itt jelentős állomása volt, a harmincad házak, a hozzájuk tartozó kom­ákkal, istállókkal, a nagy urasági fel­nevelő házzal, három plebániával, azok iskoláival, a híres háromnyelvű gymnasiummal,17 gyógyszertárral, nyomdával városi jelleget adtak neki. A Vág folyón levő régi és híres jármoshíd, mint nagy jövedelmet hozó objection abban az időben zsidókézen bérbe volt adva. (Évi bére 1100 frt. volt.)18 Akkoriban a város palánk és vályogfalú kerítéssel volt övezve, három kapuval. (Erre mutat a most is használatos: „Zabranje" — kapun kívül — elnevezés, a város és Szent­pé­ter közti házsor neve, a kolostor mögött.) A védőerőt a városi kapitány vezetése alatt álló fegyverfogható lakosság alkotta. A fontosabb pontok védelmét a céhek látták el. A lakosság körülbelül egyenlő arányban: tót-német-ma­gyar. A tótság ősi megszálló, a német körülbelül az Árpád­kor végén történt telepítés,10 míg a magyarság későbbi, de leginkább törökkori alföldi menekült. Mindhárom önálló egyházzal bírt. Erős fészke az új vallásnak. A jobbára ipart űző és szőlőműveléssel csak mellékesen foglalkozó lakosság a földesurakkal kötött egyezmény értelmében, úri munkától megváltott volt.20 Az iparosok céhekbe voltak tömörülve; volt itt szabó, cipész, molnár, mészáros, kovács és rokonszakma céh. A másik, fontosabb rész a város felett emelkedő hegyen álló vár volt. 15 O. I. D. 5389. 16 Coll. Heoenessyana. LXXX. 402. 17 OL. Acta Publica f. 42. N. 2. 18 Forgách lt. N. M. 19 Ocskay K­. N. M. Aba 7 évi adómentességet ígér a települőknek. 20 OL. Dipl. 5589.

Next